(#1093) 2009. október 03., szombat
Egészében a szombat a SzÁMALK-os tanításról szólt. A Mérnök utcai új épületben voltunk, a másodikon, gyönyörû napos nap volt, a legszebb õszi idõ amit el lehet képzelni. A suli mellett, körött lakótelep, nagy panelházakkal de nem nagyon sûrûn, közöttük elég sok zölddel, fával, az õsz nagyon szépre festi ezeket, a tiszta ég alatt szikrázó napsütésben ritka szép látvány egyike-másika. Az õsz lehet, kissé melankólikus de talán a leglátványosabb évszak.
Korán keltem, pénteken este csak az adatbázisos órára sikerült valamit készülni de a nehezebb dologra, a programozás órára meg sem kíséreltem este, ahhoz pihentebbnek kell lenni. Java programozás: ami az általánosságokat illeti talán csak csak, de ami a kontrétumokat, a Java nyelv sajátosságait, hát abból bõven van mit felkészülni. Ezzel együtt is talán a hallgatóknak nem rossz: a csütörtöki Office órán egy hallgató említette (kérdezte), hogy átjönne szombaton a programozás órára, mert az õ foglalkozásukon olyan gyorsan haladnak hogy alig, inkább pedig egyáltalán nem tud lépést tartani. A kérésre nem tudtam mit mondai, nem akarom hogy ebbõl baj legyen, majd megkérdem az iskola miként viszonyul az ilyesmihez, de persze hazudnék ha azt mondanám, hogy már a felvetés is nem esett jól. Lehet, hogy eszeveszett magasságokig nem jutunk el – azért a tananyagot meg kell nekik tanítanom –, de az biztos, hogy mindent megteszünk azért, hogy le nem maradjon senki. Szóval roppantul aggódtam, hogy nem maradt elég idõm felkészülni erre a foglalkozásra, hát kora hajnalban felkeltem és készültem. Terveim szerint a for ciklusig eljutottunk volna, aztán persze nem lett elég az idõ erre, de nem baj, az így elõkészített tananyag jó lesz két hét múlva szombatra, akkor találkozom ugyanis velük legközelebb. (Egyszerûen nincs hamarabb órán, persze ez nekem most nem jön ki rosszul, a következõ szombaton ugyanis a fõiskolásaimnak tanítok, legalább nem kell a Java-s órát elpasszolnom...) A lényeg hogy nem maradtam anyag nélkül, nem lett elpazarolva idõ...
A hallgatók sem egyformák. Az egyik véglet egy fiatalember, aki az Office alkalmazások órámra is kellene, hogy járjon de nem jár és legálisan nem jár, az általam javított majdnem harminc szintfelmérõbõl kettõ olyan akadt, aki a kívánt, a tantárgyi mentesítéshez szükséges 80%-ot elérte, és egyik õ volt. Azért a legutóbbi Office-s órán ott volt, de végzett idõnek elõtte minden feladattal amit csak vittem, teljesen jogos, hogy abból a tárgyból mentesítése legyen. A programozás óráról nincs mentesítés, de amint látom, õ C++-ban elég sokat programozhatott, sajnos neki ez a Java tantárgy sok újdonságot nem fog adni. Nem tudok mit tenni, mert gyorsabban haladni egyszerûen lehetetlen: a többségnek az a tempó megfelelõ ami most is volt és két, három hallgató még így is csak nehezen tart lépést. Velük persze az ember a szünetben is foglalkozik, de hát lehet, ez késõbb kevés lesz – már most is kevés –, de nagyon dicséretes, hogy mindannyian akarnak, nagyon akarnak haladni.
