(#1849) 2011. augusztus 18., csütörtök
Ez még kora reggel, még Budapest: tiszta idõnek ígérkezik, napkelte elõtt... Már túl vagyunk a nyári napfordulón, napról napra délebbre húzódik a pont ahol felbukkan a nap és egyre késõbb is... (A kép ma alig öt óra után készült, ez most már augusztus közepén napfelkelte elõtt van...)
(elõhang) Valaha nagyon élveztem azt, hogy egészen aprólékosan leírok mindent ami napról napra történik. Közzé is teszem, ki-post-olom ezeket, mostanra azonban ez változott: megmaradt az elsõ de kissé zavar a második. Persze, akkor ha nem teszem ki, akkor lehetne egy Word doksiban a gépen tartani a post-okat és ez teljesen jó ötlet is – amíg a gép megvan. Egy krach ellen a rendszeres mentés persze alapvetõen jó ötlet de azt hiszem hasonló lehet a szerepe annak is ha upload-olom. Nem biztos hogy nyitottan... Egy de talán inkább két éve csináltam olyat, hogy ugyanarról a tárgyról egy kisbetûs névvel adott publikus post készült, ez fõleg képekkel és kevés szöveggel, illetve egy ugyanolyan címmel de nagybetûset, na ez soha nem lesz publikus azaz nem kell a fogalmazásnál arra figyelni, mi hogyan "ül", mirõl ki mit gondolhat. A képanyag meg lehet közös... Vagy részben közös... És ha már az érdektelen szerkesztési szervezési technikáknál tartok: Elsõre sima szövegként, csak a tartalomra és nem az elütésekre és a tördelésre figyelve elkészül a nem-publikus post teljes szövege, aztán ennek alapján a publikus -- ami akkor a szöveg húzását, egyszerûsítését, személytelenítését jelenti. Aztán újra átolvasva a mondatok kicsit leegyszerûsítve következik, a bekezdésekre tagolása és a képek beillesztése.
(felsõmarác) Felsõmarác... Korábban sok évig nyáron sok heteket voltunk ott, a gyerekeknek ez volt a nyaralás. (Másutt nem is voltunk :() A gyerekek megnõttek, felnõttek akár hogyan is és megy mindegyik a maga feje után, most már nem olyan még akkor sem ha ott vannak Apósom halála után pedig teljesen megváltozott ez a dolog: Nóra például azóta nem hajlandó Marácra jönni, Orsi pedig tavaly is csak azért volt hogy Tamásának megmutassa, meg valami vidámpark, szórakoztató központ megnyitása volt akkrotájt Körmend szélén... Ebben az évben már július elejétõl terveztük, végül is csak most, augusztus második felében, egészen a nyár végén került erre sor. Most csak ketten mentünk... Akkor szépen sorjában, most még frissen biztosan többre emlékszem mint pár nap, esetleg pár hét múlva...
(elsõ nap) Csütörtökön reggel kimentem még Ürömre annak elõtte, hogy elindultunk volna. Apám elesett vasárnap Marikáéknál, ezzel csak pár napra rá szembesültem amikor kimentem. Telefonon nem mesél el ilyet, ebbõl az következik hogy hiába hívom fel, ki kell menni, látni kell hogy mindent megtudjak. Csütörtökön kimentem reggel hozzá, vittem neki milánóit, ezt elõzõ este csinálták az itteniek, ez jó apropó volt... Amikor ezt a kimenést említettem elsõre, Erika mérges volt mert hogy korán akart indulni. Nem nagyon veszekedtem, de sejtettem, a korai az nálunk soha sem korai... Így is lett, kilenc után már itt voltam de csak délben indultunk el...
Lepsény, pihenõ... Itt álltunk meg elõször, egy kávét ittunk ami eléggé felülmúlható volt – de legalább kávé... A kocsin kívül rekkenõ a meleg, belül légkondi :)
Sármellék: a falu elõtt már felötlött, hogy kellene venni estére dinnyét, aztán itt láttam a falu határában – a képen nincs rajta, ahonnan a képet csináltam ott kb. mögöttem volt a dinnyeárus – egy kisasztalról dinnyét áruló lánykát. A dinnye pocsék volt, ezt a szövegben is írtam... :(
Az odaút szerencsére eseménytelen... Az autópályán ha erre megyünk, akkor elég sokat kell menni. Elõször a Lepsényi pihenõben álltunk meg. Ez a Balaton északkeleti csücskéhez nem messze van. Nagyon elálmosodtam, jólesett itt egy kávé... Hát ez nem volt valami nagy szám, inkább csak emlékeztetett a koffeinre. Piszok meleg volt, ilyenkor isten áldása a légkondi. Innen végig a Balaton mellett megy az autópálya habár sok nem látszik a pályáról a tóból. Balatonszentgyörgynél a 76-os út... Sármellék külsõ részén egy árusnál vettem dinnyét: egy kislányka árulta, még mérlege sem volt , a dinnye meg amit megvettem már sok órája szomorkodott a napom, egészében (mint ahogyan este kiderül amikor megkóstoltuk), elég pocsék volt -- nem érte meg a negyed dinnye az 500 Ft-ot, szinte mind ment két nap múlva a szemétdombra :(
Anyósommal Erika vett koszorút, ezt Zalacsányba vittük el. Ott a temetõben van Anyósom szüleinek a sírja. Zalacsányon nagyon ritkán jártunk: ha jól emlékszem három éve õsszel amikor még élt apósom, biztosan tavaly õsszel anyósommal és most... Kutya meleg volt, az M7-esen mentünk jó sokat, Marcella jó tanácsai mentén simán odataláltam a faluba, a temetõ megtalálása azonban nem votl annyira egyszerû. Kicsi település, Era emlékezett, hogy a temetõ nem messze van a templomtól -- és valóban, azt megtaláltuk és onnan a temetõbe si simán eltaláltunk. A sírt kissé rendbe tettük, aztán jövet az ebédkérdése vetõdött fel: a templommal szemben van egy vendéglõ, ott ettünk három éve is de elég negatív volt akkor a vélemény. Most kellemes meglepetést okozott a vendéglõ, a kiszolgálás gyors, az adagok nagyon, a konyha jó és az árak mérsékeltek...
