(rossz nap) Általában remek nap, a hét vége mindjárt itt van... Most nem :( Az érettségi kapcsán rengeteg a rohanás. Ha minden igaz akkor a hétfői vizsgák előkészítése időarányosan rendben, akad viszont még tennivaló. Egyéb más dolog sem alakult jól... Nem jó ez a nap... Ráadásul reggel esett is, hűvös és borult volt. Na jó, ilyen is kell... Nem lehet mindig karácsony.
(mobil) Egyik diákomtól elvette az egyik kolléganő a telefont, mert a srác órán játszott vele. Elvette, azaz kísérletet tett rá: a srác nem akarta adni, ötölt-hatolt, mindenfélékkel húzta az időt. A kolléganő csak megszerezte a telefont, a következő szünetben hozta fel... Éktelenül begurultam: egy 15 éves kamasz hogy veszi a bátorságot, hogy szemtelen legyen a tanárával, visszafeleseljen neki, alkudozzon, amikor az az óra menetét nyilvánvalóan zavaró játékszert akar tőle elkobozni. Telefon szülőnek, a mobil itt-tartásának kilátásba helyezése, az osztály előtt történő megbeszélése az esetnek – nem tudom, mennyire súlyának megfelelően reagáltam le a dolgot. Igen nagyon utálom, amikor keményen kell bánni velük: nem mintha ez gond lenne, de olyan nehéz pontosan annyira keménynek lenni, mint amit az eset súlya kíván. Itt talán nem volt alaptalan a hirtelen és vaskézzel történő esetkezelés: jön az évvége, elszalad a ló a diákokkal! A dologban leginkább azonban nem is a telefonnal való játszadozás, hanem mindenekelőtt az zavart és zavar most is – nem hiszem, hogy hasonlóval ne találkoznék a jövőben – szóval leginkább az bosszant, hogy a diák velem nem mer pimasz lenni, de a nálamnál fiatalabb (pályakezdő) kolléganővel merészel foghegyről beszélni... Nem úriemberes dolog ez... Aki merész, legyen merész akárkivel... Habár inkább: legyen távolságtartóan tisztelettudó mindenkivel. Ez annyira érthetetlen? Mert hogy diákokkal alig, inkább egyáltalán nem lehet megértetni...
(kolléga) Átokverte dolog ez az érettségi beosztás. Senki sem szeret ügyelni, de egészen egyszerűen be kell osztani a kollégákat. Hálatlan dolog. Azt hittem, megúszom, de nem! Ma, egy nappal a ballagás és pár nappal az első vizsganap előtt esik nekem valaki, hogy miért osztottam őt be minden napra, amikor ő csak félállásos! Azt hittem, ijedtemben kiesik a telefon a kezemből – persze hogy nem személyesen hanem telefonon cseszett le habár mindegy is az: a rossz szó jöhet akárhogyan, és akárhonnan, megbecsüljük aztat :) – szóval beparáztam rendesen hogy szívás van: a felügyelő neve kicserélése egy sor dokumentum újranyomtatását kívánja. Mert hogy félállásosakat valóban nem szoktunk beosztani... A kolléga felemlegette a heti tíz óráját meg a valóban arcpirítóan alacsony fizetését... Utóbbit csak sajnálni tudom – nincs szmájli, ezt komolyan mondom – az előbbit azonban nem értettem. 19 órája van az illetőnek, ez már nem félállás (ezért is osztottam őt be). Hát, ez van: úgy látszik, akármit is tököl az ember, ez az érettségi beosztás egy olyan dolog hogy bele kell szaladni a késbe vele :(
(programozás) Egy fizika óra helyett a sajátjaimaknak osztályteremben tarthattam órát. Úgyis programozunk, hát a reggeli dolgozat közös megoldása jó ötletnek tűnt. Nem voltak nagyon vevők rá a srácok, sajnos... Persze, csodák nincsenek. Pénteken a hatodik, nekik egyébként aznapra már az utolsó órában nem tudom, mi lenne az, amivel úgy igazán le lehetne a figyelmüket kötni. A Pascal programnyelv sajnos nem tartozik ezek közzé. Ez van... (Ez pedig ma nem az én napom, úgy látszik... Kíváncsi vagyok, mi jön még :() Remélem, rossz már nem...
