Nálunk most kezdődik a hét: tegnap, azaz hétfőn nem volt az iskolában tanítás. Eredetileg ennek az volt az oka, hogy vasárnap estére, Erszébet napra sikerült a Körcsarnokot lefoglalni a szalagavatóra (ami tradícionálisan András napon van) -- lásd lentebbi postot a két képpel --, és nem felételeztük hogy a végzősök egy vasárnap esti bulit követően hétfőn nagyobb létszámokban belátogatnának az órákra. Ehhez adódott -- de ez tervezve nem volt, nem is lehetett -- az, hogy hétfőn délelőtt az iskolában áramszünet volt. Csend volt a suliban és nyugalom, meg friss hideg is, az áramszünet miatt a fűtés sem ment órákig. Ma megint élet és mozgás lesz. Sok élet...
Ma kezdődik a leendő elsőseink fogllakozás-sorozata, ez a délelőtti órák után délután még négy órátjelent. Ezeket az órákat ráadásul keményen végig kell dolgoznom, ezek a srácok kicsik és semmit sem tudnak még arról amit el akarok velük végeztetni -- mondjuk azért ez a téma (CAD), mert ebben a képzettség vagy gyakorlottsg nem játszhat szerepet csak a talpraesettség, ügyesség, és ugye ez a foglalkozás azért valahogyan csak azt is visgálja, kik és mik ők, leendő tanulóink. Szóval kemény munka tanári oldalról. Nagyon régóta, több mint 10 éve csináljuk ezt. Eddig mindne évben csináltam. Eddig ha nem is sokat, de az iskola fizetett érte, idén a feladatot azzal adták ki hogy erre pénz nincs. Nem tudom, az annyit csodált versenyszférában meddig mehet el a munkaadó, ha ingyen munkát akar. Azért nincsenek illúzióim, a mi kapitalizmusunk valahon a 19. századi britt ebmernyúzás szintjén van, még jó hogy a gyerekmunkát: szénbányákban 6-8 éves gyerekek csiletologatását mondjuk a törvény tiltja. (Bár amilyen magasról ma magyarországon a törvényeket mindenki leszarja, szerintem csak azért nincs ilyen mert nincsenek szénbányák!) Szóval kemény munka lesz ez a mai úgynevezett úttörő fogllakozás. (Aki e találó nevet adta, már nem munkatársunk, szeptembertől a versenyszféra tagja...) Teljesen ingyen munka: ez a 21 százak közszféra ma Magyarországon. OK, persze nem kell csinlni, el lehet menni munkanélkülinek is... Csak hát amegszokás és a lendület... A szocializmusnak elvileg 1989-cel vége -- és mégis "...nálunk a munka becsület és dicsőség dolga!". (Emlékszem, a lábatlani cementgyár központi épületének a falán baromi magy betűkkel ott virított, tán még most is ott van ez az elemkedett szellemiségű zagyvalék!) Kár, hoyy mindkettő: abecsület is, a dicsőség is teljesen értéketelen a piacon.
Na tessék, megint a pénzről lett szó, pedig eredetileg arról akartam írni, milyen szomorúan reménytelen is tud lenni egy novemberi kora hajnal. Tegna este esett -- nem nagyon: aprószemű, hosszantartó eső eredt el de mostanra elállt. Feketén csillog a járda, aszfalt és a lámpa fénye sem vetül messzire, mert egyre erősödik a köd. Még szerencse, hogy nagyon hideg nincs, habár így is elég búbánatos, nyomasztó az idő... Az is... Na mindegy, menjünk mert menni kell!