Igen szép idõ volt, ragyogóan sütött be a nap, ablakot is nyitottunk, sajnos nem egy teremben van a hat óra, a második három órára át kellett hurcolkodjam a M15 terembõl a M16 terembe. Utóbbiban LCD monitorok és korszerûbb gépek vanak. Ez szombaton semmi hasznunkra nem volt sajnos. A foglalkozás Adatbáziskezelés, SQL: a mostani órára még Access lekérdezéses feladatokat vittem, pampogott is egyik másik hallgató (erre még visszatérek), amint kiderült a mennyiség elég is lett volna de a minõség nem. Jó lett volna tarkább, másféle feladat elemeket gyakoroltató feladat, majd legközelebb. A gépek elég roggyantak: legalább harmadukat semmire sem tudtuk használni. A legbosszantóbb az, amikor egy nyüves Acces alatt lefagy a vas... Az is baj, hogy az elõzõ foglalkozás Linux szerver használata – az elõzõ foglalkozásnak pechemre az volt a tárgya, hogy hogyan lehet Linux szervert telepíteni. Ez persze fontos, nincs is ezzel semmi baj, de ha a gépek egy részén ettõl kezdve, ha az én órámon is már csak Linux fut, miként tanítsam nekik az Access futtatásával az SQL alkalmazását? És ezt, mármint hogy Access és SQL nem ln találtam ki, ez nem az én mániám, ez az iskola elõírása, ez szerepel a tantárgyi programban. Szóval eléggé meg voltam lõve, és mindezt még fokozta a csoport is. Sokan vannak, ez az elsõ probléma. A gépek egy része nem használható, a másikon Linux van, ez a másik. Ha minden gép üzemképes lenne, még akkor sem jutna mindenki géphez, annyira nagy a csoport a terem méretéhez, gépszámához képest. Ezt tetézi – vagy emiatt –, hogy a hallgatók is nehezen elviselhetõek voltak. A csapatból öten, hatan figyeltek, dolgoztak, de legalább a fele állandóan szövegelt, beszélgetett, minden mással foglalkozott csak azzal nem ami az órai anyag volt, Voltak pillanatok amikor nagyon nehezen tudtam magam tûrtõztetni, de persze kell hogy moderálja magát az ember, õk felnõttek , másodsorban ezért nem, elsõ sorban meg azért nem lehet velük kiabálni, mert az eléggé méltatlan tanárhoz, oktatóhoz... Így maradt csak annyi, hogy úriemberesen olykor-olykor kifejtettem, mekkora tahó is egyikük másikuk – nem tudom, megértették-e, szerintem nem – illetve hogy a tempó amit végül is felvettünk elég húzós volt: aki akart, tudott haladni de aki állandóan fecsegett meg mással foglalkozott, hát az esélytelen volt a lépéstartásra. Mondjuk sokan kísérletet sem tettek erre sajnos. Nem tudom miért ilyenek, ebbõl a tárgyból egy vizsgadolgozattal kell majd számot adjanak a tudásukról, nem tudom a csapat sajnos számottevõ részét adó nagyarc kollégáknak ez miként fog menni. Mit mondjak, ahogyan szombaton egy részük viselkedett, hát ezek után ez olyan nagyon nem is izgat.
Az óra után egyik hallgatónõ elmondta, nem tud jönni a következõ alkalomra mert külföldön lesz. Aranyos kis hölgy, ezer a baja, elsorolta most ezeket is. Sokat sajnos segíteni nem tudok rajta, meghallgattam, ez is valami. Ha visszajön Kaliforniából, majd megírja a vizsgadolgozatot és rendben lesz – mondjuk õ azok közzé tartozott akik igyekeznének, foglalkoznának a tananyaggal (a nagyhangúak persze amellett hogy maguk semmit sem csinálnak, még ezeket a keveseket is zavarják)
Úgy volt, hogy a tanítás után megyek anyósomhoz: kedden náluk lomtalanítás lesz és ezt, azt ki kellett volna pakolni. Reggel Era utólért és együtt mentünk a SzÁMALK-ig, akkor mondta hogy a piac után ahova megy, majd felmegy anyósomhoz aztán megbeszéli vele ezt: ha nem kell menni délután akkro küld majd SMS-t. Délután írt is, így a Mérnök utcából hazafelé mentem. Nem késõn értem haza, de annyira fáradt voltam az egész hét után hogy még Lajost sem hívtam fel (nem D.L. Hanem B.L.), majd vasárnap. (Mint kiderült az élelmezéstudományi programja kapcsán volt kérdése, vasárnap délben megbeszéltük, beugrottam hozzá Ürömre menet – de ez már egy másik post).
