(#1878) 2011. szeptember 09., péntek
(cimke) Éppen egy hete volt az elsõ osztályfõnöki óra, amikor is írásban kértem tõlük azt, hogy mit is várnak el egy osztályfõnöktõl. Még ilyet eddig nem csináltam: a hét végére tett osztályfõnöki óra alkalmas erre, elkérdeztem tõlük azt, hogy mi volt jó és mi rossz a hétben... Amennyire lehet jegyzeteltem (de az most nincs velem, és nem is errõl akarok írni). Volt diák, aki felemlegette hogy szerinte nem igazságosan jár el vele valamelyik tanár... Majd beszélek a kollégával is – nem akarom hogy elmérgesedjen a viszony, mert az elõzõ osztályaimmal kapcsolatosan tudom, az jóra nem vezet... Elõre is tartok a dologtól, mivel ilyenkor a tanár meg a diák másként mondja el és mind a kettõ a valóságot mondja el. Sok arca van a valóságnak...
Errõl a címadó film, Kurosawa Akira „A vihar kapujában” c. filmje jutott eszembe... Egy a valóság de amikor beszélnek róla, annyi de annyi megjelenési formája van...