(#1653) 2011. január 29., szombat
Napfelkelte január végén, kilátás az Üllõi út irányában, a Nagyvárad tér felé a Klinikák metrómegállótól
(szombat) A szombat eltelt, hosszú volt de olyan nagyon sok mindent nem csináltam...
Fél nyolcra mentem a suliba, most is mint egy hete itt volt a megbeszélés (míting, értekezlet, nem tudom mi a jó szó erre). R.Z-val fél kilencet beszéltünk meg a csoport számára, most is korábban jött de most nem annyira korán (Egy hete jól kigondoltam, milyen jó korán ott leszek, fél nyolcra voltam ott akkor is és alig értem be, csengette a telefonom, hoyg kocsival itt áll a kapu elõt t:):)). Nem sokkal utána hogy Zoli is, jött az elsõ kolléga, S.G., na utána már kevesebbet kellett cseverésznem és mehettem a saját dolgaim után.
(házigazda) Én voltam „idehaza”, ezek rám maradtak, de jól volt ez így: mentem az elosztókat helyére tenni és bekapcsolni, mivel hogy egy kivételével és természetesen mindenki géppel jön ilyenkor. Elõszedni a csészéket és a kávé víz melegítõt beállítani, a projektor állványt felcipelni a 37-esbõl (ezt a legutóbbi héten nem kellett, mert akkor Zsil állványán volt a 37-es projektora, azt akkor Gábor leszerelte onnan mivel annak egy nappal elõtte purcant ki az izzója és csodák csodája, akkor Erzsike szó nélkül belement a cserébe - pedig egy olyan projektor világítótest rettentõen drága!). Ez egy hete volt - most már a 37-es projektora a 37-esben van, hétfõn anélkül toltam az órákat de utána kedden a TDK-n is ez a projektor dolgozott, na ezért meg Erika neheztelt igen nagyon - de hát ez van!
Szóval vissza a szombathoz... Zoli hozott projektort, ez is olyan jó volt mint a mienk, a 37-esé, így nem kellett a Petra termében levõ, bizony eléggé homály fényerõvel bíró masinát beállítani az mobil, szükség esetén azt tudtam volna hadrendbe állítani. Fél kilencre tehát itt volt mindenki, akkor kezdtünk is.
(barátságos) Most eggyel kevesebben voltunk. Feladat pont annyi volt mint egy hete de most sokkal lassabban indult a dolog: kissé megrettenve láttam hogy éppen három óra ment el az elsõ kettõre, azaz ez így bizony akár este hátig is eltartott volna! Szerencsés véletlen (?), hogy a többivel gördülékenyebb volt a munka, ami igazán jó hangulatú, baráti légkörû volt. (Ez nem olyan inaszakadtából munka, sok a vita benne, felvetés, pontosítás, elutasítás, megint felvetés, közös fogalmazás - nem szoktam ilyen munkában részt venni, egészen pontosan ez az egyetlen ahol ilyen csoportmunkában dolgozhatom, szokatlan kissé még mindig. Nagyon jó viszont hogy nagyon jó a társaság :)) Ez onnan jut most errõl írva eszembe hogy a megbeszélés legvégén Zoli a papírmunka elvégzése közben mesélt eseteket, amik más munkacsoport munkája kapcsán sokkal zordabb képet fest azon csoportok belsõ viszálykodásról, feloldhatatlan és feloldani nem is szándékozott ellenvéleményeikrõl... A mi tárgyunk szerencsére nem ilyen - azt hiszem sok éve egy levlistán mondta valaki, hogy amitárguynk egy nagyon barátságos tárgy! :)
(elvan) Szóval elvoltunk, habár amikor az a két elem került sorra amiben nem voltam érintett, hát meg kell mondjam el-elbóbiskoltam. Igyekeztem azért nem feltûnõen, de hát akkor csupa olyan dolog hangzott el amihez nem konyítottam. H.B. is hasonlóan volt vele, neki meg ot volt az Ubuntu asszem mahjong nevõ "rendszergprogramja" :) Szóval azért csak a végére értünk majdnem pont annyi idõ alatt, mint a legutóbbi összejövetelen.
(magam) Olyan háromra meg is lettünk, akkor még a papírok kitöltése, a mentések, majd sorra mentek el a kollégák, én maradtam legeslegutoljára. Mint múltkor is, a három kocsival érkezõ kolléga és kollegina maradt utoljára, lementem az udvarra elköszönni, szép tiszta de ropogósan hideg idõ volt, fura ilyenkor látni a napsütötte, hóval befedett iskolaudvart ami a hét közbeni állapotokkal ellentétben nagyon csendes ilyenkor... Szóval magam maradtam, na ezt a részét kevéssé kedvelem...
(Üröm) A pakolás, mosogatás rendcsinálás után kimentem Ürömre apámhoz. Kimentem a Thaly Kálmán utcán a Klinikák metróig, aztán jól elaludtam a metrón az Árpád hídig... A buszra ott nagyjából fél órát kellett várnom, de nem nagy baj, most nem zavart, mert a kisgépen addig egy másik CD tartalmát töltöttem a telefonomra (a bluetooth.nak hála még kábel sem kellett hozzá) aztán elolvastam a Háború és béke harmadik kötete egy fél fejezetét a Borogyínói csatáról. A buszon aztán megint úgy elaludtam, hogy kishijján továbbmentem. Egy óra a következõ busz - ez elég gáz lett volna. Egy óra - amikor még ott laktam Ürömön, olyan huszonöt éve azért ilyentájt nem volt ennyire ritka a busz közlekedés. Igaz, ilyen francosan sok autó és ekkora forgalom sem volt akkoriban.
(Apám) Apám nincs valami jól, lehet hogy gyakrabban kellene lássam, lehet hogy hátközben legalább egy alkalommal délután, este idõt kellene szakítanom hogy kimenjek mert most szûk órát voltam ott és a vége felé engedett fel a beszélgetésben. Mogorva kissé zsörtölõdõ volt az elején, a végére egészen feloldódott... Szóval gyakrabban kellene menjek azt hiszem, majd meglátom hogy kedden, szerdán vagy csütörtökön lesz-e alkalmasabb... Neki mindegy, õ mindig otthon van, kivéve amikor Marikánál... Na majd jól meggondolom...
(kétszintû) Jó késõ értem vissza, haza, vacsora után megnéztem a ketszintu.hu lapon, hogy Zsuzsa mit végzett a 13E adminisztrálásával. Hát... Nem tudom, én vagyok csak nagyon türelmetlen vagy tényleg túl lassan halad vele? Errõl kell hogy beszéljek majd vele hátfõn, február tizenöt a határidõ és akármi más meló is van (amikor eddig egyszer kértem, haladjon vele azt mondta más meló is volt), szóval akármi más van is, ez a határidõ... Meg kell majd, valahogy, úgy hogy sértõdés ne essék meg kell majd mondanom hogy minden mást soroljon most hátrébb, mert tizenötödikéig semmi ezt a feladatot proritásában nem múlhatja felül. Hosszú nap volt ez is...
