(#1503) 2010. szeptember 16., péntek
(még reggel – még hogy minden rendben!) Affene, írogattam kora reggel hülyeségeket – mindig hülyeség –, aztán elgondoltam a mai napot és már nem is olyan mókás! Reggel az elsõ és a második óra a nyelvi (angol és német) bemeneti mérés, kell ez nekünk nagyon! Mármint hogy kell csinálni... Ehhez két osztálytermet kell „tisztára seperni” azaz az ott levõ órákat más terembe áttenni (meg a harmadiknak az enyémet kellene, ha nem lennének éppen laborban), ami az osztályok és a nekik órát tartó tanárok értesítését jelenti (és nyugodt mosollyal fogadni az ezer teendõ között az okos „... de tényleg...?” jellegû kérdéseket), aztán jön a fogászdokinéni aki végigszûr minket jól (a diákokat), még szerencse, hogy nem egy nap de egy teljes tanév kell neki erre. Rendes idõs hölgy egy aranyos asszisztens hölggyel – de gondoskodnom kell számára „közönségrõl” azaz osztályról, csoportról akiket szûrni fog. Ráadásul névsorok is kellenek neki mindenféle izgi adatokkal (a hétmérföldes TAJ szám, oktatási azonosító meg más efféle), na ezt meg le kellene gyártani de erre nekem idõm nem lesz, Zsuzsa vagy Ili megcsinálja ha meg tudja. Ha nem, hát akkor gáz van...! Majd meglátjuk... :( (Nem, címet még nem tudok adni ennek a post-nak... Majd estére...)
(múltidõben) Ritka tömör nap volt. Szerencsére a teremcserét nem kellett intézni, „csak” az órával kezdhettem, a kicsik, a sajátjaim végre gépteremben. A pénteki az egyetlen nap a héten amikor nem egyszerre van órám Petrával, nem kellett összevonjam az órát. Aztán egyik óra a másik után, egyik a sajátom, a másik helyettesítés. Rendben idõben ott voltam fél hétre, de átok ül rajtam (vagy ilyenek a kollégáim?), de a <>második<> szünetben kapom az üzenetet harmadkézbõl hogy az egyik némettanárnõ nincs, írjam ki helyettesíteni. Nem tudta volna idõben jó hajnalban ezt mondani? Tudta vagy nem – a legnagyobb bajban voltam amikor kapkodva ki kellett írnom – ezt azért majd meg kell neki köszönjem. A következõ szünetben tényleg megjött a fogdoki néni, szerencsére erre tudtam készülni, a kollegina remekül megcsinálta a listákat, ezzel legalább nem volt gond.
(fénypont) A nap fénypontja akkor következett be amikor beütött a – sötétség. Szó szerint, elment az áram. Ez elég kínos ha egyik infó órát kell a másik után tartani, a dolgot tovább fûszerezte pénteken az, hogy aznapra ígérkezett az Óbudai Egyetem vagy két tucat mesterképzésre járó hallgatója a képzésvezetõvel, órát látogatni. Hát, ha valamire illik, hogy „na tessék”, akkor erre. Más körülmények között a csuklás rám jött volna attól hogy a kedvenc 10E-seimmel kell kiálljak erre a bemutató órára (állandóan hülyéskednek!), de ezek után, hogy az órán 230V feszültség hiánya okoz feszültséget, mit számít ha a legények nehezen kordában tarthatóak? Nehéz óra volt, de remélem sikerült úrrá lenni a dolgon. A gépteremben tartottuk, nem tudtam egészen egyszerûen a hallgatókkal, a diákokkal üres tantermet keresni; feszültség nincs, gép nincs, még ülõhely sem volt ennyi hallgatónak, még a székeket is le kellett hozatni, utána meg a srácokkal valami olyat csinálni ami órára hasonlít... Azt választottam amiben így, hirtelen rám szakadt helyzetben is tudok talán valamit kezdeni, és ami a srácoknak sem ismeretlen – ne teljesítsenek már nagyon pocsékul – és ez a programozás lett. Egy nagyon primitív programot készíttettem el velük: a táblára írtuk fel, diákonként pár sor, sok-sok interaktivitással, mozgatva õket amennyire lehet. Nem olyan lett az óra min akartam de talán mégis óra lett (pedig nagyon nem úgy indult).
A nap többi része órák és órák, Petra csoportjai rendes csoportok, szépen dolgoztak, a nagyobbakkal a Word-öt gyakoroltuk, a kisebbekkel az elmélet végét dolgoztuk fel, IP, meg ilyenek. Fura nekem, hogy a nagyobbaknak nem rutin a füzet vezetése, de hát ez van. Lóhalálában értem át a kajáldába, kapkodós ebéd aztán megint óra... A péntek délután az Öveges-ben fõzõverseny volt – de ez már egy másik post...
