Na ennyit a hétközbeni posztolásról: a tegnapi bejegyzés elég rövid lett.
Nem volt a szerdai egyébként egy rossz nap. Reggel kettő órám volt a sajátjaimmal. Acess, adatbázis-kezelés, most már erősen SQL alapokon habár azért egyes utasítások mélyebb ismeretére nekem is szükségem lenne. Nem vagyok biztos benne, hogy érdemes a rutin megszereztetésének áráért elmélyedni ebben a gyerekekkel, azaz az SQL-re fordítani azt az időt ami az adatbázis-kezeléssel kapcsolatos gyakorlat megszerzésére lenne fordítható (mondjuk QBE rácson) a tanítás során. Középszinten például a rutinnal többre mennek mint, az SQL specialitások ismeretével. (Azt hiszem, SQL parancsot megalkotni még emeltszinten sem kell tudni, habár akadhatnak feladatok ahol értelmezni kell tudni egy-egy SQL utasítást.) Szóval ezzel nem volt probléma, a srácok is belerázódnak.
Óra után a fenntartó felé kötelező lejelentéssel, a szakképzési létszám: tervezett létszám lejelentésével foglalkoztam, ez a kapott levél alapján nem egyértelmű. (Lehet, a hiba bennem van, de ezek a levelek rengeteg szóval olyan keveset és olyan érthetetlenül mondanak el, hogy na! Remélem, ha hozzászokom ehhez a nyelvezethez, érthetőbbé válnak ezek a kacifántosan fogalmazott levelek is.) Szóval ezzel a lejelentéssel elvoltam kicsit, utána a tantárgyfelosztással kapcsolatosan konzultálam a Főnökömmel. Ez is, mint az előző, stratégiai fontosságú, nem lehet elrontani, mert sok múlik rajta. Úgy délre, kicsit előbb jutottam el oda hogy akkor most kaja – de ez sajnos kútba esett! Korábban bejelentkezett a M1-től, pontosabban valami „Fogadóra” című műsortól egy Tálas Tünde nevű hölgy, habár nem is nálam, hanem a kollegámnál, a műszaki igazgatóhelyettesnél a Leonardó Mobilitás project keretében szervezett francia utakkal kapcsolatosan szeretne riportot készíteni. Eredetileg kettőre ígérte hogy jön, aztán egy nappal előtte telefonon jelezte, lehet, hogy egyre már itt lesz. Na ehhez képest délben beállított: egy középmagas, vékony hölgy, olyan harmincasnak néztem. Két kollegájával jött, a kamerás ember nagyon magabiztos volt, látszott hogy tudja vagy legalább is úgy gondolja, hogy ő a trió legfontosabb, nélkülözhetetlen, különleges tudással rendelkező embere. Az, aki a mikrofont kezelte, cipelt is ezt-azt, láthatólag ő legfeljebb a második lehetett a rangsorban (inkább a harmadik). Előbb a helyszín nem tetszett a kamerás embernek, akkor kerestünk valami műhelyt, aztán a srácokat kellett összeszedni, akikkel riportot akartak készíteni. Valami nyolc, tíz perces anyag készült; na ehhez képest a teljes ittlétük kicsit több, mint három óra volt. Hát, a tévécsinálás nem egy ripsz-ropsz munka ezek szerint :) (A kamerás embernek egészen felpiszkálta a fantáziáját a hely: a saját Volvóján kell motortartó gumibakot meg ékszíjat cserélni és ez, az alkatrészbeszerzés, az új vagy felújított dilemma foglalkoztatta, mi mennyibe kerül...)
A csütörtök borongósan indult. Korán keltem, mert este nem csináltam meg mára a kilencedikeseim dolgozatát illetve nem javítottam ki a 13-osok, 15-esek dolgozatait. Ez hamarabb ment mint gondoltam, korán beértem, de kellett is, mert a 13-osoknak is, a 15-eseknek is szkennelni kellett feladatot. A 13-osokkal vezetett órai munka volt és a mérethálózat készítését kezdtük el. Ez nem könnyű ahogy látom: a nagyok, a 15-esek, még aki a testmodellezést szépen el is végzi, a mérethálózat kialakítását vagy nem tudja vagy nem akarja szépen megcsinálni. Talán ha amikor először találkozik ezzel, lassan és alaposan tanítják meg neki, akkor talán kialakul az igénye arra, hogy ne csak pikk-pakk összevágja – ahogyan most sajnos a 15-eseim teszik – hanem szépen és jól megcsinálja... A 15-esekkel egy komplikált csőtengelyt csináltattam meg. Vagy négy olyan óra volt ezelőtt, ahol az órai munkára jegyet is kaptak, ez jó mert így nem lesz gondom az évvégi osztályozással és jó azért is mert most elég volt csak kiadni a feladatot, azt hitték ez is dolgozat és csinálták is szépen.
A harmadik (mulladikkal nekem sorrendben a negyedik) óra után nőnapi megemlékezés, utána OTP-ben eurót vettem, szóval ez az utazás dolog most már úgy néz ki, komoly :) Van egy sereg elintézni és megcsinálni való apróság és nagyon kevés időm maradt már vasárnap délelőttig... :(
nbsp;
