(#1651) 2011. január 28., péntek
Mostanában a metróval elmegyek a Klinikákig és onnan gyalog be a Thaly Kálmán utcán a Mester utcáig és úgy a suliba. Korán, fél hét tájt már bent szoktam lenni az iskolában. Ebben az évszakban még igen csak sötét van negyed hétkor, de az új SOTE épület körül sok a világítás, eszembe jutott hogy hátha lehetne ilyen napszakban is képet csinálni. Próbálkoztam pár beállítással, és olyan fél tucat kép közül kettõ sikerült egészen jól, az egyiket ideteszem:
A SOTE elméleti tömbje (vagy valami ilyesmi) a Thaly Kálmán utca és a Vendel utca, Tûzoltó utca által határolt területen...
Egy hete zûrösebb volt a nap, a péntek, igaz: ennek a hétnek az utolsó munkanapja sem volt gyenge. Akkor Petra hiányzása miatt végig óráim voltak, most is hiányzások miatt akadt sok dolgom de most a helyettesítés kiírása... Pénteken két órám van csupán: kora reggel a nulladikban a kicsikkel, a 09E németes felével. Nehéz témakõrt veszünk, keményebben kell vinni velük a dolgot, hátfõn egy papíros dolgozatban kértem vissza tõlük az adatbázis-kezelõnk (Access) táblaimport lépéseit – a felének komoly hiányosságai vannak – kedden egy egészen egyszerû adatbázis-kezelõ feladat volt a számonkérés, na ez viszont menni látszott, ma meg egy kicsit tovább emelve a lécet, kissé komplikáltabb lekérdezéssel tûzdelt feladat, dolgozat formájában képezte a hajnali óra tárgyát.
Óra után rohannom kellett, pénteken enyém a kapu, ráadásul reggel derült ki hogy P.G. sem lesz pénteken mert beteg, ha csütörtökön nem csinálom meg az addig ismert hiányzások helyettesítését, még nagyobb gondban lettem volna. Így is voltam, mert amikor ennyien hiányoznak – hét tanár nem volt pénteken akiknek az óráit valamiképpen helyettesíteni kellett –, akkor már a korábban kiírt helyettesítések is itt-ott módosításra szorulnak!
Igyekszem a helyettesítések során a legjobb megoldásokat megtalálni de van, hogy egyszerûen nincs ilyen: Kényszermegoldás a korábban hazamegy opció az osztálynak – habár ezt a srácok szeretik, fõleg pénteken délután –, ahogyan messze nem jó megoldás a nem szakszerû helyettesítés sem, de hát ha hirtelenjében és ennyit kel megoldani, akkor egyszerûen nincs más megoldás. Az elsõ és a második órám így is ezzel ment el, nem szakszerû helyettesítéssel (nem volt más megoldás mint nekem beülni az adott osztályba), miközben a még meg nem oldott helyettesítésekkel bíbelõdtem...
A harmadik órában a 10E angol2 csoportjával volt órám, õk azok akik tavaly velem dolgoztak, a tavalyi (az elõzõ tanévi, azaz ezen naptári évi de tavalyi tanévi) post-okban õk a „kicsik” – na ezért reklamáltak is :) – akik elég nagyhangú csoport általában. Valamiért most meglepõen visszafogottak voltak, lehetett velük dolgozni. Haladni mondjuk nem, mert – ezt lassan visszatérõ taktikaként alkalmazzák – igyekeznek akármi másról beszélni az órán. Szerencsére ezzel olyan sokat nem veszítünk, a most végzett feladat, Excel fontosabb elemei már voltak nekik tavaly, a mostani foglalkozások célja az ezek során alkalmazandó komplexebb függvények (INDEX(), HOL.VAN(), SZUMHA()) használatának csiszolása és cél hogy készség szintre emeljük.
Remélem, 10E-s csoportjaim legalább fele elõrehozott formában leteszi középszinten az informatika érettségit, a tudásuk alapján ez reális, na a szorgalmuk már kevésbé erõs, de majd meglátjuk, szép szóval és tanári fondorlattal elég sok mindenre rá lehet õket venni – esetleg még arra is hogy dolgozzanak. Közülük, a mostani 10E-bõl kerül ki az a két srác, aki évek óta a legígéretesebb ami a programozást illeti: õk nem csak elviselik hogy ilyesmire tanítsam õket de tetszik is nekik! A 13E-seim olykor csinálják, olykor nem, jellemzõ hogy úgy jöttek vissza azt hiszem a GAMF nyílt napokról hogy ez meg az a képzés tetszik nekik, mert ott nem kell a programozással foglalkozni! Szóval P.A. és P.Á. csinálja, csinálja de nagyon nem lelkesednek sajnos érte. S.T. és G.A. viszont nagyon: hétfõnként jönnek programozás korrepre, Java-ban toljuk velük. Lehet egy most 09E-s is csatlakozna a kis csapathoz, õ az, aki nem az én kicsijeimmel hanem a másik csoportba jár, angolos, de most akar elõrehozottként középszinten érettségizni... Majd meglátjuk... Azt hittem nem hallok jól amikor viszont a legnagyobbak, a 13E-seim közül egy rendes, de olyan nagyon nem szorgalmas legény, F.D. kérdezte tegnap, hogy mikén tudna emelt szinten érettségizni infóból, hogy a programozás nehéz-e annyira... Mik vannak: mint kiderült a (volt) Bánkira akar majd a szakma után felvételizni és oda elõny, ha van ilyen jegye... Nagy idõk jönnek – és nagyon jólesik a középiskolai tárgyaknak hogy a felsõoktatás, bár ha nem is jó szándékából, hanem a felsõbb kényszer miatt, de a felvételhez emelt szintet is kér! Így legyen, maradjon is így – és akkor taníthatunk, gyakoroltathatunk többet is, mint ami a sima közép szintre így- úgy elegendõ :):)
Már dél is elmúlt, amikor az órákkal, persze hogy sok nem szakszerû helyettesítéssel is. Végeztem. Lacival átmentünk szembe kajálni. Egy kínai nyílt pár hónapja, nagyon kicsi de nagyon szépen kialakított, minden tip-top, új és tiszta – ezt a másik, a Mester utcán feljebb levõ apró kínairól ahova olyan egy éve rendszeresen jártam ebédelni, nem lehetett elmondani. Tibor is jött nem sokkal ezután, hármasban ebédeltünk. A kaja kiadós, Laci szerint egy idõ után unalmas, de hát ez van.
