(#1513) 2010. szeptember 24., péntek
A BKV útvnaltervezõje, szépen elmagyarázta hogy hogyan jutok ki Dél-Budára
A Rubin Wellness és Konferencia központ Dél-Budán, itt tartották a DBT projekt zárókonferenciáját
A DBT projekt zárókonferenciájára egybegyûltek egy csoportja még a konferencia megkezdése elõtt
Iskolánkból résztvevõk az ebédszünetben a szálló, wellness központ teraszán. Nagyon szép volt az idõ, bár ebbõl csak ekkro láttunk valamit, a konferenciateremnek még ablaka sincs
A Rubin (egyik?) ebédlõje inkább reggelizõ hely (a kiírás szerint), itt volt a svédasztalos ebéd. A kaja jó volt, a körülmények nagyon jók bár a hely egy kicsit kicsi volt ennyi ember számára.
Iskolánk képviselõi a konferencián, a konferenciateremben, az ebédszünet végén
Pillantás a hídról: a kép a konferencia után készül, jövet, a buszmegálló felé a Budaõrsi út feletti gyalogoshídról, a kép hátterében balra a Rubin Hotel
(útkeresés) Ma nincs iskola. Tanítás nélküli munkanap, így nevezzük, a lényeg az. hogy, mivel a TISzK úgynevezett zárókonferenciája miatt mindenki érintett a suliból aki taníthatna, ezért ma nincs iskola. Egy „Rubin Wellness and Conference Hotel” nevû intézményben lesz, most amikor ezeket leírom (reggel nyolc elõtt), még csak azt tudom merre van és azt is csak a térkép alapján. A minap kellett Pilisvörösvárra mennem, oda Volánbusszal, hát pocsék a lapjuk a BKV-hez képest, menetrenden kívül semmi, a BKV lapján viszont útvonaltervezõ is van és térképvázlat is. Nem tudom még, hogy a konferencia meddig tart, és nem nem tudom azt sem, hogy milyen lesz: majd meglátjuk...
(konferencia) Hála a fentebb emlegetett BKV útvonaltervezõnek, simán idetaláltam, a 239-esrõl a Dayka Gábor utcánál kellett leszállni és egy perc séta. A regisztráció után valami zegzugos módon lehetett a konferenciateremig eljutni. Kilenckor kezdõdött, a szokásos protokoll: beszédek, méltatások, ami ilyenkor szokásos. A szék nem kényelmetlen :) és van wifi, ami ugyan jelszós de a recepción simán ideadták annak a jelszavát (Petrának köszönet). A Disszeminációs munkacsoport vezetõje nyitotta az elsõ (rövid!) beszéddel, utána Fábry Béla egy kicsit hosszabban beszélt, majd Halász János igazgató úr, a Csepeli iskola vezetõje tartotta az elsõ, PPT-kel megtámogatott elõadást. Itt már finoman voltak kritikai hangok, ami a TISzK-ké szervezést illeti, de persze kulturáltan és módjával, végül is ez (a TISzK-be tagozódás) az olyan dolog, amit nem lehetett nem választani. Tetszett, hogy kiemelte a Fáy és a Kossuth réges-régi együttmûködését! :) Összességében korrekt és még figyelmet is lekötõ elõadás volt, egy apróság: végig slide-ot emlegetett, nem diát... Ezután Imre Zoltán szintén a Kossuth-ból a minõségirányításról beszélt. Na ez már annyira nem volt szuggesszív, persze a téma sem... Nem tudom, a minõségirányítás izgalomba hoz-e valakit :) Béki Katalin volt a következõ, az õ eladása a partnerintézmények (diákok, szülõk, dolgozók, stb.) véleményeirõl készített felmérését foglalta össze. Erre emlékeszem, ez olyan WEB-es form-ok voltak... Az elõadás szép diagramokat mutatott, hát... Ez valahol lenyûgözõségét tekintve az elõzõ kettõ között állt. Ezután nagyon nagy örömére az egybegyûlteknek – 30 perc szünet :)
