(#1238) 2010. február 04., csütörtök
Korán keltem (mert tegnap korán elaludtam – mire jó a TV nézés?) és legelsõre szokás szerint a leveleimet megnézve egy kommentrõl jött értesítést pillantottam meg. (Sokáig ez nem ment, azaz a komment E-mail értesítést nem generált, jó hogy most igen). Pár napja is volt, akkor egy nagyon régi, Tállya-i bejegyzéshez tett kommentsorozat bõvült eggyel. Most sem mostanában írott, hanem majdnem napra pontosan három évvel ezelõtt írott hétvégi post-hoz írt valaki kommentet. Egyfelõl érdekes, hogy mennyire idõtlen tud lenni a post: amennyire napi, percnyi aktualitása lehet amikor megszületik, annyira idõtlen lesz, ott van, kint van, amennyiben kulcsszavaztam (és jól kulcsszavaztam, ha relevánsak azok a tárgyszók), akkor ezek szerint ettõl kezdve akármikor elérhetõ a keresõ számára... (Ami persze azt is jelenti, hoyg hosszabb távon és mindenki másnak a szerzõn kívül csak azok a post-ok bírnak akármi érdemleges tartalommal amik nem a pillanathoz kötõdnek, másfelõl meg a szerzõ számára talán ellenkezõleg, éppen a pillanathoz kapcsolható írások lehetnek sok évvel késõbb érdekesek...)
Na, ennyit a hajnali semmire nem jó mélázásról :) Hja, még annyi: a srác, aki kommentelt, az elmúlt héten hiányzott. Most az adatbázis kezelést vesszük, nehéz témakõr magában is, a diákok félnek is tõle. Ez nem jó, az utóbbi nem az, ezért igyekszem több idt fordítani rá, nagyon igyekszem bizonyítani hogy nem annyira nehéz mint elsõre tûnik de talán ennél is fontosabb, hogy akár nehéz akár nem, ha eleget törõdünk vele, ha elég idõt fordítunk rá, kiderül hogy nem is olyan fekete az ördög mint esõre tûnt, azaz hogy eléggé megismerve, elsajátítva még a nehéz is lehet érthetõ, elsajátítható, nem pedig mumus. Ehhez (meg mivel ez teljesen ismeretlen témakör nekik illetve a többihez képest több is benne az elmélet) viszont az tartozik, hogy a szokottnál is többet írunk órán. A srác, aki kommentelt, hiányzott azon a héten amikor csütörtökön és pénteken elkezdtük azaz megalapoztuk a témát – a következõ háten hátfõn aztán nem nagyon ment neki. Ami nem tetszett az az volt, hogy semmi sem volt benne a füzetében, azaz nem pótolta! Sok mindent lehet, de lemaradni nem! Nóri amúgy is jött hétfõn, a srácot is itt tartottam hétfõn az utolsó órája után, és amit órán nem csinált meg (amit nem tudott, mert a hozzávalók a füzetébõl hiányoztak), azt ekkor megcsináltattam vele. Igyekeztem nem mogorva lenni, nem akartam hogy a dolognak büntetés jellege legyen – nem is annak szántam – de egészen egyszerûen ha mos, a téma kezdeténél lemarad, soha nem fogja megérteni, alaposan elsajátítani. Ezt pedig nem akarom, Végül is alig fél órát volt ott, megcsinálta amit kellett, mehetett Isten hírével. Azt hittem, na most megorrolt rám egy idõre – de ezek szerint nem, a komment nem errõl árulkodik. :)
A másik, ami a dolgoról eszembe jutott, az ezen post szövege, legalábbis az elsõ bekezdés szövege alapján: a havas tél... (Az is érdekes, hogy végigolvasva a postot, szubjektíve ennyi idõ távlatából pont az az érdekes, amit feltehetõen esetleges semmitmondó bevezetésnek szántam: az hogy tél vége van bár az akkori télen sok hó nem volt... Akkoriban még rendszergazdáskodtam is és heti 21 órám is volt, hát mostanra ezek mind eléggé megváltoztak. Ma már nem akarok Access alkalmazást csinálni a beiskolázáshoz, viszont szeretnél eNaplót...) Ellentétben a 2007-essel, a 2010-es télen igen csak volt – van is – rengeteg hó. A képek nem mostanában hanem vasárnap és hétfõn készültek, de tetszenek, ezért, meg hoyg imigyen az apropót megteremteni sikerült, ideillesztem ezeket:
Idén többször is volt lehetõség nagyon havas képet csinálni – és azt hiszem lesz is még. Ez a kép 2010 január utolsó hétvégéjén készült, szakadt a hó, hideg is volt, megmaradt rendesen...
A Pöttyös utca 2010 január utolsó hétvégéjén, szakad a hó, betemet mindent
A Zöld Kakas épülete fentrõl télen: nyáron a majdnem teljesen záródó lombkorona eltakarja az épületet, ennyire rálátni idefentrõl csak télen lehet. 2010 január utolsó hétvégéjén készült a kép, szakadt a hó több a fehár a Zöld Kakason mint a zöld...
Szakad a hó 2010 január végén: az utolsó hétvége csupa hóval borított be mindent, kora reggel még sértetlen, vastag a hótakaró mindenen
Érintetlen vastag hótakaró kora reggel: 2010 január utolsó hétvégéjén hirtelen nagy mennyiségû hó leesett. Korán még nem járta össze senki a havat, kutyasétáltatók sem hagyták itt a nyomukat, érintetlen szûz hó – ahogyan leesett... A kép a közeli Pártház (valaha MSZMP, most MSZP, valami közösségi háznak hívják, a képen balra) és a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálat épölete (jobbra, valaha ez óvoda volt) közötti bukkanós területet mutatja, hóval fedve...
Tanbolt a közeli élelmiszerbolt mellett. Nem tudom, a képen látható házikóban még mindig üzemel-e a tanbolt, akkor biztosan az volt, amikor a közelben még két szakközépiskola is volt (az egyiket biztosan bezárták, sokáig kint volt rajta a transzparens, hogy 128 éves iskolát akarnak megszüntetni – sajnos a hagyományok felett durván gyõzött a pénztelenség) és az egyik valami kereskedelmi dologgal foglalkozott. Nagyon régen jártam itt, még kicsik voltak a lányok., Régen volt...
A pékség a szomszéd háztömbbe, reggelente ide szoktam lemenni. Ha nincs tél, errõl sem lehet olyan képet csinálni, amin rendesen látszik is, olyan mint fentebb a Zöld Kakas, most azonban csupaszok az elõtte álló fák és bokrok. 2010 január utolsó hétvégéjén készült a kép, szakadt a hó és véletlenül olyan napszakban sikerült képet csinálni, amikor a képhez (meg a kis kamerámnak) elég a fény, de még azért van különbség a környezet havas hideg kékje és a bolt cégére meg az ablakok világítása vöröses sárgája között... (A pékségrõl itt, egyik kommentben is említést tesznek..)
Szakad a hó – szó szerint... A kép 2010 január utolsó hétvégéjén készült, a közeli parkot mutatja talpig hóban
