(#1100) 2009. október 08., csütörtök
Tegnap sikerült leadni (lezárni) egy feladatot, a normatívát, ma már lehet a következõvel, a statisztikával foglalkozni. Elég zûrös volt eddig a hét, nyugis és pihis ezután sem lesz de legalább kiszámíthatóbb, legalább annyi lauffal követik egymást a feladatok, a tennivalók, a munkák hogy egyikrõl a másikra rendesen fel lehessen készülni rájuk. Azt ugyanis nagyon utálom amikor egyszerre kell egynél több dolgot csinálni és egyiket sem tudja az ember rendesen, legalább annyira rendesen csinálni mint amennyire tudná ha csak arra figyelhetne... (A kép nem ma készült hanem valamikor a hétvégén, ma kicsit párásabb az idõ. Tegnap teljesen be volt reggel borulva és kicsit szemerkélt is az esõ, igaz: cserébe kimondottan meleg volt. Ma már hûvösebb a reggel de nem hideg, éppen csak annyira hogy jólesik még a rövidujjú ing...)
A normatívával megint nagy görcsölések voltak... Nagyon ugyanaz mint tavaly... Errõl kicsit többet itt... Most nem akartam elpasszolni miatta a SzÁMALK-os órát (azért fizetnek, nagyon nem akarom elpasszolni azért, mert valahol egy programfejlesztõ nem volt elég körültekintõ). A telefonra töltöttem annyit, hogy van rajta mobil net, így akárhol meg tudom nézni, javítani is ha kell. Az más kérdés, hogy a frissítés mobil net-en nem jön le olyan lassú, végül is a terem (SzÁMALK) tanári gépére tettem fel a klienst és onnan intéztem el, csak valamikor este fél hét tájt lett meg a frissítés, akkro adtam fel. A referens még feltett két kérdést, arra megválaszolandó egészen késõ este, fél kilenc magasságában még vissza kellett jöjjek, de ez nem nagy ár azért, hogy ezt a feladatot is le lehetett zárni.
Gyakorlatilag az egész szerdai nap ezzel ment el. Erika nem volt, 8 órája van, ileltve volt vagy még pontosabban lett volna szerdán, hát elég húzós nap önmagában is, de ha még azzal is kell foglalkozni, mi lesz a normatívával, amire roppant feszes határidõt adtak, ami miatt a fenntartó is nagyon ideges amibõl meg az következik hogy agyon idegelik az ember – na összességében nem szeretnék sok ilyen napot még. Valamikor háromkor derült ki, hogy a program hibája miatt nem tudjuk feladni, utána még várakoztam kicsit, de akár hogyan is gondoltam végig, nem tûnt jó ötletnek emiatt elhalasztani az órát,
Csütörtökön elkezdhettem a statisztikát, ez most más lesz mint eddig. Eddig a kapott és feltelepített programból kinyomtattam lapokat amit ezzel meg amazzal a kollégával kitöltettem, én begépeltem aztán vagy stimmeltek a sarokszámok vagy nem – a statisztika már csak ilyen. Most egy WEB-es felülethez lehet többeknek azonosítót adni, majd meglátjuk, hogy ami eddig egyszemélyes munka volt, kalákában hogyan megy? Kása Laci mondta volt – de régen is volt – hogy a munkatársai számával az ember a problémái számát gyarapítja. Van benne igazság.
A mai órán a kicsikkel végre rendesen tudtam dolgozni, befejeztük a jelképes PPT-t, szépen alaposan kitárgyaltuk, leírták. A korábbi években sok volt érettségin a hiba a PPT-kben, ez feltehetõen azért mert maga a tanár is könnyûnek tartja a feladatfajtát és nem helyezünk elég súlyt a részletekre.
Óra után még a fogorvosnak kellett szervezkedni, aztán az órarendben is csak most vesznek észre kollégák olyasmiket amiket múlt csütörtökön kellett volna . Totál felesleges votl felhívni a figyelmet arra, hogy addig nézék meg és addig kérjenek igazgatásokat és módosításokat amíg az órarend még nem üzemel. Miután ez is megvolt, elmentem az OH OKÉV-hez, egy nagyon régi adóságot, a kora nyári kompetenciamérésen való felügyelés számlájának leadását rendezi, után meg FPI (vagy hogy a túróba hívják most), a TISzK-es szeptemberi anyagot leadni, Mindkettõbõl pénz lesz, habár nem sok...
Közben voltam odahaza is, Nóri erõsen készülõdött, bár egész héten odahaza van, beteg, influenzás, de ma be akart menni mert az angoltól kicsit tart, ma meg kora délután angol fakt volt és azon ott akar lenni. Mondta õ... Aztán hozzátette, hogy Judy-val is talizik, hát ettõl kezdve kicsit jobban értettem, miért is akar elmenni. Visszafelé a Kálvinig együtt jöttünk a metrón, Én párszor elbóbiskoltam, Nóri meg aggódott, hogy nem széllok le ahol kell, a Lehel téren és még utána rám is telefonált... Aranyos...
Este SzÁMALK, Office alkalmazások. Most értem velük el oda, hogy a nehezebb dolgokat is van érkezésem velük gyakorolni, a táblázatkezelés nem midnenkinek megy, adatbáziskezelõz meg még nem is láttak – legalábbis azt mondják... Megint este lett, erõsen este mire végeztem a mai munkával és indulhattam hata.
A fenébe is, ez a post pedig arról akart szólni, hogy most két munka, két nagyob feladat között szusszanatnyi lélegzetvételhez jutottam... :)
