Ritka állapot: a blogol-on csak magam vagyok...
Kora reggel még senki sincs itt :)
Ritka állapot: a blogol-on csak magam vagyok...
Kora reggel még senki sincs itt :)
Tegnap voltak megint nálam a lányok: Orsi, Réka és Zsófi, azaz a Mókus őrs... (Mondjuk ennek hellyel-közzel Judy öccse, Dávid is részese volt, de ő sem ezt megelőzően sem tegnap nem volt.) A lányok 18-án szóbeliznek, ez éppen egy hét múlva lesz. Számolgattuk a napokat, és mert kevés is van már hátra addig, illetve mert más tárgyra is készülniük kell, csak az jött ki, hogy a tegnapi az utolsó ilyen találkozásunk... Nézem a bejegyzéseget: minden találkozásunkkor a gyakorlati vizsgát megelőzően egy vagy több feladatot csinltunk meg, ezeket dátummal ellátott mappába tettem, Az első ilyen bejegyzés január 21-e... Akkor még mennyire messzinek, távolinak tűnt a nap, amikor leteszik a szóbelit is és lezárják az érettségit is, és ezzel azt a 12 évet (Zsófi „csak” nyolcat), amit a Szentgyörgyiben töltöttek... Most meg itt van, már csak egy hét választ tőle el.
Egy utolsó kép a Mókus őrsről... Január 21-én kezdtem velük érettségire készülni, akkor még csak Orsi és Réka, de hamar csatlakozott Zsófi is sőt – a képen nincs rajta – később Judy öccse, Dávid is... Így, ebben a formában tegnap azaz június 10-én kedden voltak nálam utoljára... Június 18-án érettségiznek, addig már nem látom őket... Remélem, szerencséjük lesz...
Medárd... Nagyon...
Özönvíz szerű eső Kelenföldön...
Zuhog...
Eső után, Kelenföld...
Eső után...
Eső után a József Attila lakótelep, Ferencváros, Budapest...
Pénteken a 11E osztály amolyan tanévbúcsúztatót rendezett a suliban a kisudvaron., Sokkal többet nem tudok róla, de: nagyon büszke vagyok rá, hogy megkértek, fotózzam (az fel sem merült bennük, hogy nincs nálam a fényképezőgép)... Az alábbi pár kép az ott készültek közül való
Tegnap voltak megint nálam a lányok: Zsófi és Réka. Orsi most nem jött, sajnálom, mert nagyon közel az érettségi és rengeteget kellene még tanulniuk szóbelire, de hát csodát nem tudok tenni. Szóval a kis csapat tegnap legfeljebb 50%-os volt, ami a létszámot illeti. Keveset felelnek a diákok órán, a szóbeli meg akár hogyan is, de ilyen produkció... Persze, fontos az is mennyit és mit mond el a felelő, de másfelől meg a feleltető általában nem tudja magát függetleníteni attól, amilyen hatást a felelő tesz rá azzal, hogy szépen, folyékonyan és gördülékenyen fejezi-e ki magát vagy ellenkezőleg: bizonytalankodik, félve és magabizonytalanul adja elő azt amit tud. A gyakorlati előtt rutint kellett velük szereztetnem a vizsgán szokásos feladattípusokkal kapcsolatban. (Mondjuk ez nem sikerült tökéletesen, és ebben más mellett az is benne van, hogy a rendelkezésre álló idő ehhez nem volt elegendő. Ha szeptemberben elhiszik, hogy ebből fognak érettségizni, jobb is lehetett volna az eredményük, de hát ennyi időnk volt, ebből hoztuk ki szerintem azt és annyit, ami és amennyi lehetséges volt...) Szóval a szóbelire más a feladat, és sajnos kettős. Sajnos, mert erre is keservesen kevés az idő... Egyfelől a tárgyi tudásukat kellene erősíteni, ez viszont elég nehéz mert a tárgy reál tárgy, nem csak reál de olykor műszaki jellegű rész-ismeretekkel is, ez meg nagyon-nagyon távol áll tőlük. A másik, amiben erősíteni kell őket az ez előadásmód. Amit tudnak azt is bizonytalanul, inkább kérdezve mint kijelentve mondják el, ez szerintem nem tesz vizsgán jó benyomást. A gyakorlati vizsgájuk óta tegnap találkoztam velük másodszor, és csak egy alkalom van már, azaz roppant kevés esély van a rendes felkészítésre, sajnos... A tételeket végigbeszélni, tartalmilag ennél több nincs, és annak is örülhetek ha mindegyikük egy tételt el tud mondani: igaziból, szemtől szemben, elejétől a végéig. Végül: a dologban talán a legbosszantóbb, hogy a saját iskolájuk semmi érdemi támogatást ehhez nem nyújt... A gyakorlati előtt egy alkalommal bemehettünk és ott, az ő géptermükben, a leendő vizsga helyszínén gyakorolhattunk... A szóbeli tételeket kidolgozva megkapták... Ennyi – más nincs...
