(#1432) 2010. július 02., péntek
(pékbolt) Ennek a háznak, a szomszédunkban levõ négyemeletesnek a földszintjén van az a pékbolt, ahova reggelente lemegyek kenyérért, Nóri kakaóscsigájáért... Kora reggel érezni már a frissen sült pékáru illatát, olykor egészen a kilencedikig is felér. Jó illat, arra emlékeztet amikor még a Ferencvárosban, az iskola környékén is volt egy ilyen üzem, és a reggeli iskolakezdéseket ez az illat lengte be, az egész környéken érezni lehetett... Ott már nem csinálnak pékárut, már csak méregdrága lakóparkok váltogatják egymást a lepukkant proletár bérházakkal.
Ennek a háznak, a szomszédunkban levõ négyemeletesnek a földszintjén van az a pékbolt, ahova reggelente lemegyek kenyérért, Nóri kakaóscsigájáért... A kép 2010. június legvégén készült, reggel hat óra tájt
(undok) Ma reggel új eladó volt. Korábban egy alacsony vöröshajú nagyon vidám kis hölgy volt, de tõle megváltak – lehet, ebben az is közrejátszott, hogy párszor elég érdekes állapotban szolgált ki, mintha sokat ivott volna... Aztán egészen mostanáig két szõke szolgált ki (hol egyik, hol másik), egy alacsonyabb, és egy vékonyabb magasabb, mindketten kedvesek, mindketten mér ahogy jöttem tudták hogy kakaóscsiga...! Tegnap azonban egy magas molett szõke szolgált ki – a tulaj csak szõkéket alkalmaz? – de ami fontosabb: ilyen unottan, a munkáját ennyire utálva már régen láttam boltban kiszolgálót. A régi szocialista idõket idézte, amikor szívességet tett az eladó, ha szóba állt holmi jött-ment vevõvel. Jó a pékség, finom az áruja és aranyosak a pékek (a minap negyed hátkor sem volt még kiszolgáló és az egyik fiatal beosztott pék szolgált ki amit kissé bonyolított, hogy magyarul az igen szón kívül sem nem ért, sem nem tud semmit, szépen felgyûltünk mire az öreg pék megérkezett, aki szintén nem magyar anyanyelvû de egészen jól megért sok mindent) szóval egészében jó hely amibe szíves kiszolgálás is beletartozik – de nem ezzel az eladóval...! Remélem, hamarosan lapátra teszik...
