(#1631) 2010. december 27., hétfõ
Karácsony nálunk, 2010. december 24., péntek koraeste, balról jobbra: Tamás, Orsi, Nóra és Era
Karácsony anyósomnál 2010. december 26., vasárnap koradélután, balról jobbra: Tamás, Orsi, Anyósom, Era és Nóri
(karácsony) Hétfõ van, ebben az évben péntekre esett a szenteste és szombaton, vasárnap volt a karácsony. Ma pedig karácsony harmadnapja van, hétfõ... Minden évben más a karácsony, ez természetes... Valamiért mindegyik emlékezetes, lehet persze az is, hogy csak az ünnep miatt. Persze ez így nem teljesen igaz, ha visszagondolok, ez volt az ötvenedik karácsony, de ha féltucatnyit fel tudok idézni, akkor az sok. És ez bizony nagyon nem sok... Biztosan úgy van jól, hogy ami feledésre méltó az el is felejtõdik... Amit viszont leírok arról sok minden apróság eszembe juthat majd, késõbb, olvasva ezt...
Idén úgy volt 23.-án, csütörtökön, hogy Orsival elmegyünk egy asztali lámpát venni Tamásnak. Aztán elõtte levõ nap este Orsi megvette maga. Persze nem is lenne õ maga, ha még akkor szólt volna! Másnap, aznapra hogy megbeszéltük 11-re, majdnem délben küldött csak egy visszahívós SMS-t, hogy a dolog tárgytalan. Mondhatta volna korábban is, de hát Orsi ilyen.
Másnap, ez volt szenteste napja, dél tájt jöttek Tamással és velünk voltak szenteste, majdnem este hatig, ez jó. Akkor telefonált Tamás apuja, náluk késõbb volt vacsora meg ajándékozás, akkor szedelõzködtek és mentek. Korán ettünk éppen ezért: három tájt. Ez ebédnek már kései vacsorának meg korai... Utána volt ajándékosztás, egészen olyan, mint eddig minden évben, sokan voltunk szerencsére. Ajándék is volt, sok apróság, de végül is nem az érték számít, hanem az hogy ajándék, hogy aki adta, gondolt a másikra.
Sokat fotóztam, na meg is kaptam utána a magamét hogy minek ennyi, hogy totál felesleges, hogy a rengeteg képbõl nem lehet a jókat kiszedni. Igen, valóban sok a kép és legalább harmada tényleg nem jó. De akkor sem értem, miért baj hogy egyszeri eseményeken, a családiak ilyenek, hogy fontos eseményeken, na a családiak nagyon ilyenek, hogy ilyen eseményeken miért ne kellene fotókat csinálni, sokat... Én nem vagyok profi fotós és a gép sem az, bár az eddigi legjobb gépem, de nem profi eszköz: rengeteg kép között akad egy-két igazán jó, de ahhoz az egy két igazán jóhoz el kell kattintani azt a rengeteget – pedig éppen ezért szoktam kapni hogy miért kattintgatok annyit. Itt is, ezen posthoz csatolt két kép: olyan nehéz volt mindenkit aki az adott pillanatban jelen volt, egy képre összefogni úgy, hogy ne beállított, ne kiparancsolt kép legyen...
A karácsony este idén éppen ezért, mivel Orsiék miatt elég korán volt vacsora is, ajándékozás is, elég hamar elcsendesedett: volt év amikor este tízre lett minden meg, most hatkor már, hogy elmentek Orsiék, csend lett, tévézés és nyugi... A karácsony elsõ napja a nagy semmit tevéssel telt. A post-ot karácsony harmadnapján este írom és erõsen meg kell a memóriámat erõltetni ahhoz, hogy karácsony elsõ napjáról akármi is eszembe jusson. Ja igen, Nórival elmentünk délután moziba, de ez nem az az igazán karácsonyi program.
Karácsony másodnapján anyósomhoz mentünk, ez mint mindig, déltájt volt, soha korábban még nem mentünk. Orsiék is jöttek, ott is elég sokan voltunk. A kaja finom volt, Orsi élénkségének hála jól elvoltunk, ebéd után én anyósom új gépét – a sógorom egyik karácsonyi ajándéka – tettem a régi gép helyébe. Emiatt elég késõn jöttünk el, valamikor hét tájt voltunk visszafelé jövet a mekinél: elõtte este jövet a moziból Nóri szeretett volna epres séket, de a meki zárva volt, aznap hazafelé bementem de Nóri éppen utált engem és jól nem kér séket, hát így járt... Nagyjából ennyi volt a karácsony azaz majdnem ennyi – még a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik, hogy negyednap, huszonnyolcadikán várjuk Tomi szüleit és ötödnap, huszonkilencedikén megyünk Ürömre. Még ez is karácsony. Még ez is az ünnepek...