Június eleje – úgy emlékszem, ez mindig csapadékos idő, de idén különösen sok az eső... Nincs hideg, rengeteg a csapadék, a gyom meg úgy nő hogy csak na. Csak úgy, ideillesztek két közelit... Tetszettek amikor elkészítettem őket, tetszenek most is...
Rengeteg a gyom – de hát ez is természetes...
Eső után... Nem valami eredeti kép, magam is sok ilyet tettem már ide ki, de nem tudok a csábításnak ellenállni... :)
Hétfőn délután kellett elmenni az OKÉV Váci úti igazgatóságára az emelt szintű érettségikért. Idén sem volt sok, egy matek, egy történelem és egy testnevelés. (A tornatanár kolléga váltig bizonygatta, hogy utóbbiból is hozok majd írásbeli dolgozatot, de nem így volt :)) Valamiért elég szűkre szabott idő volt megadva, elég sokan is voltunk, szép hosszú sor állt az OKÉV-nek otthont adó irodaház negyedik emeleti folyosóján, a tárgyaló előtt... Ment a dolog de még így is majd negyven perc sorállás kellett a két dolgozatért... Hát, ez van...
Az OKÉV-ből visszafelé készült ez a kép: nagyon szép, meleg nyári nap volt, megtetszett az épület sárga-vörös színpárosa a kék ég előtt... Amúgy nem tudom, mi ez az épület, a Ferdinánd híd elejénél áll a Váci úton...
Tegnap, kedden az óráimmal voltam el, két 11E-s és a sajátjaimmal, két 10E-s órám volt. Mindegyik csoporttal (ez három csoportot jelent, a saját osztályom mindkét csoportja az enyém és a 11E-sek németes fele) a szóbelire készüléssel töltjük a hátralevő időt. Egyik társaság sem 100%-osan érettségizett (van ilyen is, a 12E-sek mindannyian letették az irásbelit!), de nem baj, aki nem most érettségizik annak sem lesz haszontalan. A témaköröket leírattam velük a füzetbe, ez ugyan felesleges mert február őta kint van a hirdetőn, de azt nem olvassák el, illetve kiosztottam, a következő órára ki melyik tételt tudja (vizsgára persze mindenki mindet!), amit aztán a csoport előtt fel is mond. Ez talán hatékony felkészülés: a diák szokja, hogy beszélnie kell, nos ezt az évek alatt nem szokhatta mert infóból mindig gyakorlati feladattal lettek megmérve, van némi visszacsatolás is, mivel ellentétben az érettségis felelettel, itt azért a felelet után elmondom, mi lehetett volna jobb és mi volt jó... Szóval: nem tudom, számít-e valamit a felkészülésben: az eddigi évek tapasztalata, hogy a szóbelire nem nagyon készülnek fel. Ennek oka lehet az is persze, hogy legfeljebb, amennyiben a szóbeli igazán jól sikerül akkor is csak legfeljebb egyetlen osztályzatot tud a vizsgázó javítani... (Idén talán motiváló lehet, hogy nem a jegy hanem a százalékos érték ami a továbbtanulásnál számít, és azt bizony javíthatja a szóbeli...)
A tantárgyfelosztás majdnem kész. Pontosan: készen volt, de – ez várható volt – innen is, onnan is érkezett észrevétel, mit kellene máshova tenni. Nincs ezzel baj, a lényeg az, hogy az a változat, ami majd aztán használatra kerül, aminek a mentén a következő év elejétől tanítunk, mindenki számára optimálisnak elfogadható legyen. Mondjuk a közismereti tantárgyfelosztás még mindig összemérhetetlenül egyszerűbb feladat, mint a szakmai...
