(#1212) 2009. december 26., szombat
Avatar, James Cameron rendezte sci-fi. 2009 december közepén mutatták be, ahhoz képest elég hamar megnéztük. Nem 3D-ben láttuk, de így is talán a látvány a legerõsebb eleme a filmnek. Összességében jó, élményszámba megy, bár azt a szintet, mint pl. a LOTR, nem éri el. Kicsit bõvebben:
Sci-fi, elég rendesen akciókkal, de semmi igazán brutális dolog (szerintem), ezért erõsen öngólnak érzem a (forgalmazó?) korhatár besorolását, elvileg 16 év alatt nem nézhetõ. Ami teljesen hülyeség, a film valóban erõteljes, mozgalmas és nem mentes az erõszaktól, de ennél durvább formában tálalja az erõszakot akár egy esti TV híradó – szóval teljesen alaptalan a besorolás...
A film hossza... Kerestem az IMDB-n a film hosszát, de vagy nem jó heylen kerestem vagy nem tüntették fel; így nem tudom, valóban az átlagosnál hosszabb a film vagy csak annak tûnt. Nem unalmas, sõt – de tény, hogy hosszú! (Valószínûleg ebbõl is lesz rendezõi változat, ami feltehetõen a véglegesbõl valamiért kihagyott részekkel bõvíti a most publikált változatot, azaz mint oly sok minden, a hossz is relatív :))
Az alaptörténet: ez szerintem egyáltalán nem eredeti. Egészen pontosan a történet egyik alapelemét, az avatar ötletet, a tudat idõlegesen másik testbe átléptetését leszámítva, a többi elem még nekem is ismerõs volt innen-onnan, pedig (sajnos) mostanában keveset olvasok, tehát keveset sci-fit és moziba sem nagyon jutok el. Ezzel együtt is sok ötlet ismerõs volt, bár ez alapvetõen még nem baj egy film esetében, ahol is – nem úgy, mint egy novella vagy regény – a látvány nagyon sokat elvisz (a színészekkel együtt, errõl lentebb). Sok kérdést egészen egyszerûen nem bontott ki a forgatókönyv író amit igen jól tett, mert tudományos ismeretterjesztõ filmet forgatott hanem szórakoztatót (bár szerintem annál jobb, minél közelebb van a kettõ egymáshoz, de hát akkor hol maradna a kasszasiker :)) Az racionálisan nem „billegett”, hogy a filmbéli történetnek helyt adó égitest egy gázóriás egyik holdja, bár belekötni ebe is bele lehet: egy ilyen égitesten az évszakok, de még a napszakok is roppant bonyolultan alakulhatnak, az élet kialakulása szempontjából ez nem elõny. A képek tanúsága szerint egyrészt ez a hold nagyon közel kering az anyabolygójához másfelõl más holdja is vannak ennek a gázóriásnak: e kettõ együtt biztosan erõs árapály jelenséget gerjeszt a Pandora köpenyében ami vulkánosságot okozhat – erre utaló kép sem volt. (OK, a nézõk döntõ többsége miért is gondolna át ilyesmit...) Még a Pandoránál maradva: a légköre embernek nem lélegezhetõ, de (a film legalábbis) ezt nagyon nem dolgozza ki, nem esik róla szó hogy miért nem. A film cselekménye persze nem is hiányolja ezt, szépen a helyén van ez, az meg megint csak a részleteket firtató kukacoskodás lenne, hogy egy ennyire komplex idefen flóra és fauna valószínûleg mikrobiológia szinten is ennyire gazdag és feltehetõen a földitõl idegen – azaz a földieket nem fenyegetik fertõzõ betegségek ott? Még a racionális dolgoknál maradva: az égitest gravitációja feltehetõen kisebb: erre utal, hogy a na'vi átlag testmagasság nagyobb mint az emberé, vékonyabbak is, törékenyebbek is. Ehhez képest ellentmondás, az ottani evolúció pazarlása amirõl a legelején esik szó, miszerint valami természetes szénszállal erõsített a csontvázuk. Továbbá a hihetetlenül magas növényzet, például az otthon fa, a nagy magasságokból végrehajtott sérülés nélkül megúszott ugrások is mind-mind a kisebb gravitációra utalnak