(#2169) 2012. június 01., péntek
2010-ben tette az Országgyûlés törvénnyel június negyedikét a Nemzeti Összetartozás napjává. Ebbõl az alkalomból a fenntartó, a Fõvárosi Önkormányzat pénteken délelõtt ünnepélyt szervezett amire invitálták az iskolákat, minket is. A meghívó levélben szerepelt, hogy szalagot is vigyünk, hát vittünk...
Vagy két méter széles nemzetiszín szalagot vett Erzsike még a hét közepén, csütörtökön pedig Mónika volt szíves és a közeli virágárudában feliratoztatta... Két legényemet rendeltem ki erre, két olyan tanulót aki nem fog hülyéskedni (túl sokat). Lelkükre kötöttem az ünneplõt, hát a sötét szövetnadrág világos ing stimmelt, nyakkendõjük már nem volt (azt kaptak erre az alkalomra tõlem, meg is kellett kössem mert azt õk nem tudják). Végül is egészen ünnepélyesre sikeredett a kinézetük..
Mónika még csütörtökön a helyettesi irodában a kész, a feliratozott szalagunkkal...
Két órám (egy nulladikkal ami helyettesítés, valószínûleg ami ebben a formában éppen aznap utoljára mert Erika jön vissza), a második órát kicsit korábban abba is kellett hagyjam hogy idõben odaérjünk. Mint kiderült, ez felesleges volt, de hát ki tudta, hogy a tíz órai kezdés negyed tizenegyet jelent? Meleg volt az idõ, de borult és kora reggel szakadt is az esõ mint ha dézsából öntötték volna, ernyõt vittünk – ezt is feleslegesen. Kicsit elkéstünk, pár perccel de ezek szerint nem is: az ünnepély csak kicsivel negyed tizenegy után kezdõdött
A Fõpolgármesteri Hivatal, egyszerûbben a Városháza...
Ez a kép már a Városháza kettes udvarán készült: a srácokat, a megjelent iskolák képviselõit szépen sorba állították... Balról Hoffmann Roland, középen a hölgy a városháza alkalmazottja, jobbról pedig Recskó Krisztián... A városházi hölgytõl kaptunk egy bazi nagy gémkacsot arra, hogy a szalagot majd a kopjafára lehessen tûzni..
Egészében az ünnepély egészen szokványos volt. Egy középiskolás korú fiú meg lány volt aki az összekötõ szöveget olvasta, mondta – nem láttam a részleteket abból a távolságból, azt hiszem, hogy középiskolások lehettek – elõtte (ez van a fenti képen is) a jelenlevõ iskolák tanulóit szépen sorba állították. Két hölgy a Városházáról kommendálta a fiatalokat, az egyikük egy várandós fiatalasszony van a fenti képen...
Csomós Miklós (azt hiszem, Fõpolgármester-helyettes a pontos titulusa) mondta a megnyitó szavak utáni beszédet. Semmi különös, rövid és egyszerû beszéd, egy iskolai ünnepélyen is illik érdekesebbet tartani, ez most elég egyszerû volt. Természetesen egy politikustól sok aktuálpolitikai megjegyzéssel tûzdelt beszéd várható, ez is olyan volt... Nem biztos hogy ez szerencsés, hiszen az emléknap elvileg pártállástól függetlenül minden magyar ünnepe, nem szerencsés ebbe aktuálpolitikát, ráadásul egy vagy több de nem valamennyi párt által elfogadható dolgokat belekeverni... Az emléknapot létrehozó törvény szövege azt sugallja, hogy ez akár pártállástól független ünnep is lehetne... Lenne, vagy lehetne... Mindegy, ez szerencsére :) nem az én gondom... Szóval a beszéd megvolt, azután valami ceremónia következett a Nemzeti Összetartozás kenyerével – ezt nem egészen értettem, de a képen sikerült elkapnom – utána Csomós úr kötötte fel az elsõ szalagot, majd miközben folyamatosan olvasták (ABC rendbe) a jelenlevõ iskolák neveit, az iskolák képviselõi sorra feltûzték, elõbb még a kopjafára, de mert ott nem maradt hely, utóbb már a mellette levõ fa térelválasztó elemre a szalagjaikat... Az idõ közben kiderült – ennek módfelett tudtunk örülni mert ugyanez zuhogó esõben kevéssé lett volna élvezetes – de nagyon erõs szél támadt... Tépte cibálta a zászlókat, szalagokat...
Az ünnepi beszéd után átadásra került a Nemzeti Összetartozás Kenyere.
A Nemzeti Összetartozás Kenyerének átadása után...
A szalag feltûzése, sajnos ennél jobb képet nem tudtam csinálni róla, amint Hoffmann Roland és Recskó Krisztián feltûzi az Iskola szalagját.
Ezután egy ünnepi mûsor volt: Kodály gyûjtésébõl népdalok a kórus elõadásában,
Ezt követte az ünnepi mûsor. Kodály darabokat adott elõ az énekkar, verset szavaltak, népi tánc volt – egészében szép mûsor volt, csak kicsit hosszú. Elég fárasztó volt a végére az álldogálás, de egyszer csak elhangzott a mondat, amivel a mûsorvezetõ invitálta a jelenlevõket, menjünk át az egyes udvarra ahol megtörténik a Nemzeti Összetartozás Fájának az elültetése. Na, a jelenlevõk háromnegyede egész egyszerûen elment... Az ünnepség végén szót váltottam Kiss Csabával, pár hónapja õ a szakreferensünk a Fõvárosnál, õ tessékelt át az egyes udvarra, mit lehetett tenni...
Részlet az Ünnepi mûsorból
Megérte, mert nem tartott sokáig. Itt már gyakorlatilag csak a másik rendezvény (határon túli magyar anyanyelvû diákok látogatása) résztvevõi mentek el. Mondjuk elég mókás volt ez a faültetés... Télleg nem akarok pikírt lenni, de nem hiszem, hogy ezt másként nem lehetett volna... Egy kis fácskát egy sok éve ott levõ kis fácskát körbeástak elõtte, egy kupac földet meg lapátokat odakészítettek: aztán a fotósnak, filmesnek számára kettõt-kettõt kiválasztottak, fiút lányt az egyes határontúli iskolák küldöttségébõl, lapátot kaptak a kezükbe és – betemették a korábban ásott kis gödröt a fa körül, na ennyi volt a Nemzeti Összetartozás Fájának elültetése... Nem is ültettek semmit... :)
OK, ne legyek telhetetlen, végül is egészében szép ünnepély volt. A Budapest portálon is írnak errõl itt, persze nem mint én, alulnézetben...
