(#1557) 2010. október 27., szerda
Pálmajor, pihenõpark pár kilómnéterre délkeletre Agárdtól
Pálmajor, pihenõpark, a vacsora
Pálmajor, pihenõpark, a vacsora
(Pálmajor) Szerdán délután a Fõnököm megbízásából és helyett vettem részt egy rendezvényen. Évente rendezik ezt meg, az iskola egyik partnere, a M.E.T. Kft. Mivel a munkám nem a szakképzéssel hanem a közismereti képzéssel kapcsolatos, eddig errõl semmit sem tudtam. Auótfenntartó-ipari (de körülményes név!), garázsipari és szerviz-berendezéseket forgalmaznak és ha jól vettem ki az elhangzottakból, az alapító tulajdonos, Pálfalvi Gábor valaha a Robert Bosch-nál dolgozott, ezzel együtt is úgy látszik, nem konkurenciát látnak egymásban hiszen a rendezvényen többen is a Bosch-tól voltak. (Ahogy a leveleim között keresgéltem – mi csodákra is képes a korszerû technika :):) – megtaláltan a tavalyi hasonló rendezvényre szóló meghívót, ott mint támogató tételesen szerepel ez a cég!)
Az összejövetel egy Pálmajor nevû helységben volt, ez nem is falu, „csak” egy nagy kert több épülettel, szabatos nevén Pihenõpark és Rendezvényközpont. Szó szerint a semmi kellõs közepén van, közel’s távol még csak épület sincs! A meghívó eredetileg a Fõnököm nevére jött, ám õ néhány kollégaval együtt Osnabrückben vannak, az ottani társintézmény alapítása 50. évfordulója tiszteletére tartott rendezvényeken.
Odatalálni sem lett volan egyszerû, de a levélben koordináták szerepeltek. Érdekes, mivel ilyet én még soha nem használtam. Szerencsére a GPS szoftvere nem csak a koordináták megadását támogatja de három formátumot is felkínált, azaz a cél megadásával nem volt gond. Igaz, útközben azért eszemben volt, hogy ha pár számot fordítva ütök be, az elég sok kilométer távolságot jelenthet, de semmi ilyen nem volt. Mondjuk érdekes volt megérkezni. Ha utca házszám a cél, akkor a közelbe érve már nem kell a vezetés (olykor elég pontatan a kis méretekben a GPS). Itt azonban nem, ráadásul Pálmajor szó szerint a semmi közepén van.
Egy alsóbbrendû úton haladtam, semmi se közel se távol, a GPS meg mutatja hogy egy kilométer, aztán már csak száz, aztán már csak tíz méterek a célig és egészen egyszerûen semmi… Egy facsopot mellett jelezte hoyg nulla a távolság… Uuupsz, és tényleg, ott volt a bejárat. Bejutni sem volt egyszerû, kicsit hülyén éreztem magam megállva egy kapu elõtt, ami nem nyílik, Csengetés – aztán kinyílt…
Én érkeztem azt hiszem harmadiknak, pedig kicsit el is múlt akkorra már a meghívóban jelzett öt óra. A vendégsereg sem volt igazán sereg, azt hiszem talán ha húszan voltunk. Elõbb a nagy aulában ült le a társaság, ott Gábor sorra bemutatott mindenkit, habár ahogy láttam mindenki ismert mindenkit (engem kivéve így is, úgy is), azután mentünk át az ebédlõbe, a vacsorára.
A konyha egészen kiváló: fácánleves és vaddisznósült volt a menü, utána torta, stílszerûen születésnapi, a vendéglátó cége tavasszal volt éppen tíz éves. A közelben egy állítólag jó nevû pálinkafõzõ van, vacsorához is kínálták szorgalmasan a sokféle és állítólag nagyon finom pálinkát de mert kocsival mentem (és nem aludtam ott – erre is lett volna lehetõség), ezért ezt ki kellett hagyjam.
A vacsora után, amikor már nem volt illetlenség (magyarán: amikor már nem én voltam az elsõ aki felállt az asztaltól), elköszöntem a vendéglátótól. Hazafelé már töksötétben vezettem, el is tévedtem volna rendesen, de a GPS szépen elvezetett odáig, az autópályáig, ahonnan már ismerõs az út. Egészében jó volt, habár senkit sem ismertem és az, amivel foglalkoznak, sem nagyon ismerõs nekem.
