(#1790) 2011. május 07., szombat
(szombat reggel) A lányok el voltak bulizni... Nórinak véget ért az írásbeli vizsgák sora, hátfõn kedden és szerdán írt, nagyon aggódott mindegyik nap elõtt és azt hiszem ezzel arányos, a vizsga elõtti félelemmel arányos a felszabadult érzése most, hogy ezen túl van. A szóbelik még elõtte, de messze, valamikor június második felében... Orsi Tamása államvizsgára készül, tanul ezerrel. Most hogy a haverja aki csoporttársa is, szegény megbukott azon a vizsgán amire most õ is készül, most azt hiszem még jobban fél ettõl és még inkább készül rá, remélem ezért és nem másért Orsi többet van most idehaza... Pénteken délután jött, Nóra már ezerrel készülõdött azután Orsi is, és este kéz a kézben :-) elhúztak bulizni. Reggel nem ébredtem korán - a telefon ébresztõ módban ugyan próbálkozott, de a esélytelen volt a szundi üzemmóddal... Azért fél öt után valamivel csak felébredtem sõt felkeltem... Éppen a kávéval bíbelõdtem amikor hallom a külsõ ajtón a kulcscsörgést,a matatást, és igen: megjött Orsi... Nóri sehol... :( Orsi persze pörög ezerrel - ilyenkor szokott - és meséli, hogy összeakadtak Nagy Kata egyik (régi) haverjával, Gergõ, valami biztonsági õs és éjszakai portás (intelektüel, ez lejött egybõl :)) Na majd másfél órát cseverésztek a ház elõtt Gergõ piköpjében... Orsi mesélte: Nóru is tõle kérdezte, hogy bejön-e szerinte õ (Nóri) neki (Gergõnek) meg Gergõ is hogy szerinte tetszik-e õ (Gergõ) Nórinak. Na mondjuk Orsi elég nagyotmondó, ha ezt meséli akkor vagy így volt vagy nem... Nem is tudom hogyan mondjam, azt hiszem a legkevésbé sértõ az a megfogalmazás hogy kreativan alkotja a fantáziája olykor újjá a valóságot :) Nóra majdnem hét is lett mire feljött, õ nem volt annyira beszédes, még Gergõ nevét sem árulta el... Jött ment, aztán mielõtt ágyba bújt volna még édibéizett kicsit, az osztályomtól kapott ajándék kapcsán elmondta, mennyire izé volt Attila bácsi velük, aztán kérdésre válaszul még megmutatta, hogy a pólóján ez a folt körömlakk, ez puding, ez eper ez meg... Na erre nem emlékszik :):):) Ebben maradtunk, puszi piszi és emnetn aludni... Én ma Ürömre megyek, kicsit kavarodnak a programok mert a lányok meg Kelenföldre, azt hiszem nem lett volna rossz ha el tudom õket vinni, de sehogyan sem jön össze, apámnál a meló nem lesz meg addigra, kocsival nem akarok menni és nem csak a sör miatt amit apám remélem már betett a hûtõbe de mert minek, olcsóbb metró és busz... Ebbõl megint mosolyszünet lesz hogy nem viszem el õket, de hát ezt apámmal mér egy hete lebeszéltem, a mai kelenföldi dolog a hét közben jött, ha vasárnap mentünk volna még jó is lett volna de nem kérdezték tõlem. Most elég hülyén érzem magam mert engem furdal a lelkiismeret hogy nem vagyok gondolatolvasó...
