(#1597) 2010. december 06., hétfõ
(kritika) Ma olvastam az EJF hallgatói körében végzett elégedettségi felmérés összesítését. Roppant elgondolkodtató, persze ez nem pontos, ez nem õszinte így. Elsõre nagyon mellbevágott és meghökkentett!
A szöveges értékelésnek két része volt, egy olyan, ami nagyon negatív („Mi az amit legszívesebben elfelednék”) és egy ami nagyon pozitív („Mi az amire a legszívesebben emlékszem?”). Nos, az elsõ részben nevesítve megemlítenek, ez pedig finoman szólva is meghökkentett! Nem értem, mit akar az jelenteni, hogy erõsen feledni való az ahogyan hozzáállok a tanulókhoz... Vajon mit várnak másként?
A tantárgynak megfelelõ tananyag hangzik el, a számonkérés mögött van valami tevékenység, teljesítmény (azt persze nem tudhatom, mennyire egyéni), még az is aki a semminél szinte alig valamivel többet csinál, az már a kettest megkapja...
Teljesen tanácstalan vagyok!
Negatívumként említik azt is, hogy nincs alapozás, hogy nem a nulláról indul az informatika oktatás, pedig nincs meghirdetve feltételként... Na ezt sem értem! A képzés „informatikus könyvtáros”, és fõiskolai szint...! Ha egyszer a diplomájukban (nem érettségi, nem OKJ-s bizonyítvány, nem valami tanfolyami papírocska, hanem diploma!) szerepel az, hogy informatikus, akkor mit is kellene az alapoktól kezdeni? Mi a baj a tanári hozzáállással, amikor erõnek erejével az alapok elsajátítását akarom? Mert hogy tényleg hiányoznak az alapok több helyen...
Szóval elég tanácstalan vagyok...
