(#1220) 2010. január 09., szombat
Régen csináltam ilyet: a szombati programozás órára nem tudtam felkészülni a hét közben, pénteken délután sem maradt annyi idõm amennyit korábban gondoltam, ezért szombaton nagyon hajnalban felkeltem. Kettõkor már a gép elõtt ültem – régebben, nagyon régen, amikor még Nóri meg nem volt illetve kicsit utána, amikor még mind a ketten kicsik voltak, ez rendszeresebb volt, igaz: akkor a gyerekek altatásakor sokszor magam is elaludtam, fõleg hogy kialakult az a ritmus, hogy nagyon korán alszik de igen korán kel is az ember. Na most is ilyesmi volt: kettõtõl nekiálltam a foglalkozáson feldolgozni kívánt feladat megoldásának. Érdekes volt felidézni, és megint megtapasztalni (nosztalgia?): ilyenkor nagyon sûrû a csend, odakint az utcán sincs forgalom, a házban sincsenek zajok...
Mielõtt nekiállnék, lekönyvelem a beérkezett házi feladatokat. 17 fõs a csoport – bár ennyien jelen még soha nem voltak – és ma hajnalig, a beadási határidõig 11 feladat jött be, páran biztosan majd a foglalkozáson adják be (ezzel nincs semmi probléma, ezt én is említettem nekik), páran meg csak a névsorban szerepelnek. Az már inkább zavar, hogy egyik másik megoldáson nem a hallgató saját keze munkája látszik (más okát nem tudom annak, hogy az ott elkészítendõ órai feladat annyira eltér jellegében, kidolgozottságában a házi feladattól), de meg páran a kísérõlevélben bátran be is vallják, hogy segítséget vettek igénybe. A baj igazából az, hogy szegényeknek nem volt idejük, alkalmuk eleget foglalkozni a témával ahhoz, hogy igazán önálló munkával megcsinálják, pedig mivel WEB programozók lesznek, ez a képzés célja, hát ez igazán hozzátartozna ahhoz amit tanulnak. És nem csak elmondva, anyagot leadva, feladatot kipipálva de elsajátítva is... Hát, ez van!
Egy korábbi feladatot, a Vigenère kódolást szeretném ma feldolgozni, ez érdekesebb talán és kevésbé feladat-szagú mint a csokiautomata, a legutóbb feldolgozott nagy feladat, vagy a foci amit házi feladatnak kaptak (bár az jó példa, ott nem kell olyan sokat erõlködni a megértéssel, a csokiautomata kissé mesterkéltebb.) A 19-ei órán messze nem végeztünk a csokiautomatával, de kitettem a lapomra mintafeladatnak, azzal ma nem akarok foglalkozni (unalmas lenne), remélem ezzel végzünk. Kell is, ez az elõzõ kettõvel ellentétben egységes feladat, a lépések nem nagyon válnak el egymástól, ha nem jutunk a végére, akkor hiányérzete van az embernek. Remélem, a hallgatóknak is...
