(#2171) 2012. június 07., csütörtök
A Csonka, itt volt ma vizsga...
Reggel korán még megcsináltam a pénteki szakkmai szóbeli beosztást. DT táblázata kincset ért, annak alapján sokkal egyszerûbb volt, mint alapjaiból kigondolva megcsinálni. Még így is volt benne azért spekulálni való bár a pénteki csoport, a 14.A elsõ fele viszonylag szabályos és hárommal osztható látszámú. Elõbbi azt jelenti, hogy nincs olyan az osztály idesorolt tanulói közül aki év végén megbukott (a listát még március végén kell összeállítani, az meg hogy hányan jutnak el ide, május elején derül ki) az utóbbi meg azt, hogy mindenki teljes vizsgás azaz mint az öt szóbelit is tartalmazó követelménymodul (aki ezt a szót kitalálta díjat érdemelne) elõttük áll.
A szokott idõben indultam, de ma öltöny, feér ing, nyakkendõ... Az elõzõ napok hûvösebbek voltak, most melegedést ígért – mikorra is ha nem akkorra amikor puccban parádéban kel dolgozni. Kocsival mentem, mert ma a szigetszentmiklósi Csonkában kell lennem, emelt szintû informatika szóbeli bizottsági tagként. Biztosan másként is lehet, de kocsival a legkényelmesebb kijutni. És a leggyorsabb is. (Na, ez azért nem bizonyult ennyire egyszerûnek.)
Reggel bementem mág a suliba: a mai technikusi vizsgára már tegnap megvolt mindne. Mónika tegnap az tegnapi vizsgára kitett a zöld táblára egy lapot, ezt tegnap lecseréltem, de ügyelve hogy Calibtivel, nagyjából olyan tipográfiával legyen – sikerülhetett, mert ma reggel kérdi, én voltam-e vagy neki hagy ki az emlékezete :) Lenyomtattam a megcsinált táblázatot és megcsináltam a hétfõit: egy minta ismétláéssel majd a táblázat visszahajtogatásával egészen egyszerû feladattá redukálható – ha nem néztem el semmit, és remélem hogy nem...
Pár perccel hét után indultam. Az útvonaltervezõ szerint 20 perc az út a Fáy-ból a Csonkába. Hát: az útvonaltervezõ meglehetõesn optimista. A fogalom már a Rákóczi hídnál sem volt gyenge, és végig kifelé a Csepel szigenten le délnyugatra is erõs volt habár ez hagyján a befelé lépésben (!) araszoló kocsisorhoz képest. (Milyen lehet nap mint nap így bejárni dolgozni?) Az elsõ zavarbaejtõ pillanat az volt, amikor Szigetszentmiklós helyett azt hiszem Szigethalmon találtam magam, de ismételten beütve a megbízólevélen is szereplõ címet, csak ugyanoda igyekezett irányítani Marcelle. OK, gondoltam, õ tudja – habár ekkorra már háromnegyed nyolc volt – tehát az a 20 perc igazáb csak vicceskedés lehetett az útvonaltervezõtõl. Aztán egy vasúti (vagy HÁV?) sínen áthajtva határozottan balra fordulni rendelte Marcelle – igenám, de ott egy egyirányú utca nézett velem szembenm ráadásul a rossz végérõl... Ekkro tekeregtem egy sor, végük amennyire lehet közel menve egy fitnesz hely parkolójában hagytam Mirát, és gondoltam a hadmûvelet megközelítési szakasza utolsó eleme a terepmunka – keressük meg. Egy szép nagy tábl amutatta is: jobbra, nosza, megvolt az újépítésû vagy hasonló tömb (WEB lapjuk szépen montázsolt iskolaképérõl mintha ez lett volna ismerõs). Egykettõr emeg is találtam – a körzeti orvosi rendelõt :( Az elsõ járókelõ akit megkérdeztem persze nem helyi volt, a másdik egy fiatalember meg nem tudom hiva valósi – de õ is a Csonkába iygekezett... Olyan öt perc séta után meg is találtam a mezõk kellõs közepén az iskolát...
A vizsgaterem...
A Csonka területe valóban hatalmas... Valami 50 éves jubilleumi táblát is láttam: ez és az épület egyes részei (majd mindegyik) arra utal, hogy az ötvenes években építették, olyan helyre ahol sok a hely, tágasnak és a tervezõ magabiztos volt – amit alkotott, nem feltétlenül szép de legalább kétségei nem voltak hogy az...
A portán megállítottak, udvariasan de határozottan kédezték el, mit akarok majd felszóltak telefonon és mivel a kérdésre, hogy jártam-e már itt, nemleges volt a válasz, a portán ügyelõ diák elkísért a tanáriba... Itt elõbb az iskola Igazgatónõjével találkoztam, azután a rendszergazdával, aki egy harmincas forma fiatalember, õ a Kormányhivatal megbízottja. A szóbeli érettségi informatikából egy tágas napos :( teremben volt, ami történelem kabinet, az egyik falról beszédet tartva, önelégült beképzeltséggel néz le Rákosi Mátyás, felette egy baszott nagy veres csillag a Magyar Néphadsereg tiszhelyettesképzõje tobortó plakátja, afelett meg pirospozsgás parasztlegény ölelget egy hasonlóan majd kicsattanó becses-formás parasztlányt akik, innen messzirõl nem világos, agitálnak, gabonát vetnek vagy szeretkezni készülnek (bár ehhez kissé túlöltözöttek, lehet hogy ilyen a szocialista elõjáték?)... Szóval történelem terem :)
Aztán jöttek sorjában a felelõk. A bizottság három fõs, az elnök most elnök elõször, kérdez sokat, szerencsére a másik tag kolléga amúgy másutt és máskor mindig elnök azaz nem csak tudja a válaszokat de szereti megmondani is :) A dolog tehát gördülékenyen megy...
