Most nincs az első bekezdés előtt napszak jelzése, a szombati poszt ugyanis vasárnap reggel készül... A szombati is szép nap volt, megvolt a nagyszombati vacsora, azt hiszem nagyon jó ötlet volt eljönni és Era szüleivel itt, Marácon tölteni a húsvét egy részét: Erának nagyon jólesett ez (és kivételesen mondta is!) és talán a szüleinek (de ők viszont nem nagyon mutatják ki az érzéseiket). Nóra este talizott Anitáékkal aminek az lett a vége, hogy náluk vacsorázott, azt nagyon élvezte, Orsi meg ha minden igaz akkor délután Ákossal találkozott, este meg bulizott. És akkor a részletek:
Nem kezdődött korán a szombati nap: kései kelés, reggeli, teszek-veszek mindneféle vacakolás. Majdnem tíz óra volt, mire elindultunk vásárolni. Apósomék is elmentek de ők csak Csákánydoroszlóig. Mi a Sparba mentünk. Orsi odahaza, úgyhogy most meg emiatt voltunk hármasban. Vasárnap és hétfőn a Spar nem nyit ki, ez látszott a pultokon is: nem tettek már ki szombaton délben, zárás előtt két órával semmit csak azt hagyták lefogyni ami van. Nem vettünk sok mindent, de még így is majdnem fél órát elvacakoltunk ott...
Kilátás a Spar elől a nyolcas út felé. Szolíd lakótelep fíling. Nem tudom, a hatvanas, hetvenes években mi a fenének építettek ide ilyen házakat (vannak kimondottan panelek is), amikor ezzel épp a kisvárosi báj vész el.
A Spar mellett volt némi piac is. Nem akkora, mint egy hétköznapi hétfőn, de ezt-azt árultak. A lányok persze ezt is végignézték...
Ez a körmendi Spar épülete...
Körmenden nem mentünk ezután be a szokott helyre azaz a fő tér parkolójába hanem a nyolcas út bevezető részén, a lottózóhoz nem messze tettem le a kocsit. Innen előbb a lottózóba mentek a lányok. Vettek szelvényt (ötös lottó), és mivel net nincs, még nem néztem meg a nyerő számokat de hát esély egészen csekély akármire, akármi nyereményre is. (Ha egyszer ennyire kicsi az esély, miért vesznek mégis az emberek – persze engem is beleértve :( - lottószelvényt? Annyira meg tudná változtatni az ember életét egy rakás pénz? Azt hiszem: igen...) Vettek valami kaparós sorsjegyet is – ha Era ott van, ezt nem szokta kihagyni – amin nyertek is valami aprópénzt és ez most megmaradt, mivel szombat délelőtt lévén olyan sokan voltak a lottózóba, hogy másodszorra már nem akartak beállni a sorba.
Gyalog a fő tér felé... A kis utca, amin mentünk éppen párhuzamos a nyolcassal és a drogériánál éri el a fő teret a nyolcassal összekötő utcát. Ezt tavaly teljesen felújították. A drogériával szemben egy üres telek állt, erre egy szép nagy sarokházat húztak aminek a földszintjén kapott helyet a drogéria, de az egész utca, a volt Rába áruháztól (most valami kínai) ki a nyolcasig megváltozott: előnyére!
Egy üres telek helyére építették fel ezt a sarokházat
Ez az utca teljesen átalakult, nagyon kicsinosították
Megszépült ez a terecske is: korábban is valami szökőkút állt itt ronda kőpadokkal körülvéve...
Kilátás a fő tér felé, jobbra kicsit hátrébb a volt Rába áruház, ma kinai áruház épülete; az előtt áll a régi városkapura emlékező térplasztika...
A megújult sétáló utca; a képen jobbra, egészen messze az aluljáró
A sétáló utca a nyolcas út felé nézve
A sétáló utca a volt Rába áruház felől nézve. Itt egészen jól látszik a városkapu emlékére állított formáció, mellette a faldarab a városfalra utal...
