(#2076) 2012. március 12., hétfõ
A mai program...
(programozás) A sajátjaimaknak, a 09.E osztálynak ma kezdek bele az azt hiszem utolsó résztémakõrbe. Velük, mint minden évben ha lehetõségem van E-seket oktani, egy egészen hosszas programozás órasorozatot is beiktatok. Petra ezt annak idején nem akarta sõt erika sem – nem tudom, miért. Nem tudták volna a Pascal-t alapszinten tanítani? Ezt nem hiszem... Sokat kellett volna az ilyen órákra készülni? Ez biztos, de hát ez ezzel a szakmával jár! :) Mindegy – most az enyéimek kaptak ilyet, már jó ideje Pascal... Sajnos, a 30 fõbõl mindent összevéve hárman, legfeljebb négyen kaptak rá az ízére, egyikük szépen halad, a másikuk érdeklõdik, a harmadiknak vannak jó ötletei (de õ gyakorta kuszálja össze a dolgokat) és a negyedik talán rávehetõ lenne... A többieknek nyûg, nem nagyon szeretik...
(procedure) Azért ma még egy résztémát feldolgozunk, valamit ami nélkül még az alapozás is hiányos lenne, ez pedig az alprogramok kérdése. Az eljárás (procedure) biztosan bele fog férni, de a függvény (function) majdnem biztosan nem. Az egész téma elég elvont, nagyon kellene az, ami az enyéimeknek – bár pontosabb azt mondani: ennek a korosztálynak – nem nagyon van: az elvonatkoztatási képesség, a készség valami szintû absztrahálásra. Persze nem butábbak mint az elõttük levõ generációk... Az hogy ez nagyon gyenge náluk, feltehetõen azért van mert nincs rá szükségük, minden kézzel fogható körülöttük, az van amit látnak, amit meg nem az nem létezik számukra. Nem olvasnak könyvet, azt amit ott ismernének meg, filmen kapnak: nem kell elképzelni hiszen látható és hallható... Vagy nem így van, a fene tudja. A lényeg, hogy nagyon nyögve nyelõsen ment eddig is, hát majd még ma, amikor szót kell ejteni a paraméterlistáról, a formális és aktuális paraméterekrõl, az eljáráshívásról – és akkor még nem is gondoltam el, mekkora kihívás lehet (lehet hogy nem lesz) a balérték-jobbérték fogalma, visszatérési érték fogalma és képzése (az elég faramuci a Pascal-ban), és olyan csimborasszói :) magaslatokról mint a rekurzió, rendes tanórán még velük sem merek résztémakört feldolgozni...
(update) Lement az óra és az a tapasztalatom, hogy legalább kettõ ponton a feladaton igazítani kell, kellett. A program így OK, de ahhoz hogy amit akarok, megtanítsam, másmilyennek jobb lenne ha lenne. Az egyik a fenti képen az ötödik sor túlkomplikált. Egy lokális változóba kell kiszámolni a pozíciót: ezzel a program is áttekinthetõbb de ami fontos, ezzel lehetõvé válik annak a szemléltetése – és végül is a feladat stratégiai célja pont ez –, miszerint az eljárás szerkezete a programéval és fordítva menyire megegyezik. A másik módosítás szintén ebben az irányba, az eljárás jellemzõinek szemléltetése irányába mutat, miszerint magát a program címét is az új eljárással tetetem ki a képernyõre, ez meg annak a bemutatására alkalmas, miszerint az eljárást többször, többféleképpen lehet és érdemes használni...