Tegnap voltak ismét a lányok a suliban, a Mókus őrs foglalkozáson... Az írásbeli után a szóbelire gyúrunk. Megvannak az eredmények is, szerintem a lehetőségeknek és a várakozásoknak (a reális várakozásoknak!) megfelelnek, egy kettes, két hármas és egy négyes – utóbbi persze Dávidé... A lányok nagyon félnek a szóbelitől: sok az olyan tétel, ami műszaki dologról szól, ők meg ilyet nem hoyg nem tanultak d enem is hallottak iylesmiről. Elég sokat kell magyarázni nekik, de remélem, a léyneget modnom csak el, azt ami meg is ragad a fejükben és amire emlékezni is fognak, ha esetleg azt a tételt találják kihúzni. Még mindig ezerrel neheztelek az iskolájukra, hogy teljesen magára hagyták őket. A gyakorlatira sem készítették őket: kilencedikben és tizedikben volt csak informatika tárgyuk, ahol is a gyakorlati érettségi öt témaköréből csak alig másfelet dolgoztak fel, a többit a három lány most, a felkészülés során látta először. A szóbelivel kapcsolatban sincs több gondoskodás: megkapták a kidolgozott tételeket és kész... Rengeteg a kérdésük a tételekben leírtakkal kapcsolatban, de nincs ott kinek feltenni, még az érettségi dolgozat megmutatását – tegnap volt – sem a szakos tanár végezte... Hát... Ez van, remélem a szóbeli rosszabbul nem sikerül nekik és akkor ez a tárgy ki is van pipálva...
Orsi a Mókus őrs legutóbbi foglalkozása után, hazafelé... Persze hogy egyre másra hívogatták még az óra alatt is és persze hogy utána intenzív telefonálgatással – a képen! :) - rendezte le és meg az esti programját :)
Új hét, a tanév utolsó előtti hete... Az elmúlt hét nagyon durván kezdődött, a mostani habár feszített lesz, de talán kezelhetőbb... Nagyon szép kora nyári a reggel: majd harminc fokot ígér a meteo és már a korai napsütésben, enyhe szellőben, majdnem felhőtlen égben is egy szén nyár elejei nap ígérete van benne. Kár hogy hétfő habár lehet, éppen ellenkezőleg: jó, hogy éppen hétfőn van ilyen szívet vidámító idő, enyhít valamit a hétfő zordságán...
Beszedtem a múlt heti kompetenciamérés során kiadandó, otthoni kérdőíveket is, mindenkiét aki csak itt volt. Én magam nem itt a saját sulimban voltam ezen, talán ezért is, de a srácok fele, harmada hozta a kellő időben. (Nem csak ezért. Az a kolléga, akinek viszont itt kellett pontosan olyan minőség-biztosítani mint nekem a Puskásban, alapos szereptévesztéssel pont az enyéimeknek, a 10E-seknek mondta, elegendő ezt hétfőn visszahozni. Persze hogy nem elegendő, persze hogy ezt neki nem lett volna szabad mondania – mint ahogyan semmit sem lett volna, sajnos ezzel már nem tudok mit kezdeni. Csütörtökön szaladgálás, a diákkal veszekedés de még pénteken is telefonálgatás a hiányzóknak – de most itt van mint a 27 kérdőív Azért valahol elkeserítő hogy mennyire felesleges papírmunkába mennyi energiát fektetünk – mert hogy kell fektetnünk...) Mindegy, ez megvan.
Megírtam a haladási napló utolsó kettő hetét, ezzel kész is a tanév. Persze, sok adminisztrálni való lészen még, a következő napok, hetek erről szólnak – de ez kész, újabb hetet ebben a naplóban már nem nyitok...
Szerdán, alig hogy kialudtam magam az érettségi előkészítése és utómunkálatai nyomán – dehogy aludtam ki, de hát lépni kell – a következő feladat az országos kompetencia mérésen minőségbiztosítás, én a Puskást kaptam, az hozzánk nagyon közel van. Mint kiderült, a feladat egyszerű: csak ott kellett lenni, szemmel kellett tartani a történéseket, ráadásul nagyon szerencsém volt, remek helyet kaptam: komolyan is vették a feladatot, nem is volt sok osztály (összesen három, két normál tantervű meg egy Arany János tehetséggondozós), szóval „csak” figyelni és szemmel tartani kellett... Tulajdonképpen azt sem: a gyerekek is, a kollégák is komolyan vették a feladatukat, szépen rendben szabályosan dolgoztak. A megbízólevelem aláíratása után a Puskás igazgatója, Dr. Horváth László nagyon szívélyes volt, majd két óra hosszat mesélt, kalauzolt végig az épülten, mutatta büszkén mennyi minden van abban az iskolában...
