(#1479) 2010. augusztus 25., szerda
(baj) Nem értem meg, miért nem lehet, ha nem sikerül vagy nem jól sikerül valami, elismerni azt, fõleg ha olyasmit kell csinálnia annak, aki ekkor éppen nincs top-on, amiben nem gyakorlott, amit csak tanul? És azt sem, hogy másfelõl miért kell egybõl lecsapni azt aki legalább próbálgat, tanul, csinál valami újat, miért kell markánsan leteremteni (õt vagy a produkcióját, sajnos inkább az elõbbit) csakis azért, mert nem megy az a valami tökéletesen, miért nem lehet mérsékelten vagy sehogy - jó, mérsékelten! - tudtára adni azt, hogy bár lesz ez még jobb is, de most nem tökéletes...? Miért lehetetlen az elsõ és miért olyan nehéz a második?
Orsi ma reggel állásinterjún volt, egy luxus lakópark recepciós állása esélyes számára, remélem, hogy sikerül majd neki. Nem nehéz munka - bár lehet, sok türelem kell majd a gazdag és bizton, olykor talán nem teljesen udvarias lakókhoz - és igaz, hogy nagyon keveset fizetnek érte, de legalább bejelentett munka és jövedelem, akármilyen kicsike is. Elvitte tegnap délután a kocsit, Nórival aranyosak voltak (és egymáshoz is kedvesek), amikor készülõdtek, Tamás születésnapja volt... Nóra hajnalban került haza, Orsi hozta. Reggel elment (Orsi) az interjúra, utána fél tizenkettõkor bejött a sulimba. Nekem még pár tenni-venni valóm volt, de utána jöttünk haza, õ vezetett. Itthon levágta a hajam, na Nóra már akkor mogorva volt, a szobájában nem engedett másnak felseperni, csak õ, csak õ tudja ezt megtenni. Olyan ez, mint vihar elõtt a hûvös szél és a sötét felhõk: nem sok jót ígér. A következõ az volt, hogy Orsi befesti a haját. Nem voltam végig itt, bár szívesen figyeltem volna, de Nóra már harapós volt, nem hagyta. Utóbb sejtem, a hajszínnel lehetett baj. Nóra mogorva volt, Orsi meg kapkodós és kurta barátságtalan válaszokkal reagált, ez nála annak a jele hogy valami, ami éppen folyamatban van, valami nem sikerül jól és nagyon és stresszeli magát. Aztán szóváltás a lányok között, bár nem harsány - aztán hogy készen lett a festés, jött a hajmosás... Orsit valamivel Nóri igen nagyon megbántotta - nagyon ritkán látom ilyennek, leült a fotelba és pityerget... Aztán elment Pátyra, utána meg Nóri sírt. Nem szeretem dolog ez... Nóri most megint ráfestett a hajára, most õ is olyan fekete, mint Orsi... Nem tudom, hogyan lehetne rávenni õket arra, amit a bevezetõben írtam...
Nem értem, miért olyan nehéz beismerni egyfelõl, mérsékelnek lenni másfelõl... Mert nehéz...
