(#1926) 2011. november 03., csütörtök
(munka) Munkával telt a csütörtök, igaz ne a sulis saját munkámmal de jó volt ez, meg kellett ezt csinálni...
(késés) Kilencre Ürömön akartam lenni, ezt beszéltem meg apámmal de nem egészen így alakult. Vittem ki neki lecsót tarhonyával, na ez reggel készült, igaz: ettõl még indulhattam volna idõben, de mire észbekaptam, a Volánbusz menetrendjén (kicsit jobb mint eddig volt, már nem teljesen zilált a sok hülye flestõl) láttam, a 8:35-ös esélytelen a 9:15-össel meg kilencre nem nagyon érek ki :) Összeszedtem tehát csekkeket is, és indultam amikor sikerült...
(csekkek) Nagyon szép idõ volt, november elejéhez képest mindenképpen. Sütött a nap, tiszta volt az ég, igaz a látotávolság nem olyan nagy mert párás, fátyolos a levegõ. (A rádióban hallottam, mindenféle szálló por miatt szmog-riasztás meg –figyelmeztetés van érvényben, hát lehet hogy emiatt, lehet hogy egészen egyszerûen csak a késõ õszi párás hideg idõ.) Az Árpád hídi metrómegállóban vetem ki pénzt és az üröm9 Fõ téri postán befizettem a csekkeket – köztük ami igen nagyon bosszantott, a parkolási pótdijat is, 21-én amikor ünnepély volt a suliban én kötelességtudóan kiálltam az iskolaudvarról a közeli templom elé azzal, hogy ott nincs parkolóóra. Na az nem is volt, de parkoló övezet már az is és kettõ óra hossza ottartózkodás után is kaptam mikulás csomagot, a fene egye meg :( Mindegy, megvolt ez is :( A fõ utcán menet van egy lottózó, ottan vettem lottót, hátha, hátha :):) A kis boltban meg apámnak valami apróságot, mivel csütörtök harmadika, negyedikén meg nemzetközi Károly nap :)
(névnap) Apám nem akadt fenn azon hogy egy órát késtem ahhoz képest amit ígértem – ha aggódott volna, felhív :) A névnapi megköszöntés viszont úgy láttam, meglepte: azaz teljesen elfeledkezett november negyedikérõl! Nem baj, én viszont nem! :)
(slag) Vittem téli játszóruhát – csak nyári van, érdekes hogy télen még soha sem tettem vettem ott... Most viszont igen. Elsõre a kisházba beszórt, szó szerint csak odavetett slagokat meg szunyoghálós ajtót tettem rendbe. Apám nem tudom miért tette be, igy teljesen felesleges volt, fagy még nem volt. Az nem is gond hogy csak odaszórta, beszórta hiszen rendbe tettem, az sokkal jobban aggaszt hogy azt mesélte, amikor ezt csinálta elesett ott a sok kacattól elbotlott és alig bírt felállni. El sem akarom gondolni milyen sok rossz folytatása lehetne egy ilyen történetnek...
(esõvízes holrdók) Szépen sütött a nap, kicipeltem az udvarra a slagokat és összetekerve összekötöttem, most rendben várják a tavaszt, hogy elõvegyem és az öregem majd megint használja. Két nagy esõvíztartó van az udvaron, egy-egy merülõ szivattyúval ezután kiürítettem ezeket, a nagyobbik, ez ezer (!) literes a helyén marad a télire csak a tetejét lefedtem az alsó ürítõnyílását viszont nyitva hagytam. A kisebbiket kiürítettem és tetõstõl ment be a kisházba, a slagok összetekerésével meg az ajtókeret helyretételével most már volt hova.
(gyeplazító vagy mi) Ezután elõszedtem valami gyeplazító vagy mi alkalmatosságot, soha hasonlót sem láttam még. Fûnyíróra emlékeztet de csak két kereke van meg egy henger az alján, késekkel meg rugalmasan beágyazott fémtüskékkel, a feladat a gyep elszáradt fûszálainak, mindenféle növényi hulladéknak a begyûjtése. Közben persze barázdálja a talajt is. Apám Marikától tudja, hogy ilyet kell csinálni, ezt a kütyüt már azután vette hogy Marikával együtt vannak. Villamos cuccról van szó hát elõ kellett vegyem a nagy hosszabbítót is amit nem is bántam mert a láncfûrészhez és a sövényvágóhoz is ez kell. Szóval a gyeplazító: amirko elõvettem és bekapcsoltam, meg sem moccant... Apám addigra kiült a kisház teraszára a napra, ezt mindig igy szokta ha ott dolgozom kiül hogy ne legyen messze (vagy hogy ennyiben részese legyen a melónak), ezt nagyon nem bánom mert legalább így tudunk közben beszélgetni. Most is: elmondta, tavaly õsszel használta utoljára de õ bizony nem tisztogatta ki mikor eltette télire. Na azt láttam, jó vastagon volt benne a megszáradt sár, vagy negyedórát pucolgattam (összeverve a kezemet rendesen) mire a forgórészt kiszabadítottam. A masinát használni sem semmi: van tartálya ami jó, ez megtelik úgy negyed perc alatt ami nem jó, a kert végébe kellett elcipelni a nem kevés földdel teli tartályt na ez nagyon nem jó. Ez van, ezt szerencsére évente egyszer kell megcsinálni és most megvan!
