(#1877) 2011. szeptember 09., péntek
A Mester utca a rendelõ melletti busz- és villamosmegállóból fényképezve koraõsszel, hat óra körül. Nem szokott ekkor ilyen nagy dugó lenni, ezért is fotóztam le...
(szombat hajnalban a péntek késõdélutánokról) Letelt az elsõ teljes hét, tipikus is volt, nem is... Soha még ilyen nem volt, hogy a sulinak nincs gazdasági osztály, régen volt ilyen (pontosan öt éve), hogy a saját osztályom iskolakezdõ... Tipikus viszont, hogy a tantárgyfelosztással (egészen pontosan a fenntartó felé kötelezõ adatszolgáltatással) kell küzdeni a napi tennivalók mellett. És tipikus az is, hogy késõ délutánra, amikor a legkésõbb végzõs csoportok is befejezik a tanítást, amikor már a takarítók is végeznek mindennek, kiürül az épület és ami reggel és délelõtt hihetetlen hangos tud lenni,mozgalmas is, az késõ délutánra teljesen elcsendesedik. És ha lehet, akkor fokozottan igaz ez a péntek délutánra... Tegnap tiszta, nem meleg, szeles idõ volt, délután pont az irodába tûz be a nap. A ház üres, és nekem eszembe jutottak régen volt délutánok... Nem annyira késeiek de sokkal régebbiek, amikor a lányok még kisebek, iskolások voltak és kettõre kellett átmenni értük a Szegyába, akkor nagyon jól jött hogy pont 15:50-kor fejezhettem be és rohanhattam át értük: elõbb csak Orsiért aztán mindkettejükért (és gyakorta délután még az Observer-be is, dolgozni), majd késõbb amikor már csak vinni kellett õket – kellett... Inkább: lehetett – de már hozni nem és délután a saját diákjaim jöttek a gépterembe netezni... Az elején nagyon sokan, tömeg volt, többen voltak ilyenkor mint órán, aztán ahogy az otthoni szélessávú elérés elterjedt, már nem maradtak hanem mentek haza... Akkor az épület oldalszárnyában voltam, voltunk olykor sokáig... Tegnap ahogy eljöttem a teljesen kihalt, üres épületbõl, elgondoltam, ilyenkor hol van az a hangosság, hol vannak azok akik gyerekként kerülnek be és mára felnõttek, akad akinek a gyereke jár ide... És hol vannak, akik az emléktáblákról néznek le ránk...
