(#1171) 2009. november. 25., szerda
Hétfõn délután megint tanultunk Nórival, már ismerik, számítanak rá a kollégák is hogy jön. Most kezdtük az adatbázis-kezelést. Errõl azt mondta, hogy ilyet soha sem csináltak. Nem nagyon hittem és hiszem el, hiszen Melinda néni jól tanította nekik, ez látszik mindabban amit eddig tanultunk. Igaz, a WEB lap készítést valóban nem ismerte, de ennek meg az az oka, hogy az õ iskolájukban a nyelvi elõkészítõ évfolyam, amilyen a Nórié, informatikából az ECDL tematikáját követték. Ezzel nincs is baj – mondjuk azzal, hogy Nórinak egy vagy két modul hiányzik már csak a teljes ECDL-bõl de nem nagyon akar rámozdulni – szóval rendben van az ECDL, de az nem tartalmaz WEB lap készítést, amíg a közismereti érettségi igen... Azt hittem ilyesmi volt az adatbázis-kezeléssel is, habár az szerepel az ECDL étlapon is :) Aztán kiderült: volt ilyesmi Nóriéknál is, mert egyes képernyõképek bizony ismerõsek voltak neki. Amúgy szépen vette az akadályt, habár hétfõn még nem gabajodtunk nagyon bele több táblás adatbázisokba...
Sajnos, még az egy óra sem telt ki, hamarabb jött meg a pasi aki elõtte telefonon bejelentkezett. 2001-ben egy akkori Világbanki B projekt keretében kaptuk a komplett nyelvlabort, és az a cég szerelte fel, melynek a jogutódja – sok idõ eltelt azóta – szerelte fel. Nem mi kerestük õket, õk ajánlkoztak. Nem tûntek nagyon profinak, sem ami a marketinget, rábeszélést, sem ami a mûszaki megoldások javaslatát illette, de hát egy rövid megbeszélést megért. Az zavart hogy nem tudnak pontosak lenni, Nórával kettõ és három között dolgoztunk (volna), de ezek háromnegyed háromra beállítottak ide. Mindegy, ez van, elcseverésztünk velük, szerencsére Eta is ott volt, megnéztük a nyelvlabort, összeírtak sok hasznos és pár felesleges dolgot amire ígéretük szerint jövõ héten adnak árajánlatot. Amatõrök: ilyenkor nem hetek de napok is számítanak mert jön az év vége, zárnak a számadással a költségvetési intézmények és nem hetek, de napok kérdése és már semmire sem lehet költeni. Mindegy, ez legyen az õ dolguk...
Amíg Nóra rám várt – megvárt :) – addig a könyvtárban spanyol nyelvleckéket keresett net-en. Nem tudom miért pont spanyolt, soha nem tanulta ezt a nyelvet, de hát a nõi lélek rejtelmeit megérteni sen lehet :):):) Aztán hazafelé a villamoson, metrón azt emlegette, hogy vegyünk lottót, hát la suerte nagyon rénk férne :) Mert hogy (többek között) ezt találta meg a spanyol szótárban... Na ezen elmókáztunk egy sort hazafelé – Nórinak ilyenkor általában jókedve szokott lenni (habár pillanat alatt tud sajnos váltani, és nem is mindig tudom az okát...) La suerte, ha jókedvû :):)
