(#1889) 2011. szeptember 23., péntek
(haloványuló emlékek) Az eleje mozgalmas és zûrös, a végén nyugisabb nap volt. De akkor is péntek, amit szeretek nagyon :) [Pénteken este kezdtem el írni és akkor még megvoltak a finom részletek is, de nem jutottam hozzá hogy rendesen befejezzem, most kedd hajnal van de ha most nem fejezem be, elmarad, félbemarad és teljesen elvész...] Szóval péntek... Kora reggel derült ki hogy N.J. is beteg, nem lesz ma... A dolog nem jött jól, három angol tanárunk van, ebbõl kettõ lebetegedett a harmadiknak meg egyfolytában órája, ettõl kezdve esélytelen volt a szakszerû helyettesítést úgy kiírni hogy a gyereknek angol órája legyen... Edinának is, nekem is órára kellett menni, a sebtében kiírt helyettesítésben akadt hiba, ezt a szünetben kellett szintén sebtében pótolni... Az elsõ órán L.A. távolléte miatt össze kellett vonjak, nem szeretem dolog de ez van. Mivel egész osztály volt, ezért informatikatörténelemrõl esett szó. Elvoltunk, elsõ órában még pénteken sem kezelhetetlenül izgõek-mozgóak az enyéimek... A második órán már gépteremben lehettem az angolosokkal infó órán, befejeztük velük életük második, WYSWYG editorral csinált WEB lapját. A harmadik és a negyedik órán nem volt helyettesítésem – és meg kell mondjam hogy most, kedd hajnalban amikor a péntek este elkezdett post-kezdeményt szeretném befejezni, már halovány segédfogalmam sincs, mi a csudával ment el az idõ, de arra emlékszem hogy nagyon elment. Nagyon fontos dolgok tehát nem lehettek... :) Aztán mivel mind a két angoltanárnõ hiányzott aki nálam tanít, két egymás utáni órán helyettesíthettem az angolosaimnak. A végén már annyira nem kötötte õket le az informatika hogy a papenburgi hajógyárról meséltem inkább. Az utolsó óra ofõ volt velük, az aktualitásokon kívül – meg a mérgelõdésen, hogy nem tudom õket csendre inteni – a szociometriai kérdõívet csináltattam meg velük, ennek kiértékelése azonban még a jövõ feladata. A délután csendes volt: igen meglepett, hogy annyira, hogy amikor fél háromkor az utolsó órával végeztem, már az irodát is zárva találtam, élõ ember akkor már nem volt...