(szunya) Vittem ki lecsót ahogyan azt az elején írtam de Apám nem akarta azt ebédelni, megvártuk Marikát, egy is jócskán elmúlt mire megjött. Megebédeltünk, utána én kimentem a teraszra kipróbálni :) milyen ülés esik apám szépében és a kaja utána napon simán elaludtam, majd’ egy órát szunyáltam ott... Olyan mélyen, hogy ébredés után azt sem tudtam, hol vagyok :)
(sövény) Ébredés után befejeztem ezt a talajlazítós fûgereblyézõs dolgot, megtisztogattam a masinát és betettem a garázsba a többi cuccos közzé – sokat használtam már ezek közül. A következõ napirendi pont a sövénykiigazítása volt, ehhez a hosszabbítót egészen a kertkapuig kellett kihúzzam. A sövényre igen nagyon ráfért már, szanaszéjjel gallyacskák nõttek már ki belõle, erõsen ráfért a fazonigazítás :)
(favágás) Ha már ott volt a hosszabbító de meg mert kellett is, jött a fenyõfa rendbe tétele, ezt Marika kérte... Ehhez a létrát is ki kellett hozni, a hosszú nagy létrát ami remek eszköz, de a garázsból kihozni sem egyszerû a sok kacat miatt, meg súlya is van. De itt kellett, olyan két és fél méter magasságról kellett ágakat levágni. A villamos láncfûrésszel estem neki, nem kis aggódással, ez ugyanis nem veszélytelen szerszám. Ráadásul fej felett kellett vele ágakat levágni, a fürészpor hullik eközben a szemembe, nem szeretem meló ez. Szerencsére megvolt baj nélkül, a kényelmetlensége meg nem számít. Vissza a létrával, majd a levágott ágakat vágtam apróbbakra és kupacoltam fel, ezt Karcsi majd elviszi a saját kazánjukban el tudja tüzelni.
(temetõ) A meló ennyi volt, de ekkorra már alkonyodott – jó hogy olyan kettõre saccoltam korábban, mire visszaérek. Ehhez képest igaz: egy szûk óra szunyával de az egész napom elment. Nem baj, örülök hogy megcsináltam, apám akarta hogy ez meglegyen és neki igen nagyon nehezen meg, nem is akarnám hogy õ csinálja. Én elvoltam, el vagyok ezzel a tevéssel vevéssel és mert ilyenkor mindig a közelben akar lenni, apámmal is tudok beszélgetni. Csütörtökön már erõsen alkonyodott, amikor szedelõzködtem... Szedtem krizantémot, kettõ csokorba vettem és a temetõ felé mentem haza. Ez jó nagy séta, majd’ kétszer akkora út, talán nagyobb is mint ha csak a buszmegállóhoz mennék, még ha a távolabb levõ felsõhöz is megyek. A két síron volt friss krizantém ezt Apámék tették oda. Apám kérdezte is napközben, hogy én voltam-e kint, láttam rajta hogy a kérdésébõl az jön le, szerette volna ha most nemet mondok mert akkor talán a két húgom egyike, esetleg mindketten... De azt hiszem õk nem voltak. Ez mondjuk az õ dolguk: azt hiszem akik a temetõben vannak, nekik már semmi sem sürgõs és nem az számít, mikor emlékezik az ember (Hajdúdorogra, Jászapátira én sem tudok, de nem is akarok ilyenkor lemenni). Az viszont nagyon zavar, hogy az Öregemmel mennyire nem törõdnek. Persze semmi sem fehér meg fekete, mindennek összetett oka van és ezesetben sem csak az egyik vagy a másik fél tehet a dolgok ilyetén alakulásáért. Ami persze lehet igaz (azt hiszem az), de sokat a helyzeten nem javít :(
(éppen) A temetõbõl már sötétben gyalogoltam el a felsõ megállóig. Ritkán van ilyen szerencsém, egy perc és jött a busz. (Kellett is hogy törlesszen, mert nem olyan régen volt az, hogy megvolt az az egy perc, de sajnos negatívban és utána volt 50 olyan amikor várhattam a következõre.) Szerencsére tegnap nem így volt...
(aggódik) Gondoltam, Nóra elõtt érek haza, de nem. (szerda kora délutánra ment melózni, éjfél is van hogy a zárással végez, de csütörtökön nem õ jött csak egy SMS. Patrikkal mentek bulizni, ha jól tudom õ az a szakács ismerõse, pontosan: Orsi volt osztálytársa aki fél évet dolgozott Cipruson). Aztán éjfélkor következõ SMS hogy majd reggel hatra, akkor meg hogy tíz tájt, és végül – nekem ez az utolsó – délelõtt hogy este hatra. Azóta se láttam, most péntek kora hajnalban még nincs itt... Végül is húsz éves, a sulija most nincs, õszi a szünet, keményen dolgozik, egy szavam sem lehet... Maximum aggódhatok...