de ha ez nem elég, a film egyik (ha nem a) legerõteljesebb karaktere, a katonák parancsnoka el is mondja ezt. A légkör viszont – akármibõl is álljon, errõl sok szó nem esik – sûrûbb mint a földi. A repülõ állatok nem túl nagy szárnyfelülete erre utal... Nem tudom, nem ellentmondás-e ez, a gyengébb gravitáció miként tarthat egyben egy sûrûbb légkört... Ezzel együtt a helikopterek nagyon hasonlítanak a földire, egy nagyon sûrû légkörben lehet, másmilyenek lennének. (Jó pont, hogy a dupla rotorral a „tervezõk”, a látvanyalkotók figyeltek a fizika alapjaira.) De ezek mind csak apróságok a legmeredekebbhez képest: a lebegõ hegység! Roppant látványos, annyi szent, mint filmes ötlet nagyon ott van, de a realitása az sehol sincs! Akár mekkora is a gravitáció, ekkora tömegek lebegve tartása roppant erõket igényel, ez az erõ miért nem hat másra is, például a repülõ gépezetekre? Hiszem tömegük azoknak is van, a film vége felé felbukkanó óriás szállító jármûnek különösen... Arról már nem is beszélve, hogy a lebegõ alakzatok súlypontja ránézésre elég fura, milyen fizikai hatás tarthatja ezeket hosszú rávon ilyen helyzetben? De, és ez a lényeg, ezek lehetnek racionális kérdések, de a megoldatlanságuk, a kidolgozatlanságuk semmit sem ront a film élvezeti értékén – legfeljebb nem kell elmélázni rajtuk. :)
Még mindig az alaptörténet: a váza nagyon is nem eredeti, itt-ott ahol lankad a film sodra, ahol a látvány pillanatokra nem annyira lenyûgözõ hogy nem gondolkodna az ember, nos olyankor felsejlik az alapkonfliktus nagyon is ismerõs jellege. Erre egyes látványelemek rá is tesznek – és ez nem biztos, hogy szerencsés. Tételesen: a na'vi törzsi viselet például erõsen hajaz az indiánok öltözékére, a szõrén megült lóféleség – hiába a kissé túlzónak tûnõ erõlködés a karakterek tervezõje részérõl miszerint ne legyen nagyon földi állatra emlékeztetõ, és feltehetõen ezért hat lábat fabrikált ennek a lénynek, attól még erõsen musztáng a filíng-je – szóval ezek mind olyanná teszik az õslakosokat amilyennek egy Hollywood-i filmben az indián õslakosokat láttatni szokás. És ez az a szál, ami eléggé fájdalmasan nem eredeti (lásd még lentebb a karaktereknél is), ezt a szálat erõsíti sok minden majdnem annyira mint ha ez lenne a fõ konfliktus: az önpusztító durva érzéketlen földiek egy édenkertet rombolnak jól szét önös érdekeik miatt. Sokszor ismétlõdött ez a történelemben, nagyon is reális – de nagyon is teatrális és egyáltalán nem eredeti egy ilyen filmben, és mitagadás, szerintem eléggé nyálassá is teszi a dolgot. Lehet, a rendezõ is érzett ilyet, sok karakter sok szituáció és fõleg a – majdnem teljesen a rossz oldalon – megjelenõ harci technika nem is sikertelenül igyekszik ezt a lelkizõs vonalat ellensúlyozni.
És még mindig az alaptörténet: ugyan nem eredeti, mert egy nagyon régi sci-fi novellában már olvastam a kooperatív fauna meg flóra ötletét, de egyfelõl ezt itt bár fontos szerepet kap, annyira azért nem ezen a vonalon nyomták, inkább a Manitou akarom mondani itt Ejva vagy mi... És mert hogy mozi, ennek képi megjelenítését is adták, ilyen a világító girlanddal felépített szomorúfûz (elnézést a profanizálásért, de ez a képi elem azért eléggé brutális :) Persze és viszont: látványos... :) Amint hogy az is az, amikor a na'vi a copfja UTP kábeleit egybefonja a Nagy Lelki Háló :):) csatlakozópontjával... Nem tehetek róla, ezek az elemek bár látványosak, másfelõl azért mosolyt is csalnak az ember arcára, ami persze nem baj, ez is a filmélmény része...