(utóbb a napról) Tegnap, szombaton este már annyira fáradt voltam hogy nem volt kedvem írogatni... Megvolt a szombat, alaposan el is fáradtam, nem szokta a cigány a szántást... Háromnegyed nyolckor indultam ki Ürömre. A buszvezetõ fiatal volt, beállt 10 perccel korábban és kinyitotta az ajtót, ilyen sokkal korábban nem szoktak hagyni felszállni... Kilencre értem a fõ térre, verõfényes, nem meleg de nagyon tiszta nap volt, pár képet csináltam és gondoltam majd délután jövet amikor aznap más szögben áll, csinálok még. (Nem erre jöttem, másként alakult, errõl lentebb). Vettem lottót, mondjuk teljesen feleslegesen vagy ahogyan a reklámban mondják, munkahelyeket teremtettem vele, pedig én magamnak akartam egy undorítóan nagy halom :) pénzt teremteni. Hát ez most nem sikerült... Negyed tízre értem Ürömre, apámhoz, de hiába csengettem, nem nyitott ajtót. (OK, van kulcsom de fogalmam sincs hogy hol :)) Nem tudtam a dolgot mire vélni, a kutya a teraszon volt, vakkantott kettõt majd amikor meglátott engem, szokása szerint annyira megijed, hogy visszahúzódott... Nem tudtam a dolgot mire vélni hiszen elõtte nap este még telefonáltam is apámnak hogy jövök és hogy kilencre jövök, csak nem orrolt meg a 15 perc késésért de hát a fene se tudja. Elindultam Rákóczi utca felé felfelé - és közben kissé mérges voltam mert a Fõ téren leszállva egyik is oylan messze mint a másik onnan, de ehhez onnan kellett volna telefonálni. Na mindegy. Aztán harmadikra negyedikre csak felvette apám, mitn kiderült a teraszon ült és nem hallotta a telefont. Ahogy láttam délután, feltehetõen egészen eygszerûen elszundított és ezért nem hallotta. Végül is mindegy. Ot voltam, nekikészülõdtem, elõhoztuk a robbanómotoros (na jó: belsõ égésû motoros :)) fûnyíró, mert az volt a terv hoyg miovel az nagyon nehezen indul, szétzedem és megtisztítom. Gondoltam, ez be szokott jönni, akármit javít az ember elõbb próbálja meg, megy-e a masina és hogy a hiba tényleg hiba-e... És bejött: egybõl indult a fûnyíró és még csak nehéz sem volt indítani. Na ekkro jutott eszembe, hoyg lehet, nem is a szétszedésével kellene az idõt töltenem - mert hát azt elõre gondoltam hogy az egész napom erre fog menni - hanem a fû lenyírására. Apám nem tiltakozott, úgyhogy nekiálltam... A fûnyíró az elején baromira füstölt mert apám kt hete tévedésbõl valami ágfûrész kétütemû motorjába való keveréket öntött a négyütemû motor tankájba, de már szerencsére nem sok volt benne, tiszta benzinnel felhígítva egészen jól elment. Igaz, csak a nagy egybefüggõ területeket tudtam ezzel levágni, nem mertem a problémás helyeket is, mivel egy hete sajnos eléggé pórul jártam a villamos fûníróval (mert apámnak olyan is van), amikor is kiesett annak a kereke én meg áttoltam rajta úgyhogy nem elég hoyg szétesett, de a kés még fel is aprította a kereket... Féltem, ha most a zugolyokat meg szegleteket is ezzel a behemóttal vágom le, még ennek is baja lesz. Az udvar nagy egybefüggõ része megvolt, utána a szegélynyíróval a többi na az nem annyira kiadós. Napközben szépen sütött a nap, kimelegedtem, nekivetkõztem - na érzem is ma, másnap, hoyg megkapott a tavaszi nap, nem volt sok de elsõre azért érezhetõ... Amikor az utcán nyírtam a füvet, láttam a szomszéd a sövényt igazgatja, errõl jutott eszembe hoyg apám háza elõtt is van sövény és bizony eléggé elhanyagolt, most tavaszra is lenõtt rendesen. Apámnak persze hoyg sövényvágója is van, na ezel is elvacakoltam egy sort, errõl (meg az hiszem elõtte utána az udvarról is) csináltam képet. Marika kettõ tájt jöt, apám persze hogy nyûgösködött hoyg nem délben vagy ahogy Marika ígérte, egykor jött. Hozptt ebédet, a teraszon terítettünk, jó volt. Utána még szedtem pümkösdi rózsát - éppen nyílik - meg labdarózsát. Vittünk ki a temetõbe is, most hoyg hárman voltunk, most hogy Marika is ott volt, tettünk virágot az õ nagyszülei, szülei sírjára is. Eztuán levittek Csillaghegyre, a HÁV megállóhoz - ennyit arról hogy visszafelé menet a Fõ téren Ürömön tudok majd fotókat csinálni. Nem volt nagyon hosszú a nap de nagyon elfárasztott...
