(#1541) 2010. október 10., vasárnap
(képek) Elgondolkodtam, kellenek-e képaláírások... Lehet, kellenek, habár a szokásos unalmas hely- és idõ megjelölés talán felesleges. Ami jól mutat képen az idevalló, azt meg hogy mikor és hol készült, azt majd a kép eredetijének IPTC-jében eltároltam... (Sajnos ahogy látom, a feltöltött képek IPTC-je mintha kiürülne...) Lehet persze, hogy valamikor majd az update során mégis lesz képalá, most lusta vagyok erre... [Update: csak lettek képalák, és persze csak elfecsegtem mindenféléket, nem csak azt hogy a kép pontosan mikor és hol készült :)]
A kép még szombaton, október 9-én szombaton, Felsõmarácra indulás elõtt készült a József Attila lakótelepen, sok van ebbõl a fafajtából. Ha, mint idén is, viszonylag sokáig tart az õsz és nem szeles-esõs nagyon, akkor szép lassan és nagyon mutatósan hullatja lombját...
Ez az installáció már Körmenden került képbe, a Berki Panzió és Csárda kerthelyiségében láttam. A kerthelyiség a nyár után kissé lehangoló, két asztalon ugyan volt terítõ, de egészében olyan elárvult, elhagyott. Ezek a dekorációk dobnak persze rajta...
A Himfai tó. A kép a naplemente elõtt készült nem sokkal. A lentebbi kép ugyanerrõl a fáról ugyanitt és ugyanekkor készült közeli
Himfa, tó – a fenti képen távolabbról mutatja ugyanezt a kis fácskát a töltés tetején
Felsõmarác, a ház végében levõ nagy diófa vasárnap reggel. Hatalmas köddel kezdõdött a nap, csurgott csepegett a víztõl minden.
A kép dátuma, idõbélyege alapján ez is Felsõmarácon készült vasárnap reggel, bár ahoyg visszagondolok nem nagyon tudom felidézni a pontos helyet, valahol a Telek út elején állhat ez a fa...
Felsõmarác, vasárnap reggel. A kép a kert végében készült, valaha azon szilva fa mellett volt egy kerítés is, a veteményest választotta el attól a kertrésztõl, ahol állatok, feltehetõen baromfiak voltak. Ma már se vetemény, se baromfi, sem kerítés, a fa még áll, a felsejlõ ház a szomszéd épület vége. Véletlenül mik sikerülnek: természetesen színes a kép de a fekete és a szürke azt a nem sok más színt is elnyomja ami van... Ez az, amit az õszben nem szeretek...
Ez a kép is a felsõmaráci udvarban készült, vasárnap reggel: csurom vizes volt minden, nem esett, csak a köd és a harmat tett lucskossá mindent...
Felsõmarác, vasárnap dél tájt. A nap a ködöt tizenegy körül tüntette el, attól kezdve viszont a ragyogó napsütésben nagyon kellemes idõ, egészen simogatóan meleg lett
Felsõmarác, a Fõ utca egyik kerítésén szõlõt futtattak fel, alig pár fürt van rajta, de ez éppen jó helyen volt, hogy megcsillanjon rajta a déli nap fénye
Egy hatalmas tulipánfa a felsõmaráci községháza elõtt. Tavasszal láttam még csak, akkor telidesteni virággal, nyáron hatalmas és erõteljes a friss zöldjével, most õsszel pedig mutatós nagyon
Ezt a díszcserjét nem elõször fotózom le, a felsõmaráci Telek út felsõ részénél, az útkeresztezõdéstõl nem messze áll az egyik nem bekerített telep árokpartján. Azon kívül, hogy tetszik és hogy a fotó sem sikerült most róla, nem tudom milyen növény lehet
Ezt a díszcserjét is Felsõmarácon fotóztam, pár házzal a mienk felett a másik oldalon levõ telek szélén áll, Terebélyes, fa szerû, a levelei szélesek, sötétzöldek és nem tagoltak. Ajaj, ez olyan lett mint egy botanikai meghatározás, pedig a kép azért készült mert egyszerûen szép
Gondor fehér fája :) Felsõmarác, Telek út, alig egy teleknyire a házunktól... Ott, azon az oldalon sok ilyen be nem épített telek van, azon túl meg a tiszta õszi ég és a messzi dombok határolta látóhatár... Nagyon szép meleg õszi kora délután volt... Érdekes belegondolni, hogy aki 20..30 év múlva vagy még késõbb jár erre és ezt a képet ismét megcsinálja, mennyivel lát majd másabbat... A fa terebélyes lesz, és talán a látóhatárt is lezárja a telekre épült civilizáció... De ez kép megvan, már megmarad, ez már nem változik meg. Ezt szeretem a fényképezésben!
Ez a kép kilóg a sorból, ezt pár nappal azután csináltam mint a fentebbieket és ezt itt, a József Attila lakótelepen, hazafelé jövet. Amikor még világosban jöttem haza. Eredetileg csak a fát, a sárguló lombot akartam fotózni, de abban a napszakban éppen mögötte volt a lemenõ nap, egy sor gyenge kép között sikerült ez...
