(#1573) 2010. november 22., hétfõ
(nehezen) Nem megy az írás mostanában... Nem tudom miért, máskor olyan öröm leírni mindenféle dolgot (azt hiszem mindenféle hülyeséget), de most nem nagyon akaródzik... Biztosan kell egyfajta problémamentesség ahhoz, hogy írni legyen az embernek kedve, hát ez most nem nagyon van... Mindegy, a sopánkodás nem segít semmit... Késõbb, hetek, hónapok vagy esetleg mint a legelsõ bejegyzések kapcsán, akár évek múlva meg jó visszaolvasni ezt-azt és kár azért, ha a „napok hordaléka” (Ezt azt hiszem Déry Tibor találta ki, tetszik) elmossa akármi butaságok is a bejegyzések, az írást... Visszaolvasgatva látom, van olyan is ami egy gondolat kifejtése, meg van olyan naplószerû, egy-egy nap leírása... Nem tudom, sok év múlva melyik lesz érdekesebb olvasmány magamnak, most minden érdekes ami régi... Na, a mostani inkább a shosszú és unalmas napi leírások sorát gyarapítja...
(07:23) Kora reggel jöttem, mostanában ilyenkor jövök... Ma esett reggel és esik még most is. Minden együtt van, amit utálok: november, szürkület, esõ, hétfõ reggel... Még jó hogy hideg nincs, na erre panasz nem lehet, amilyen ócska volt a szeptember annyira enyhe a november. A Klinikákig jöttem metróval aztán egy elég hosszú séta a Ferencvároson át: eléggé kihalt ilyenkor. Az esõ miatt csillog minden, mintha lakkal vonták volna be, még csak virrad. Ez kiemeli a lámpák fényét és viszont, a gyenge közvilágítás azonban nem világít sok mindent meg, mintha ehelyett csak a szürkeséget akarná hangsúlyozni. Majdnem úgy, mint szombaton este, Ürömön. Ott ronda holott-fehér ívlámpák teszik még hangsúlyozottabbá az esti fekete sötétséget õsztõl tavaszig. Habár ott akkor szombaton este legalább nem esett, most itt a Ferencvárosban még a lyukas ereszcsatornák is nyakon locsoltak volna, ha nincs nálam az esernyõ... A meteorológia lehûlést jósol: egy-két hét és nem esõ hanem havas esõ vagy hó fog reggel elkísérni a Klinikák megállótól a suliig...
(09:27) Az elsõ órám egy 12-es csoporttal dolgozat, velük még Access adatbázis-kezeléssel foglalkozunk. A feladat nem könnyû, egy teljes érettségi feladat, ahogy láttam erõsen megdolgoztatta a csapatot. Ez nem jó hír, mert éppen ez a csapat éppen informatikából akar érettségizni. Nagyon összetorlódott egyébként a reggel: nem csak ezzel kellett foglalkozzak, de kiderült, D.M. lebetegedett, ki kell írni a helyettesítését. Ilyenkor az a menet, hogy elsõre megnézem, volt-e már erre a hét napjára (most éppen hétfõ) kiírva a kérdéses kolléga helyettesítésre, és ha szerencsém van, és ha az azóta volt órarendváltozások nem kavarnak be, akkor egyszerûen csak a dátumot kell aktualizálnom. Most nem volt szerencsém, Miklós szerda, csütörtök és pénteki napokon már hiányzott, de ebben a tanévben hétfõn még nem. Na, abban viszont szerencsém volt hogy egyfelõl nem sok az órája ma azaz hétfõn, másfelõl mindegyikre találtam olyat, aki H betûs is és tanít is az osztályban tehát nem kell szakszerûtlen helyettesítéssel pazarolni a diák és a tanár idejét!