A Puskás távlati képe
Ez az a csukott bútorszállító, amit az LGT is megénekelet, ahonnan a hazai rádiózás elindult. Soha sem hittem volna, hogy tényleg létezik és látni is fogom..
Érettségi, 2008, informatika... Ebben az évben elképesztően sokan, 140-en jelentkeztek érettségire ebből a tárgyból. Egészen durva szám, a korábbi években ez (nem teljesen pontos, egy-két eltérés a valóságtól lehet, de nem több) szóval ez a szám valahogy így alakult: 37, 67, 84 és most a 138... A növekedés úgy látszik még mindig tart – tavaly azt hittem, elértük a csúcsot és annál több nem lesz. Tavaly négy végzős osztályból és 16 előrehozottból tevődött össze a létszám, idén már csak három a végzős osztály, de idén elképesztően sok előrehozottas alakította ki ezt a brutális létszámot. Nem tudom, a következő évben, években hogyan alakul, de valamiképpen ezt kordában kellene majd tartani. Egyfelől a tárgy komolyságát lassan már éppen a túlérdeklődés kezdni veszélyeztetni, másfelől meg szemben a többi tárggyal, ennek a vizsgája gyakorlati és erőforrás-igényes is: gép kell hozzá, a meg nincs akármennyi... Akkor a részletek:
Éppen ebben az évben változott a géptermek száma, jellege. Egyik, régebben alapképzésre (fémipari munkák, lemezmunkák, kézi forgácsolás) használt majd számítógépes teremmé alakított géptermet éppen ebben az évben alakítottak vissza azzá ami eredetileg volt, azaz egy gépterem kiesett... Igaz, az elektronikai mérőlabor kapott egy gépteremnyi laptop-ot, de így is 140 (illetve mert ketten annyira megbuktak hogy az érettségibe bele sem kezdtek a végzősök közül, csak 138) gép a géptermekben akkor sem volt! Ideiglenes géptermeket kellett kialakítani osztálytermekből; Ezt viszont nem lehetett eléggé korán, mivel egyfelől a termekre szükség van, volt, másfelől viszont a gépeket sem lehetett akármi korán kivonni a forgalomból, mert ezek bizony munkára használt gépek. A termek kialakítása: asztalok elhelyezése, a betáplálás megteremtése (elosztók), majd a gépek vizsgára összepakolása és időben utolsónak de fontosságban nem utolsó: a gépek vizsgára előkészítése. Így is éppen lett meg a dolog: a 139. gép a vizsga napján hajnali öt órakor boot-olt be...
Az első emelet 17-es terem, ideiglenes gépteremnek berendezve...
Az első emelet 17-es terem, ideiglenes gépteremnek berendezve...
A gépek sajnos nem voltak a top-on, volt probléma velük, volt amit csak úgy lehetett orvosolni, hogy diák átkerült másik gépre... Külön probléma volt, hogy az ideiglenes géptermekben nem volt hálózat, ott pen drive segítségével kellett a diák anyagait mozgatni ami lassú is, meg nagyon sok függ attól, a diák jó helyre tette-e az anyagait... Most a javítás közepénél tartunk (nem egyedül csinálom), és el ne kiabáljam, eddig minden anyag a helyén van. Mondjuk ez aznap délután nem volt így: az ideiglenes géptermeket még a vizsga napján bontani kellett, mert a gépeknek eredeti helyükön másnap, de volt hogy aznap már feladatuk volt. Ilyen körülmények között nem egyszerű feladat és nem kis felelősség a dolgozatok elektronikus anyagainak az összeszedése. „Szívbemarkoló” érzés volt, amikor a vizsga napján este kiderült, vagy 17 elektronikus anyag hiányzik... A rettenetes gondolat az volt, hátha valamelyik ideiglenes gépterembeli anyag volt ez, akkorra már a gépek a helyükön... :( Szerencsére az egyik állandó gépterem gépein volt az anyag... Nem értem még ma sem, miért kellett kétszer lemásolni, de a lényeg hogy meglett, igaz: a vizsga napján este tízre. Ez, azzal kiegészülve hogy az előtte levő éjszakát is végig kellett dolgoznom a gépek pakolásával, telepítésével, hát maratoni igénybevétellé tette nekem is az informatika érettségi ezen szakaszát...