Tegnap, szombaton volt a Fáy-ban az ezévi utolsó foglalkozásom a főiskolásokkal. (Általában nagy ilyenkor odabent a csend, az épület üres, csak mi szoktunk lenni, most azonban valami autófenntartóipari szakvásár vagy mi volt, az udvar tele volt csicsás autókkal, a Suzu hátul szerénykedett a roncs kis pözsó mellett és az épüelet is tele volt emberekkel, vendégekkel.) A másodévesekkel volt Hálózati ismeretek II. foglalkozás. Nem vagyok abban biztos, hogy nekik a tárgyban foglaltakra szükségük van, de hát ha a tantárgyi program ezt írja elő akkor ezt csináljuk. Nincsenek sokan, bár most nem az egész évfolyam, hanem csak az informatika szakirányultságúakkal találkozom, ők most 15-en voltak (16 fő a létszám ha jól emlékszem). Tündériek -- mint a főiskolások mindegyik évfolyam... Három középkorú hölgy viszint alig fért a bőrében, úgy vihorásztak, mint a bakfislányok... Az OSI rétegmodell például egyenesen könnyeket csalt a szemükbe :) Ilyen hatással vagyok rájuk? :) Pedig a tananyag száraz, unalmas... Aztán szabadkoztak is, nincs velem bajuk, egészen egyszerűen csak rájuk jött... Szép is a felnőttoktatás :) Este itthon még matattam kicsit a gépen... Fél egykor feküdtem le, de a kislányokkal abban maradtuk, telefonon felébresztenek. Ők ugyanis este a SzentGyörgyi szalagavatóján, majd valami after party-n voltak. Fél négykor telefonáltak rám, nagyon nem láttam ki a fejemből ennyi alvás után és ilyen korán. Erősen deja vu érzés (ismét?), hasonlóan voltam a középiskola utolsó éveiben illetve az egyetemi első években: kései fekvés, korai kelés, állandó alváshiány. Friss, hideg, sötét és vacogós a reggel... Más persze ha fizikai és más ha lelki a probléma. A fizikai nem számít, más meg nincs, sőt...! :) Szóval hajnalban botorkálás kávét főzni, ruhát magamra kapni és le a kocsihoz... Közben az álmosságtől alig lát az ember... :( A vasárnapi hajnal nagyon csendes. Éjszaka esett, még csepegett a víz a fákról, de hajnalra elállt. Minden nedvesen és feketén csillogott. Nem volt hideg, ahhoz képest hogy december 10-e van, semmiképpen A korai időpont és a kialvatlanság miatt dideregtem, vacogtam... Kocsival Orsiék iskolája elé mentem, a két leányom és Ákos már ott várt. Furcsa volt kora hajnali sötétben, kihalt utcákon meni oda, ahova amíg a kislányok kicsik voltak és én vittem őket kocsival a sulijukba, naponta kétszer is megfordultam. Az utcák, amiken amúgy nagy a forgalom, most teljesen néptelenek voltak. Ákost elvittük haza. A kocsiban aranyosan cseverésztek a buliról, barátokról és barátnőkről. Utána haza mi is. A kislányok azonnal ágybadőltek, én lementem az éjjel-nappaliba kévéért (kifogyott) és kóláért -- ébresztőnek jó lesz. Aztán egy zuhany és most mehet a meló --- vasárnap, hajnal... Jó!
