(#1852) 2011. augusztus 29., hétfõ
Nem keltem ma sem elég korán, igaz: tegnap, vasárnap csak éjfélkor sikerült lefeküdni. Elúsztam (igen, megint!) az órarenddel és késõ estig azt csináltam vasárnap. Szerda reggelre meg kell lennem ezzel. (Akkor lesz a nyitó értekezlet, nagyon jó lenne legalább ott kézbe adni a kollégáknak – ha van még módosítani való, legalább 24 órám legyen rá.) Elõször fél kettõkor akartam kelni másfél óra alvás azonban brutál kevés. Aztán egy órával toltam elõbbre a telefonon az ébresztést, ezután fél háromra majd csak még egy óra – és a végén négy is lett mire felkeltem. A mai írásbeli javítóvizsgák beosztásán kellett finomítanom, meglett...
Kora reggel, még öt óra, még sötét – jön az õsz –, reggel ilyenkor már érezni a tárva nyitva hagyott ablakon a közeli pékbolt illatát. Egészen nosztalgikus fíling, annakidején 1974-ben amikor nyolc év kényelmes, nyugodt és nem csak a szó átvitt értelmében családias környezetbõl, az ürömi általános iskolából átkerültem a Fáy-ba, a helyi iskolát felváltotta egy pesti, az iskolába besétálást a városba bejárás, emlékszem az akkor is elég stresszes idõszak egyik emlékezetes érzése, kísérõjelensége volt. A Mester utcán is, de meg a Hámán Kató (ma: Haller) úton is a villamos jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthetõ zörgése párosult a kora reggeli friss pékáru illatával, mivel akkoriban még itt a környéken is mûködött valahol ilyen. Ma már csak lerobban proletárlakások, vadi új építésû lakóházak vannak, de a péküzem már régen nincs meg.
Este nagyon mogorva volt mint a két lány, reggel korán elmentem fürdeni hogy egyfelõl hamar indulhassak és másfelõl meg hogy ne kelljen háborúzni a fürdõbe bejutásért. Háromnegyed hatkor reggeli, aztán le a pékboltba kenyérért. Valami egészen új lányka az eladónõ: fiatal és mogorva is. Egy másik velem egykorú hölggyel vártunk aztán jól bementünk hat elõtt és jól közölte is a kis hölgy pikírten, hogy még nincs hat. Remélem, hamar megint munkanélküli lesz ez a kis liba, egy kereskedõ ne pontos idõt jelezzen hanem kereskedjen, örüljön ha van ügyfél – ahogyan örül is mindegyik másik kislányka (meg már nem annyira fiatal hölgy eladó), de ez a mai ez nem volt valami szimpi.
A suliban háváj – ha annak mondható hogy nagyon pörgõs a nap. Sajnos minden nap ilyen lesz attól tartok... Reggel kitettem az írásbeli pótvizsgák beosztását a termekbe is, magamnak is és a hirdetõre is került egy-egy lista. Rémes, hogy a vizsgára rendeltek több mint fele el sem jött! Nagyon sürgõs feladat – de hát az írásbeli meg nem jelenés is befolyásolja ezt – a szóbeli beosztás. Itt háromfõs bizottságok elõtt vizsgázik a diák, az esetleges bukás nem egy ember döntése hanem bizottságé. Közben persze akad más is, az órarend csinálása közben a tantárgyfelosztáson is kell aprókat alakítani (egy kolleginának a saját osztályában csak egyetlen órája van, ez nem ideális) meg a 13-osok szakmai foglalkozása is kacifántos – nekem legalább is az, de megbeszéltem T.L.-val és ettõl kezdve azt hiszem értem.
Orsi ígérkezett hogy hajat nyír nekem, ma elsõ nap ment dolgozni. Bátran hívom nyolckor, semmi... Fél kilenckor hív vissza álmosan hogy beteg. Ajaj, nem értem én ezt, ma menne elõször dolgozni, miért passzolja el? Ha meg beteg miért nem megy le az orvoshoz? Ezt majd meg kell vele beszélni, az tuti hogy ma fodrászkodás nem lesz...
