Most fejeztem be a felvételi beszélgetést. 48 diák szerepelt a listámon, hárman nem jöttek el. Mindegyik kis fickó más, mind egyéniség, mind más szerepet játszik – mert bizony ők is szerepet játszanak, egyikük-másikuk nagyon is – de mind értékes ember most is és az is lesz. A felvételi beszélgetés során mi olyat akarunk megállapítani, ki az, akit nem akarunk felvenni, holott lehet, jó embert csinálhatnánk belőle, és lehet: aki meg felvenni érdemesnek tűnik, az bizony „elkurvul” majd kamaszodás közben. Olvasgatom, amit maguk a gyerekek írtak a felvételi beszélgetés során kitöltendő adatlap hátuljára, hát egyik másik elgondolkodtató, sőt vannak szívszorító mondatok is. Sok a gyerek, aki nem teljes családban él illetve aki nem a vér szerinti apjával, anyjával ér. Olykor megrendítő, ahogyan ezt a maguk módján, a saját szavaikkal megfogalmazzák... És akkor a részletek:
Reggel két órám volt a sajátjaimmal. Adatbázis-kezeléssel foglalkozunk. Párhuzamosan a QBE rácsot és SQL lekérdezést használunk. Annyit már sikerült elérnem, hogy az SQL lekérdezést nem tekintik nehezebbnek, mint a QBE rácsot és már ez is valami. Igaz, ennek az az ára, hogy nagyon sokat csináltunk egyszerű lekérdezéseket, sokat sokat, hogy gyakorlatot szerezzenek benne. Egy heti egy vagy kettő órás csoporttal valószínűleg ezt nem tehettem volna meg, de az enyéimeknek heti öt van, persze ezért is nyelvi előkészítő osztály, ezért tanulnak ennyi órában informatikát.
Utána az OKÉV-hoz mentem. A január közepén befejezett munka számláját nyújthattam be. Ragyogó szép idő csodás koratavasz. Még nincs meleg, de szél nem fúj, az ég tiszta derült kék és százágra süt a nap. A számla benyújtásával hipp-hopp végeztem. Amikor az órám után elmentem a suliból, egy órát, egy és egy negyedórát mondtam a kollegának (szobatárs, igazgatóhelyettes), aki kételkedett. Benne voltam ebben az időben :)
Ezután a második emeleti humán kabinet egyik frissen telepített gépén kellett állítani ezt-azt. Ezután nem is maradt már időm másra, dél lett, kezdődött a felvételi beszélgetés. Nagyon sokan jelezték, hogy hozzánk (is) akarnak felvételizni, a majd hatszáz lapból több, mint háromszázon levő címre ment vissza értesítés, hogy felvételi beszélgetésre várjuk őket. Ez idén nem sikerült valami jól, mármint a felvételi beszélgetés szervezése – jövőre kicsit másként kell – mert a leendő osztályfőnökök majd hatvan diákkal beszélgettek, ami még kezelhető lenne, de most a levelek úgy mentek ki, hogy egy időpontra jöjjön minden diák aznap amikor a felvételi beszélgetése van. Jövőre ezt majd 10-15 tanulónként „elcsúsztatva” kell megszervezni...
Maga az elbeszélgetés sem problémamentes. Nincs elég határozott standard, meg egyébként is, elég kérdéses, mi alapján történik a döntés... Az egyik gyerek szépen, folyékonyan fejezi ki magát, takarosan fűzi a mondatokat, sok mindent csinál szabadidejében, az ellenőrzőjében meg ott sorakoznak az intők, figyelmeztetők. Van, amelyiknél emellett még dicséretek – is! Egyiknek egy igazgatói intés (vagy rovó is talán?), mert az iskolai ünnepélyen sört ittak, a másiknak hasonlóan, mert rövidital fogyasztásán kapták őket. Most akkor őket ne javasoljuk felvételre? A másiknak nincs dicsérete, igaz hogy intője sem, de két mondatot nem tudott leírni, elmondani sem tudott egész mondatokat. Mindazonáltal miért lenne ez utóbbi rosszabb autószerelő, mint az előbbi?