Ez a kis utca párhuzamos a nyolcas út városon belüli szakaszával. Jobbra az előtérben a legújabb épület, utána egymás mellett egyre régebbiek...
Ez a kis utca párhuzamos a nyolcas út városon belüli szakaszával. Jobbra az előtérben a legújabb épület, utána egymás mellett egyre régebbiek...
Ezután vissza kocsihoz... Indulás előtt csináltam még két képet a nyolcason: nagyon kicsi volt nagyszombat kora délután a forgalom. A nyolcas városon átvezető szakasza mindig nagyon forgalmas, furcsa is volt ez a csend és nyugalom – a városban...
Kilátás a nyolcas út irányában, nyugat felé
Kilátás a nyolcas út irányában, kelet felé
Délben idehaza, ami persze most Felsőmarácot jelenti, ebéd. Alig tudtam megállni, hogy el ne aludjak ebéd után – majd hogy nem ki is nevettek érte :) Ebéd után a tüzifát tettem kicsit rendbe, már amennyire rendbe lehet. Egy nagyon nagy rakás tüzifa volt a melléképületben, mostanra rendesen lefogyott. Poros is, nehéz is bejutni oda, sok rendet tenni nem tudtam, de talán rosszabb nem lett. Utána megpróbáltam valamelyik lányt rávenni, jönne el velem akár Himfára, akár a Vadása tóra de egyiküknek sem akaródzott igazán. Bogyót, a tengerimalacot futtatta ami annyit jelent, hogy kitette őt a kerbe, a pázyitra, az meg szegény egészen depis lett a nagy szabadságtól. Amig mellettük üldögéltem, csináltam pát virágos képet.
Almafa virága
Cseresznyefavirágzás
Mezei virág, nem tudom pontosan, mi is lehet ez...
Végül Nóra beadta a derekát és fél öt tájban elmentünk. Úgy fél óra (talán annyi sem) autózás oda is, vissza is de megéri, mert nagyon szép hely. Ilyenkor kora tavasszal a lombos erdők még kopaszak, átsüt a nap a fák koronája között, egészen más a táj képe, mint nyáron. Fürdőzők sincsenek a vízparton (hideg még ehhez a víz), – annál inkább voltak horgászok, mivel nem régen telepítettek kis pontyokat a tóba.
Vadása tó, kilátás az első tó bejárata felől
A Vadása tó környékén nagyon sok képet csniáltam, ezek közül válogattam ki párat amit ideillesztek. Tavaly nyáron is készült egy sereg kép, tulajdonképpen ez meg az ugyanaz de azért más is...
Kilátás az alsó tó gátjáról
Kis halak egy raja közel a vízfelszínhez. Lehet, a tavaszi napsütés ott jobban átmelegíti a vizet, azért jöttek fel...
A strand távlati képe a tó másik partjról. Nyárom a lombok miatt nem látszana ennyi sem...
A felső tó, itt nincs fürdési lehetőség és pecást is ritkábban látni. Állítólag a meder telistele van elhalt fatörzsekkel és ezért meg mert gyengén horgásszák, valószínűleg hatalmas halakat rejt a felszín
Az alsó tó felső vége, nyáron itt strandolók, napozók meg tollasozók foglalják a helyet. Most tele volt pecással...
Az alsó tó strandos oldala az alsó gát felé nézve. Nyáron és hétvégén ez is tele van strandolóval, most viszont ez a rész teljesen üres volt
A Vadása után a másik tavat is körbejártuk – vona, ha Nórinak van hozzá kedve... Így csak a halőrhzig jutottunk el. Ez nagyobb tó, mint a Vadása. Eredetileg ez is strandolásra és a másik partja pecázásra lett volna, ki is alak-tották pár éve, de a stégek rohadnak, állandóra ki van táblázva hogy horgászni tilos és teljesen elhagyatott. Úgy tudom, a tulajdoni viszonyai rendezetlensége miatt nem hasznosul semmire, pedig a horgászós domboldal felőli partja szebb, mint a Vadása tóé...