Délelõtt, amikor már rendben ment az írásbeli, nekiálltam a javítóvizsga kezelés nagyobbik feladatának, a szóbeli kiírásának. Tulajdonképpen nem olyan bonyolult: „csak” azt kell összeválogatni, hogy egy-egy bizottsághoz ne kerüljön brutálisan sok vizsgázó – a vizsgaeredmények ismeretében a problémás esetekben tantestület kell döntsön, a vizsgát után kedden még össze kell üljünk – azaz egyik bizottság munkája se húzódjon el, ki is legyen használva a vizsgáztatói kapacitás és három olyan tanár diákjai kerüljenek egy bizottságban ahol mindenkinek van diákja, azaz csak ott ülni senkinek se kelljen. A dolgot bonyolítja, hogy nem minden tárgyból van írásbeli, az alapján tehát nem tudok beosztani hogy ki volt írásbelin: mert hogy lehet, nem is kellett neki – ekkor szóbelire be kell osszam – de lehet, sok volt is olyan, aki pedig el kellett volna jöjjön de nem jelent meg, az ilyenek ezennel be is fejezték a javítóvizsgát és marad az évfolyamuk... Mint tavaly...
Dél tájt megköszöntöttük Sz.L.-t, nemzetközi László nap :) Ezzel a tanévvel nyugdíjas, óraadóként dolgozik, a helye is másutt van, eddig talán ötödik éve velem szemben ült, most visszaköltözött a kémiába – sok évvel ezelõtt amikor ide jött, szavai szerint ott kezdett, most visszatért oda. Ph.É., B.V.Zs., a fiatalok közül KAÁ, D.M. volt ugyanakkor ott, elcseverésztünk... Ekkro jött Orsi SMS-e, nem is értettem mit akar ert hosszú SMS-ét a telefonom a kis kijelzõn csonkította. Mint kiderült, pénzt szeretett volna és azt közölni, hogy csak mk. Kedden tud jönni hajat vágni. Kedden viszont Apám megy a neurológushoz, este kimegyek mert látni akarom és beszélni vele, úgyhogy felhívtam Orsit és megbeszéltük, úgyis hazavinném Pátyra, azaz egy oda-vissza út benne van a napban, akkor kimegyek és ott levágja a hajam (hja, és a pénzt is oda tudom neki adni).
Egész délután a szóbeli beosztással küzdöttem, a közismeretiseknél arra kellett figyelni, ki az aki nem jött el, hogy azért nem jött, mert feladta (pedig itt kellett volna lennie) vagy azért mert a szaktanára csak szóbeli vizsgát rendelt? Nem értem, történelembõl miért nem kell írásbeli, amikor érettségi is van e tárgyból mindkettõ, de mindegy. (Annyira azért nem – a következõ évtõl a közismereti tárgyakból mindbõl igenis lesz írásbeli is!) A szakmai feleletek pedig igen sokan vannak – szép nagy bizottságok lettek, ami azt is jelenti, hogy kedden a feleletek sokáig eltartanak azaz csak jó késõn lehet majd értekezni, mert hogy azt utána kell...
Négy után kicsivel indultam Kelenföldre, egy apróságot még harmadszorra is le kellett fessek anyósomnál. Ahogy korábban is írtam, ez a festés dolog csak olyan gesztus a szó jó értelmében, nem nagy munka mert anyósom is meg tudta volna csinálni, de örültem hogy valami lényegtelen apróságot segíthettem neki. Ádám is ott volt, gyakorta szertelen és nagyképû, most viszont egész jópofa volt, el lehetett vele értelmesen beszélgetni. Nem voltam sokat ott, bõ negyed óra után indultam tovább.
Pátyra most simán kitaláltam – a falun belül gond szokott lenni megtalálni Tamásék házát. Orsi, Magdi néni voltak csak otthon, nem sokkal utánam megjött Gábor is de erõsen készülõdött, focizni indult. Orsi nagyon lefogyott, aggódom is kissé, hõemelkedést is említett, remélem nem lesz baja. Levágta a hajam – nem dolgozik olyan fürgén mint egy rutinos fodrász, de szépen levágta (Era haját is korábban, de õ elégedetlen vele nagyon). Kicsit elbeszélgettünk, aztán kaptam pár szál virágot és jöttem vissza Pöttyösbe...
Nóri még mindig mogorva ezért nem sokat mondott el arról, mit intézett az orvosnál pedig volt: sokat pisik, ezért aggódik, nem felfázott-e vagy valami gyulladást szedett össze. Állítólag nem a saját orvosa volt hanem valaki más aki szerinte mogorva és lelketlen volt. Kapott gyógyszert, de mindezeknél többet nem tudtam belõle kiszedni.
Kicsit dolgoztam még este de nem sokat mert megy a TV, nem tudok koncentrálni és az órarend csináláshoz kell. Lefeküdtem korán, hogy kedden korán kelve tudjak ezzel haladni.
