(#1734) 2011. április 02., szombat
(talán) Nem tudom, nem hülyeség-e leírni azt, amit álmodom... Lehet hogy az – mindenesetre ezek soha sem lesznek nyitott pos-tok...
Ma nem nagyon emlékszem arra mit is álmodtam, illetve arra amit igen az egészen nagy hülyeség: valami vallatás vagy vizsgálat volt, semmi erõszak és durvaság, inkább olyan kihallgatás féle. Azt nem tudom hogy engem hallgattak ki vagy csak harmadik személy voltam, mivel volt ilyen kép is meg volt hogy féltem a következõ kérdéstõl amit nekem tesznek fel... Akit kihallgattak (amikor nem engem :):)) az egy húszas évei elején járó magas csontos rossz arcú fiatalember volt, a vizsgálati anyagban szerepeltetett a képe valami maszatosan koszosan, ez vagy egy pillanatkép lehetett vagy valami álcázófestékkel csúfította magát szándékosan. Valami egészen súlyos dolgot követett el, rablás, emberölés, túszejtés vagy ilyesmi, és egészen biztosan emlékszem hogy ismert és sokak által elismert ideológiai, vallási okai voltak e a részeltek nem világosak (álmomban sem voltak azok), de emlékszem arra az érzelmi kettõsségre, hogy hallgatva a kérdéseket és a kérdésekben neki felrót cselekményeket, megütközve azok súlyosságán és nem kevésbé megütközve a fiatalember hetyke nyegleségén megrettentett, hogy egyrészt tényleg elkövette a neki felrótt cselekményeket, másfelõl meg ha úgy veszem nem terrorista hanem szabadságharcos – és nagyon zavart ez a kettõsség, nagyon elbizonytalanított, hogy nem lehet, én legalább is nem tudom egyértelmûen megítélni hogy a jó vagy a rossz oldalra tartozik-e. A helyiség ahol a kihallgatás volt, nem volt túl nagy, egy épület emeletén volt, harmadik vagy kicsit feljebb: onnan lehetett ezt látni, hogy sarokszoba volt és mind a két frontra egész helyiségmagasságú ablakok nyíltak kifelé és messze el lehetett látni illetve le az útra: erõsen lefelé, tehát emelten voltunk. A szoba nagyjából délnyugati tájolású lehetett, ment le a nap, derült idõ volt és besütött a ablakon melyre mellesleg erõsen ráfért volna a takarítás, ugyan nem volt mocskos de erõsen poros volt, sokat dobott volna rajta egy ablakpucoló munkája, A kihallgató a harmincas évei végén járó férfi volt, vékony és alacsony de egyébként roppant rendezett és ahogy az öltözete, a viselkedése és fõleg a kérdései is elvágólagosak, szorosan illeszkedõek és logikailag kikezdhetetlenek voltak, azaz mindent megtett hogy a gyanúsítottat sarokba szorítsa ám az semmi ijedtségnek nem mutatta jelét, nyugodtan, olykor -- a témához nem illõen, sértõen és bántóan is -- hetyke kivagyisággal válaszolt, vallott be elég súlyos dolgokat... Ennyi volt, aztán megszólalt az óra...