A karakterek: na ezek legalábbis ami az ember részét illeti, jól kidolgozottak. Jó ötlet az avatar dologgal, ezzel a tudatátvivõs történettel egybekapcsolni a fõszereplõt, aki egyfelõl egy volt katona (legalább is utalás szinten a legnegatívabb hatást képviselõ katonákhoz sorolható), akinek viszont a durvaságán akartak talán a mozgássérült jellegével tompítani (és a történet legelején árulásba hajló informátorságát érthetõbbé tenni is talán?), amásfelõl ikertestvére révén – aki tényeleg csak utalás! – a másik oldalhoz tartozik. (Van némi elmaszatolás persze abban, nem is kevés, mármint hogy egyfelõl szépen kiszolgálja a fõgonosz katonai parancsnokot másfelõl meg aztán jól megmenti a na'vi õslakosokat, de hát egy ilyen film nem mélylélektani dráma, nem szabad ilyesmit elvárni tõle.) Nem emlékszem a szereplõ nevére, nagyon nekem nem volt ismerõs – persze egy kattintás az IMDB-n megnézni de ettõl még nekem akkor is idegen marad, ami nem õt hanem engem minõsít... A másik fontos szereplõ a doktornõ, erre nagyon jó választás Sigourney Weaver, ebben a színásznõben annyi a nõiesség, mint egy macsó pasi színészben! Azt hiszem elsõnek talán az eredeti Alien-ben láttam (1979 – na az sem egy mai darab), és lehetséges hogy egészen egyszerûen csak peche volt a színésznõnek, ez után a film után csak ilyen roppant erõteljes (nõi?) szerepeket mértek rá... Itt az Avatar.ban nagyon a helyén van, még cigarettát is adtak a kezébe hogy nehogy már túl pozitív legyen és nagyon nyálas a karaktere :) El is teszik láb alól a végére, mondjuk a mód ahogyan meg akarják menteni sikertelenül és hoyg ugyanez a „trükk” a végén majdnem a slusszpoén, hát az elég kevés ritmusérzékre vall a forgatókönyvírótól – egy ilyen elemet szerintem csak egyszer lett volan szabad bevetni, de hát õ tudja... A harmadik eléggé meghatározó szereplõ a katonák parancsnoka, na az õt alakító színész neve sem mond nekem sokat pedig ahogy nézem az IMDB-n, bitang hosszú a lista ami a szerepeit sorolja. Itt nagyon hihetõ a karakter is, ahogyan azt játssza. Persze ehhez nagy színészi teljesítmény nem kell, kidolgozott izmok, harsány durvaság, egy markáns forradás a képére persze elengedhetetlen és a cowboy filmek óta kikerülhetetlen utolsó párbajban nagyon erõs ellenfélnek kell lennie a fõ jó szereplõnek ahhoz hogy agyõzelem értékes legyen. Mondjuk ebben sincs valami sok eredetiség, cserébe azzal a robotos mászkálós szörnyeteggel (vajon a sokadik Mátrix látványtervezõje, akinél a motívum korábban felbukkant, kapott szerzõi jogdíjat?) elég hatásos a darabból a lelépése õmacsóságának! (Katonának és fõleg parancsnoknak persze katasztrofális aki elveszíti az embereit. Egy izomagyú baka jól mutat olyan izomkötegekkel, de egy ezredesnek legalább taktikai, még inkább stratégiai tehetségének is kellene lennie... Ez azonban megint csak olyasmi amibe egy átlag nézõ miért is gondolna bele). A másik oldal, a na'vi szereplõk egészen mások. Alapvetõen az egész fikció, tehát életszerûen megjeleníteni elég nehéz. Pozitívum, hogy a hórihorgas, négyujjú kék, mintázott bõrû entitások mindenféle számítógépes trükkel együtt is életszerûnek hatnak, fizikailag mindenképpen. Már a sztori az elég gyenguska ezen az oldalon: például a kintrõl jött „álomjáró” különbözõsége sem nagyon derül ki – a film elején, amikor a szerencsétlen kékbõrû még csak a trutyiban úszkál, esik szó valamiféle hibrid dologról de ezt aztán jól agyonhallgatják. A karakterek a „vademberek” oldalán hihetetlenül sablonosak, pedig ha a fizikai megjelenítés (nem nagyon!) döcögõs is a technika miatt, a jellemeknek nem kellene ilyen agyon-nyûttnek lenni! Tisztára mint a Nagy Indián könyvben, a törzsfõnök, a királylány (aki persze jól összefekszik majd a fõszereplõvel, hadd kuszálódjon kicsit a konfliktus), az idegenkedõ macsó hímek akik ki nem állhatják a kintrõl jöttet és jól meg is leckéztetik néha de hát az talpon marad (de sokszor látott karakterek ezek is), és persze a legesleghihetetlenebb, amikor az idegen, aki nemkevéssel, árulással benne van, amikor az otthonfát elpusztítják, hirtelen nem csak a klán, de a klánszövetség vezére is lesz – hát ez annyira sematikus és nyálas, hogy eddig azt hittem, csak olyan Star Wars gagyiban eladható az ilyen. Hát nem!
Összességében: nem több, igaz – és ez komoly pozitívum! – nem is kevesebb, mint amit ígér: sci-fi, ha olykor újramelegített ötletekbõl varrogatva is, pompás látványelemekkel – mert azzal hiba nincsen, ott nem sajnálták a belevalót. A történet itt-ott elég lapos, ami még rosszabb: érzelgõs, de ezt bõven elviszi a technika, az akció, a (szerencsére nem gyakran leülõ) pergõ ritmus és mindenekelõtt a pazar látvány. Érdemes megnézni, kult filmnek szerintem nem elég eredeti, egy két megnézésre viszont eléggé látványos!