Nagyon nehezen akart a hallgatóság a szünet után visza-csendesedni, háromnegyed óra múlva csak szóhoz jutott Perkó László az Övegesbõl, õ vállalkozásokról beszélt a DBT keretében. Biztosan érdekes volt, de ekkorra már eléggé elálmosodtam... Szerencsére nem volt hosszú elõadás. Ezután Huszti Tibor, õ nálunk gyakorlati oktatásvezetõ, tartott bemutatót a tanagyagfejlesztõ munkacsoport munkájából. Õ is hangot adott kissé a moduláris vizsgáztatással kapcsolatos kritikának. Nnnna, ahogy a baleset- és tûzvédelmi vizsgafeladatokat ismertette, nem is palástolta annyira a kétségeit a kompetencia-orientált moduláris (aki ezt a megnevezést kitalálta, gondolom gyúrt agyra rendesen) vizsga jellemzõivel kapcsolatban... Tibor viszont lenyûgözött bennünket :) A következõ elõadó a diákok pályaválasztásával, pályaorientációjával és karrier-tanácsadásával kapcsolatos elõadó volt, Köpf Balázs. Nem rágtam tövig a körmöm izgalmamban ezen az elõadáson... Ezzel azt hiszem nem voltam egyedül, pl. Tibor elõadása alatt csend volt, ezen elõadás alatt azonban stabil volt háttérzaj, kissé unatkozott a nagyérdemû... Az ebéd elõtti utolsó elõadó a közösségépítésrõl beszélt az elõadó, például diák-önkormányzati tábor meg ilyesmi: Gosztonyi Gábor beszélt errõl, õ az Övegesben történelemtanár. Érdekesen beszélt, pedig az ebédszünet árnyékában ez erõs kihívás.
Ez után ebédszünet! Svédasztal :) A kaja jó volt, sokféle és bõséges is, a hely kicsit szûk, de elegendõ idõt adtak rá. (A vadasan készült sertésszelet már magában is enyhén oxymoron, vadasnak marha vagy nyúl való, de nem akadékoskodom: a fûszerezése úgy körülbelül százezer fényévre volt attól ahogy, egy hete Tibor fûszerezte a fõzõversenyen a versenyszámunkat, a galuska viszont dícséretes volt (persze a vadas zsemlegombóccal igazán autentikus), csak kicsit lelkesíteni kellett volna ezt a galuskát, mivel – hideg volt! Egészében azonban nem kellene finnyáskodnom, mivel igazán jó ebéd volt!) Ebédszünet után Bennó Ágnes a Kossuth tanára tartott elõadást az SNI tanácsadó szolgálattal kapcsolatban. Jól adott elõ, bár a téma nem az ami lenyûgözõen érdekes. A PPT-je viszont ügyesen megcsinált, érdekes megoldásokkal tûzdelt volt. Ezt követõen Ádám Anetta adott elõ, saját magát kakukktojásnak tételezõ ifjú hölgy a miskolci egyetemrõl. (nem, egy Tabula Rasa Pedagógiai Közhasznú Alapítvány nevû szervezet) Biztosan semmi köze hozzá, de a minap láttam egy PDF dokumentumot ami a DBT-rõl is szólt, mintha ezt is õk jegyeznék, többek között megdicsérte a Fáy autóelektronikai mûszerész képzését. [Update: nem, nem tévedtem. Ez a hölgy a társzerzõje annak a tanulmánynak aminek tényleg egy Bt, a kiadója, és amiben karakterhelyesen ez szerepel: „Ferencvárosban fogadja a tanulókat a Fáy Szakközépiskola. Az iskola autószerelõket és autóelektronikai mûszerészeket képez.” A nevünk sem pontos – ez nem hiba, nem kell mindig teljesen kiírni – és tényleg fogadjuk... De hogy autóelektronikai mûszerészeket képeznénk...] Hát – már két éve nincs ilyenünk :( És ez nagyon is a TISzK-kel kapcsolatos! A PPT-je a kis hölgynek nem rossz, bár a 8 pontos betûk nem a magamfajta mérsékelten éleslátóknak való. Egészében nem adott elõ rosszul és az érdekes volt, hogy a tanulmányuk egy miskolci TISzK-rõl (is) szólt, össze lehetett vetni a mienkkel. Egészében azért kihallott a szavaiból, hogy nem középiskolában tanít. A következõ megint egy külsõs volt, Bohné Keleti Katalin, aki azzal kezdte, hogy sokat dolgozik oktatás területén, azaz felteszem per ma köze iskolához nincs: lehet, hogy végez és végzett felméréseket iskolában de nem hiszem, hogy napra nap tanít. (Lehet, tévedek de amikor valaki azzal kezdi, ismeri ám õ jól az iskolát mert ez meg az, az mindig gyanús). A képzés és a munkaerõpiac közötti viszony volt az elõadásának a témája. A PPT-je neki is olvashatatlanul apróbetûs volt, egyes diákon brutálisan... Beszélni viszont tudott, gördülékenyen fûzte a szót és jó hosszan is!