Az elsõ felelõ a háttértárakról beszélt, egész jól – bár fontos részletekre kategorikusan válaszolt: „Nem tudom”. A második felelõ az OSzK-ról majdnem mindne tudott, fura hogy éppen azt nem, hogy az hol van (haj, és a kötelespéldány fogalma sem mondott neki semmit) A harmadik a két beosztott leányzó egyike. Nagyon megszeppent... A feleletébõl kiviláglik, hogy számára semmi sincs ami nem Microsoft Windows. Ez azért emelt szinten elég izé... (Az elnök kollégának nagyon tetszett a kollegina, sokat elbeszélgettek, és jól válaszolt – az elnöklõ kolléga a saját kérdéseire...) Az ötödik egy fiatalamber, majdnem hogy olvassa a feleletét – OK, hiszen õ írta le a felkészülés során... Elég sok mindent nem tudott, a kommunikatív (kötözködõ?) kérdéseimre nem nagyon tudott válaszolni. (Az elõtte levõ kis hölgy meg csak mosolyogni, válaszolni alig...)
A vizsgáztatás során váltakozik, amikor hirtelen nagyon sok lesz a tennivaló és amikor semmi de egyáltalán semmi tennivaló nincs. Emelt szint: itt a diákokat, a vizsgázókat az Oktatási Hivatlal (most már Kormányhivatal Oktatási Fõosztályának hívják – ezen átnevezésnek átszervezésnek ugyan mi értelme volt azon kívül, hogy aki az átszervezést elrendelte, csinált egyáltalán valamit?) szóval a Hivalat értesíti õket ki és idõre jönnek. Már aki eljön, gyakori ugyanis, hogy abban az esetben, ha a gyakorlati nagyon rosszul sikerül, a szóbelire a vizsgázó már el sem jön. Van aztán, amikor erõs késéssel esik be bár a gyakoribb az, hogy egy, másfél órával elõbb itt vannak... Ilyen ma is volt.
A behívó lista szerint tizennyolc vizsgázó lett volna erre a napra – tizenhárman jöttel el végül is. Egészében szép feleleteket adtak, ha általánosságban valami megállapítható a feleletekbõl akkor az két dolog. Ez az egyik: aki idáig eljut az felkészül, és nem az a kérdés, meg lesz-e a10%-a hanem az hogy mennyivel lesz a maximum alatt, ha ugyan alatta lesz, tegnap is akadt felelet ami maximális pontszámot érdemelt. Ennél is elgondolkodtatóbb, hogy ez a tizenhárom diák, akikkel tegnap találkoztunk, százszázalékosan Windows környezetben és grafikus felületen szocializált: az egyik legjobb feleletben kellett, lehetett kitárni a szöveges felületre, de ez alig ment a diáknak. Az pedig, hogy ami a Microsoft köryezetben természetes (de egy Linux-ban nem), például a fájl neve kiterjesztése, például az állományok futtathatósága, még a jóknak is csak ködös tananyag. Azt mondtam két dolog: a harmadik nem általánosítható: a tételek pár évvel ezelõtti technikai színvonalat tükröznek – gondolom a frissítés oénz kérdése lenne – amit a diákok nehezen abszolválnak: a metakeresõre vagy a levelezõ listára gondolok. Megtanulják, de napi szinten tapasztalat ehhez nem kapcsolódik nekik, nem átélt dolgo ez számukra. Hanem amikor az okostelefonra telepíthetõ alkalmazásokról vagy a torrentt-tel való fájl cserérõl vagy a skype-ról esik szó, ez még annak is ment, akinek fogalma sem volt arról például, hogy mi az a plug-in, hogy milyen biztonsági beállításokat lehet, érdemes mondjuk egy Google Chrome-ban megtenni...
Egy hosszabb ebédszünet után a dlutáni feleletekkel olyan fél ötre lement a vizsga. Eztuán jött a papírmunka ami sokkal-sokkal fontosabb mint elsõre tûnik, az egyik kolléga ugyanis elmesélte hogy pár éve feljelentéssig ment el egy olyan vizsgázó, aki nem jelent meg a vizsgabizottság szerint – de megjelent a diák szerint és éppen az adminisztráció volt alkalmas arra, hogy hitelt érdemlõen bizonyítani lehessen, a vizsgázó csak bepróbálkozott ezzel, el vizsgázni ténylegesen nem is ment!
Miután leadtuk a papírokat – a Csonkában aznap csak egyetlen emelt szintû vizsgabizottság mûködött, a mienk – hazaindultunk, az egyik kollága a suli elõtt parkolt – ez, ismerve a viszonyokat, azt hogy egy majdnem földút, zsékutca visz a suli elé a HÉV töltések mentén, nem is egyszerû feladat – a másik kollága meg én kisétáltunk oda ahol a saját kocsinkat haygtuk, aztán irány haza. Azaz a sulis, itt még a pétneki vizsga, a sulibeli szakmai vizsga elõtt pár dolgot meg kellett csinálmi, aztán sietés haza, mert este nyolcra Orsival mozi volt...