(11:03) Megvolt egy másik 12-es óra, mindkettõn ugyanazon adatbázis-kezelõ feladatból írtak dolgozatot. Heti egy órás tárgy és félévkor valami elfogadható számosságú évközi jegy alapján kellene osztályozni (év végén pláne), de ehhez meg is kell szerezzék ezeket az évközi jegyeket Nem voltak nagyon feldobva és az eredmények sem lettek valami fényesek. Azután a kicsik meg szövegszerkesztésbõl, szintén dolgozat... (Ez egy ilyen nap) A dokumentum, amit nekik meg kellett csinálniuk, egészen rövid – persze hogy a diák elsõ reakciója az volt, hogy ahj, ez kevés is, könnyû is. Hát óra végére már egészen mást mondták, pedig a nehezéig, azt hiszem hogy a körlevél készítéséig el sem jutott a csoportban mindenki. Remélem, valaki azért igen... A következõ óra a 10E-sekkel (a múlt tanévi post-okban õk voltak a „kicsik” :):)), nekik is készítettem egy Excel feladatot dolgozatnak, de erre most nem keszül sor, mert Sz.P. ma is jött gyakorló tanítani, kell neki, mert pénteken tud csak feljönni megint de ezen a héten pénteken nálunk nincs tanítás, azaz a következõ hét marad neki – és a TMPK sürgeti õket, a félév végére meg kell legyenek a teljes portfóliójukkal, aminek része a vizsgatanítás dokumentációja is. Ennek jegyében szinte minden napra ezen a héten esik majd vizsgatanítás.
(már másnap hajnalban) Megvolt Sz.P. tanítási gyakorlata, a következõ óra. Rsteltem, mert a 10E-sek elég fegyelmezetlenek voltak. Ez a csoport a tavalyi én csoportom, nem rossz társaság (a képességeik egészen jók), de elég sokan vannak a csoportban akik a folytonos poénkodásukkal, bohóckodásukkal erõsen próbára teszik a tanár, ebben az esetben szegény Sz.P. olyan képességeit, hogy egybetartsa az órát, hogy a foglalkozás ne a diák hülyéskedésérõl szóljon hanem legalább valamennyire a tanár szándéka szerint a tananyagról... A rákövetkezõ órán megint egy 12-es csoport
Ezzel megvoltak hétfõre az óráim, és még nem is panaszkodhatom, mivel az ötbõl egyet nem én, hanem a tanárjelölt kolléga tartott, a másik négy meg számonkérés volt, azon sincs sok frontális tanári munka. Az órák után egybõl megint óra de ez nyugisabb: H.A. földrajzóráihoz szaktanácsadást kértünk és kaptunk. Két órát hospitált a szaktanácsadó hölgy, a másodikon, egy 09B-s órán aztán megbeszélés. A szaktanácsadó hölgy nagyon alapos volt, részletesen elmondta a véleményét, ami szinte kizárólag pozitív volt! Ennek tényleg örültem – Adrienn rettentõen aggódott elõtte, még a bemutatkozó megbeszélésen meg is kérdezte, hogy ha a látogatást követõen nem pozitív a róla illetve a munkájáról akkor ez majd hova kerül, akkor ez majd elkíséri õt késõbb, akkor ez majd leminõsíti õt? Hát ezek szerint errõl nincs szó, mert a szaktanácsadó pár tényelg lényegtelen apróságot leszámítva nagyon elégedett volt Adrienn munkájával!
Két srác a tavalyi „kicsik” közül – pontosabban abból az osztályból: egyik az én, másikuk a kollegina csoportjából – fejébe vette hogy a programozással szeretne foglalkozni. Megbeszéltem velük, hogy ebben a tanévben, majd májusban leteszik a középszintet közismereti informatikából és egy évre rá emelt szintet. Eddig õk ketten a legesélyesebbek erre a tanítványaim közül – ha valami gond lehet az a szorgalom és a fegyelem hiánya, de talán velük még idõben vagyok és bennük talán (biztosan) megvan az a nem kintrõl rájuk erõltetett hanem õszintén mutatott érdeklõdés a programozás iránt, ami ehhez kell.
(A post írása itt abbamaradt aztán nem jutottam oda hogy befejezzem – ez a post már csak iylen torzó marad... :()