Az utolsó elõtti elõadást ismét Fábry Béla tartotta, õ volt a projekt menedzsere. Õ nyitotta és majdnem az utolsó (utolsó elõtti) elõadás megint az övé volt. Õ tanít azt hiszem kicsit, de elsõsorban politikus, valahol önkormányzati képviselõ is (is?), talán alpolgármester. Beszélni viszont tud, ez tény! A PPT-je profi munka, tetszetõs is és olvasható is (az utolsó hegymászós zászlóbontós valami kivételével), kevés van az összes többi dián és határozott mondanivalójú mindegyik. Ahogy hallgatom – áldassák a Nagy Szovjet Tudomány csodája a wifi :) – valósi dõben írom e sorokat és utóbb csak kicsit stilizálom; szóval: nocsak, mondanivalójában Tibor egyik megjegyzésére utalt – nem kaphatta meg elõre Tibor ezen anyagát mert szerintem Tibor ott és akkor: rögtönzött! Ezt máskor is láttam Fábry Béla elõadásán – olyan sokat azért nem hallottam! –, de amikor utolsónak beszél, a mondókájába belefûzi az épen, elõtte elhangzottakat! Ügyes...! Az utolsó elõadó Ifi István, a Fõvárosi Önkormányzat Oktatási Ügyosztály ügyosztályvezetõje. Egészében érdekes, a részletek: lazán kezdte, nem gondolta, mondja, hogy ennyien megvárják az elõadását. Utána elmondta, hogy nehéz jövõképet vázolnia a szakképzésrõl. Hja, ezzel nagyon pozitív jövõképet adott... :( PPT-je viszont neki egyáltalán nem volt. Az elõadása rögtönzésnek tûnt, nem volt papírja. Furcsa, egyes elemei az kõadásának kimondottan meghökkentõek voltak. Például RFKB tagként egészen határozott és éles kritikát fogalmazott meg éppen az RFKB-kel szemben. (Tegnap láttam, és ha nagyot nem tévedek, ami a fejlesztést illeti, mondjuk a nyeregkészítõ ugyanolyan besorolású mint az autószerelõ. El sem hittem, azt hittem csak nekem fura. [Update itt is: nem, nem tévedtem, az eredeti anyag itt elérhetõ. Érdemes rákeresni az autószerelõre majd feljebb görgetni és megcsodálni, hogy ma a világ e távoli szegletében, bizony okos emberek grémiuma megfellebbezhetetlen döntésben fogalmazzák meg, hogy egyazon kategória a képzés fejlesztését tekintve a szíjgyártó és nyerges (31 542 02 1000 00 00) valamint az autószerelõ (51 525 01 1000 00 00) Ugyan vajon hány ló jut egy autóra? Elképesztõ nekem laikusnak...] De hogy annak is aki benne van...? A fene érti ezt!) Érdekes volt más is: a Puskás visszavételével kapcsolatban (az a T-System-é volt, most visszavette a Fõváros?) multikat kritizáló kifejezéseket is tett. Kritikája lényegileg a duális képzés forszírozott bevezetését illette... Mondandójában több volt a kérdõjel, a kritika mint a kijelentés.
Ennyi volt, ez volt az utolsó elõadás. Még Edinával váltottam szót, a hátfõi nappal kapcsolatosan, aztán elballagtam a buszmegálló felé. Ezen a tájon állt a békeidõben Osztyapenkó elvtárs szobra, a „soha” szinonímája volt ha jól emlékeszem az, hogy ha majd Osztyapenkó kapitány lépést vélt. Hát nem lépést váltott? :):) Nyoma nincs mára... Hazamenni nem volt értelme, épp indulhattam is volna vissza, hát irány a SzÁMALK, délután, este órám volt ott. A netbook akkumulátora utolsó morzsányi mAh-ival irom ezeket a sorokat, mert a Mérnök utcai épület menzájában nincs (elérhetõ helyen) konnektor, még 32 perc van benne, addig kibírom. Utána... De ez már egy másik történet, egy másik post, majd ott a részleteket...