Ez a Vadása 2 tó (elég ütődött egy név ez egy tónak), amit körülbelül semmire sem használnak.
Virág a Vadása 2 partján. Nem tudom besorolni, botanikai ismereteim finoman szólva is hiányosak,
de nagyon megtetszett, egyszerűen le kellett fényképeznem :) [Update: Lí szerint ez berki szellőrózsa]
Ha van olyan, hogy nyurga ponty akkor mi láttunk olyat, hogy lusta ponty... A kép nem jó, de halat ennyire közelről nem fényképeztem még, ezért teszem ide... Valószínűleg a frissen, egy hete telepített halak közül való, elég kába volt de legalább élt. Legalább is amikor Nóra mellé dobott egy kavicsot, lassan, nagyon lassan arrébb úszott...
Lusta ponty :)
Visszafele tettünk egy kis kerülőt és Ivánc községen mentünk keresztül. Az ivánci templom kívül is, belül is nagyon tetszetős. Valószínűleg mert a Sigray grófi uradalom központja volt a falu, azért kapott ilyen szép, tetszetős templomot ez az egyébként nagyon kicsi és nagyon jelentéktelen falu...
A posta tetején és homlokzatán napelemek: állítólag egy innen elszármazott hazánkfia ajándéka aki dolgozott a napelemek kifejlesztésében (a helyi szóbeszéd szerint ő találta fel :))
Templom és a posta épülete
A környéken rengeteg a tulipánfa (vagy tudomisén mi a neve). Ezt az egyet le is fotóztam mert éppen virágzott és mert elég közel mehettem hozzá – egy portára azért mégsem kérezkedhet be az ember hogy lefotózza a kertben álló fát...
Virágzó tulipánfa a templom kertjében Ivánc községben
A templom mint mindeütt, itt is zárva volt, de a bejárat nagy ajtaja hatalmas üvegablakos, a fényképezőgépet ennek szorítva, levéve a vakut egészen jó képet lehetett a belső térről csinálni...
Templom belső
Mindez már hazafelé volt... Mint kiderült, amíg mi oda voltunk Kata és Kittike voltak minálunk, nagy lett már a két ikerlány, cserfesek, be nem áll a szájuk. Érdekes, hogy bár egypetéjű ikrek, a természetük eléggé eltér egymástól, pedig együtt is nevelkednek. (Hazafele beszélgettünk is erről a kocsiban: ilyen esetben vajon mi okozza a természetbeli különbséget?).
Ahogyan jöttünk haza, megláttuk Anitát és Kittit (ő egy másik Kitti, Anita húga :)), Nóra persze hoyg átment köszönni nekik aminek az lett a vége, hoyg csak valamikor késő este került elő – náluk vacsorázott, Árpi el nem engedte őt! Nagyon nagyon aranyosak, kedvesek Árpi és Zsuzsa és persze a két kislány is. Nóra mesélte többek között, hogy a sonka amit ott ettek vacsorára, két nappal azelőtt még röfögött :) Orsit Era telefonon érte el, éppen Helga és Ákos volt itt nálunk, trécseltek 1000-rel. [Akkor még nem tudtuk, csak amikor hazaértünk, mesélte Orsi, hogy előtte levő nap szakítottak Lacival... Hát mit mondjak, zajlik az élet a leány körül :)] Megvolt nálunk is a szombat esti vacsora... Korában szó esett róla, hogy csak vasárnap reggelre kellene a sonkát (meg a tojást) megfőzni, feltálalni de én erősködtem hogy jó az szombat este is. Végül is mindenkinek nagyon jól esett szombat este, örülök hogy erősködtem :) Era volt az, aki mondta is: nagyon örül, hogy lementünk, hogy ott vagyunk – azt hiszem, mindanyian úgy éreztük...