Ebéd elõtt hívott R.Z., hogy jönne a munkáért, ennek kimondottan örültem mivel eredetileg úgy volt hogy este, ha a Várban végzek, én viszem azt ki Vecsésre. Nincs azzal baj, csak sejtettem hogy el fog a Vár húzódni, amint el is húzódott – hogy Zoli jött, így nem nekem kellett késõ este oda kimennem. A kajáról éppen visszaértünk amikor megérkezett – most édesapja Ignisével jön-megy, nem a nagy Opellel, amikor beállt az udvarra csak néztem hogy nem a megszokott kocsi... Nem maradt sokáig, egy feladatot adtam neki át, szombaton jönnek, még esett pár szó errõl aztán õ indult is.
A délutáni program így egyszerûsödött, „csak” az OSzK-ba kellett a Várba felmennem hogy az indexeket beírjam. Attila küldött vizsgalapokat, gondoltam a gépen jól kitöltöm. Hát kitöltöttem, de elég sok macera volt vele, a hallgatók bár olyan nagyon sokan nincsenek, de elég sok a komplikált eset, amikor a hallgatónak vagy van akkreditációja (nem járt a tárgyra és nem szerzett nálam jegyet mert vagy egy korábbi félévében megszerezte már azt vagy, ilyen is akadt nem egy, máshonnan átjött és a régi iskolája egyes tárgyait itt beszámítják, itt úgy nevezik, akkreditálják... Szóval megcsináltam a vizsgalapokat – annyira de olyan mérhetetlenül utálok táblázatot kezelni Word-ben, de nincs mit tenni, ezt ebben kaptam... Azt hittem, hamar végzek fele, de fél négy is elmúlt, amire meglettem. Akkor szedelõzködtem és indultam a Várba...
Hideg, de tiszta derült idõ lett délutánra, szépen sütött a nap és jók voltak a fények, a színek, a Mester utcán kifelé gyalogolva csináltam pár képet. Semmi más apropója a dolognak nem volt, mint a szokásos, ha fotózza az ember a naponta látott, unalomig ismert dolgokat: az amit sokszor látunk és fel semtûnik, olykor egy-egy pillanatra más fényben, más megvilágításban, a színek szokatlan együttállásában ritka látványosság lesz. Ezeket a pillanatokat kellene fotón elkapni, megörökíteni rögzíteni... Gyalog mentem ki a Mester utcán a körútig, a nap lemenõben, alacsonyan sütött, szépek voltak a fények...
A Szent Vince templom a Mester utca felõl...
Egy új építésú sarokház a Mester utcában
Móricz Zsigmond kõrtér
Jó hogy vittem kinyomtatva az osztályozó ívet de még így is kellett a gépben levõ Excel táblát meg az osztályozó ívet ide-oda összevetni – és remélem ezzel együtt is sok helytelenség nem maradt a jegybeírásban. A NEPTUN-ban még egy sor jegy nincs benne, de a vizsgaíveket leadtam, az indexeket beírtam, ha a NEPTUN-na, is végzek akkor a 2010-2011-es tanév õszi féléve teljesen lezárva... Már bõven sötét volt, mire végeztem, lefelé jövet a Dózsa térre – ha már reggeli sötétben is próbáltam – csináltam pár képet. Este semmi a fény és nagy a közvilágítás kontrasztja, egészen elviszi a fényeket (nem tudom a profi fotósok ezt mikét kezelik), de pár kép szerintem egészen tûrhetõ lett, ezeket ide teszem...
Kilátás alkonyat után a Várból, ahogy Attila elmesélte, az (és a szomszédos) szoba ami most az OSzK egyik helyisége, volt sok sok évvel ezelõtt az ifjabb Horthy István gyerekszobája volt... (Hogy mik vannak: ezt találtam még...)
Ahogy végeztem az OSzK-ban és indultam a gyorslifttel lefelé, még ezt találtam, fényképezésre érdemes és itt is vagy tucat képbõl ez az egy azért sikerült...
