Új hét, a tanév utolsó előtti hete... Az elmúlt hét nagyon durván kezdődött, a mostani habár feszített lesz, de talán kezelhetőbb... Nagyon szép kora nyári a reggel: majd harminc fokot ígér a meteo és már a korai napsütésben, enyhe szellőben, majdnem felhőtlen égben is egy szén nyár elejei nap ígérete van benne. Kár hogy hétfő habár lehet, éppen ellenkezőleg: jó, hogy éppen hétfőn van ilyen szívet vidámító idő, enyhít valamit a hétfő zordságán...
Beszedtem a múlt heti kompetenciamérés során kiadandó, otthoni kérdőíveket is, mindenkiét aki csak itt volt. Én magam nem itt a saját sulimban voltam ezen, talán ezért is, de a srácok fele, harmada hozta a kellő időben. (Nem csak ezért. Az a kolléga, akinek viszont itt kellett pontosan olyan minőség-biztosítani mint nekem a Puskásban, alapos szereptévesztéssel pont az enyéimeknek, a 10E-seknek mondta, elegendő ezt hétfőn visszahozni. Persze hogy nem elegendő, persze hogy ezt neki nem lett volna szabad mondania – mint ahogyan semmit sem lett volna, sajnos ezzel már nem tudok mit kezdeni. Csütörtökön szaladgálás, a diákkal veszekedés de még pénteken is telefonálgatás a hiányzóknak – de most itt van mint a 27 kérdőív Azért valahol elkeserítő hogy mennyire felesleges papírmunkába mennyi energiát fektetünk – mert hogy kell fektetnünk...) Mindegy, ez megvan.
Megírtam a haladási napló utolsó kettő hetét, ezzel kész is a tanév. Persze, sok adminisztrálni való lészen még, a következő napok, hetek erről szólnak – de ez kész, újabb hetet ebben a naplóban már nem nyitok...
