(#1836) 2011. augusztus 05., péntek
(elõlegbe) Péntek... Most pár bekezdés elõlegben is...
Igen, egy nap kimaradt. Tegnap, csütörtökön viszonylag derült idõvel indított, de hamar beborult és esett, egész nap vigasztalanul, sõt olykor kimondottan mint ha dézsából öntenék úgy esett...
Reggel még elmentem tegnap megvenni a festéket, de a festés már teljesen esélytelen volt, ez mára maradt. Meg a fûnyírás is, bár ehhez fel kell száradjon, majd meglátjuk.
Pénteken nem tervezek korán menni, mert nem volt annyi a meló, mint a korábbi napokon. Legalább is ez a terv. Az, hogy kora délelõtt indulok, és estig eldolgozgatok, hogy a harmadik kiló festékkel egyfelõl ami még nincs, azt befestem másfelõl, mert festéket eltenni nem akarok, másfelõl meg a korrózióval leginkább fenyegetett alsó részekre még egy réteget felviszek... A terv az, hogy ezzel késõdélutánra végzek, és akkor még a teljes alkonyat elõtt levágom a füvet... (A kertészkedés meg mondjuk marad vasárnapra)
(utólag) Na azt hiszem a kapu projekt készen van. Nem gondoltam volna, hogy ekkora munka lesz, tavaly volt ilyen munka, a járólapok letétele, igaz: az már az elején látszott, mekkora meló, ez bonyásabb volt de egészében legalább olyan fárasztó.
A csütörtök az esõ miatt kimaradt, pénteken meg nem mentem korán, mert nem tûnt soknak az a munka ami még hátra volt. Valamikor tizenegykor kezdtem el a festést, a harmadik kiló festékkel nekiálltam azt a kapumezõnyt, annak az alját festeni ami szerdán már nem lett befedve, azután meg azt a kapurészt amire szerda késõ este már nem jutott. Még ezután is megmaradt a festéknek jó kétharmada, eztuán, ahogyan terveztem is átfestettel a korróziónak leginkább kitett részeket másodszorra is. Sajnálom már, látva a második réteget azt kell mondjam sajnálom hogy letettem errõl az egész kapu vonatkozásában mert lehet, jót tett volna egy második réteg is. Persze a festék meg nem olcsó, lehet apám ezért nem erõltette ezt. Végül is mindegy, a második réteg ott megvan ahol erõsebben rozsdásodhat, azt meg majd meglátom hogy esetleg egy vagy két év múlva megint lefestem. Az biztos, hogy most jobb lett, a színe is vidámabb és a festék is friss, egy idõre most védve van.
A festéssel is rendesen megy az idõ, még jócskán volt festékem, amikor öt tájt apámék elmentek (MR-re vagy CT-re, a kettõt, mivel állandóan együtt emlegeti keverem). Már este volt, amikor az utolsó cseppet is kikentem a festékbõl, a doboz ment a szemétbe, azt hiszem egy ideig most nem fogok festeni. Az ecsetet egyszerûen kidobtam, annyi ott a kacat, minek szaporítani még ezzel is, mire megint kell majd ott lesz az, amit a harmadik kiló festékhez biztonság okáért vettem.
Feladat volt még a kerítéssel kapcsolatban a postaláda és a harapós kutya tábla visszaszerelése, de elõbb a füvet nyírtam le, addig is száradt a kapun a festék. Szokás szerint a fûnyíró töltése az elsõ, nem sok benzin hiányzott belõle, legutóbb is teletöltöttem amikor lenyírtam, nem fogyaszt sokat. Azt hittem, a fûnyírás hamar meglesz de nem: akkorára nõt a hûvös esõs idõben a fû, hogy állandóan üríteni kellett a fûnyíró tartályát. Persze jó hogy van neki ilyen tartálya, Marácon is van fûnyírógép, az is belsõégésû motoros, de nincs tartálya és a fûnyírás után legalább akkora ha nem nagyobb munka a széna összegereblyézése mint maga a méretes fû levágása. Kicsivel kevesebb most a fû, ahol felástam az természetesen kimarad... Már alkonyodott mire mindennel végeztem, igaz ebben benne volt az utcai sövény megnyírása is, meg a szegélynyíróval azon helyek kiigazítása, ahova a fûnyíróval egyszerûen nem lehet beférni.
Marikák nem sokkal azután jöttek meg hogy a fûnyírást elkezdtem, majdnem bealkonyodott, mire meglettem vele. Utána a tisztogatás, a belsõégésû motoros fûnyíró elég problémás, mert csak oldalra fordítva tudom lepucolni, de a porlasztó ilyenkor eléggé eltelik üzemanyaggal, az istennek nem akar beindulni, a jobb kezem amúgy is fáj napok óta, hát megszenvedtem vele mire a tisztogatás után elindult a motor. Az meg szintén nem kimondottan környezetkímélõ, amennyire ezután az a motor okádja a füstöt, de nem akarom soha úgy eltenni hogy ne indítsam el, hogy ne tudjam tutira azt, hogy el lehet indítani. (Apám szerencsére nem akarja elindítani, úgy tudja róla hogy kézzel szinte indíthatatlan – nem bánom, nem akarom hogy õ nyírja a füvet...)
Már sötétedett, amikor felszereltem a kapura a postaládát meg a táblát, aztán óvatosan, hogy a még friss festéket meg ne sértsem, szépen bezártam a kocsibejárót, azt pár napig nem nyitogatja senki. Ezzel a kapu projekt tényleg készen van, apám még kitámasztót akar feltenni a kapuszárnyakra, majd meglátjuk – ez nem olyan nagy meló...
A munkával negyed kilencre lettem meg, a fél kilencest már nem értem el, kcsiit fecserésztünk apámmal és kilenc tájt indultam mert azt hittem kilenc huszonötre ott a busz, mondjuk fél tízre volt ott, várni kellett egy jó sor.
Ilyen tájt már csak bulizós fiatalok vannak a buszmegállóban, most is egy olyan fiatal leányka, hogy szerintem még tizennégy sem lehetett, persze hogy cigarettázik, de ami miatt emlékszem rá az az öltözködése: valami fekete és nagyon vékony testhez simuló bulis ruha, de olyan rövid hogy a szó szoros értelmében kilátszott a gyerek feneke! És tényleg gyerek – nem volna szabad ilyen fiatalon ilyen kurvás öltözékben ilyen késõn buliba járniuk :(
