Megint eltelt egy hétvége.
Péntek... A Főnököm lefixálta, hat órát át kell adnom a mostani óráimból. Ez valószínűleg az összes tizenkettedikes csoport lesz: három csoport, heti két-két órával. Kicsit sajnálom, mert szerettem a végzősöket tanítani, érettségi előtt kicsit más a felfogásuk. De hát ez van: a csütörtökön kihirdetett igazgatóhelyettesi beosztással állítólag négy kötelező óra jár, 21 órát egészen egyszerűen nem tarthatok. Szóval: a munka több lesz de másféle. Fontos lenne jól beválni ebben a munkában…
Vasárnap... Későn keltem, fél nyolcig aludtam. Jólesett, habár szombaton nem voltam nagyon sokáig fenn, valamikor éjfél tájt majdnem elaludtam a monitor előtt, „elzavartak” aludni Szóval későn keltem. Kilenc tájt indultam Ürömre. Apám egy számítógépasztalát kellett összerakni. Vagy két hete vették meg, de sem Marika sem ő nem merte összerakni. Az asztal összeállítási útmutatójában egy óra szerepelt de nem hoztam a szintidőt: nekem majdnem három órába tellett. Igaz, megvan, szépen összeraktam mind az asztalt, mind a gépet.
Jól elment ezzel az idő. Azt hittem, délre már itthon is lehetek de kettő óra is elmúlt, amikor apámat kitettem a Rákóczi utcában, Marikáék házánál. Éppen hazaértem, hogy együtt ebédelhessünk, a leányok ugyanis Judy-val moziba mentek, háromkor indultak. A délután jó volt, majdnem fél hétig aludtam utána. Este tesze-tusza dolgok, semmi komoly, pl. ennek a posztnak az írása…