(4:30) Nagyon közel a tanév vége, a mai az utolsó előtti nap. Más tekintetben viszont az utolsó: holnap azaz pénteken délután lesz nálunk az osztályozó értekezlet. Azért, hogy nagyon ne húzódjon el, a tanítást kissé megrövidítjük, délben már befejeződik az oktatás, és ezzel a diákok számára a 2006-2007 tanév is. Azaz a mai nap az utolsó, amikor még rendes hosszúságú órákat tartunk, amikor még ugyanaz a csengetési rend, mint szeptember elsejétől eddig a napig volt. (Nem semmi dolog ez a blog-olás; most olvasom a majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtti post-omat és szinte ugyanezek szerepelnek ott is. Igaz, akkor végzős osztályom volt, érettségi előtt álltak... Az utolsó nap akkor is rövid-tett órák, akkor is 30 perces órák 5 perc szünettel és akkor is délben ért véget a tanítás... A dolgok körbe járnak... [nem is tudom, ide pozitív vagy negatív szmájli illenék – leginkább egyszerre mindkettő...])
A diákokkal már nagyon nem lehet bírni. Nagyon érzik a közelgő nyári szünetet, egyre nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy munkára fogjuk őket. És persze egyre mérsékeltebb a siker is :( Mondjuk az utolsó napokra nem sok minden maradt. A szokásos dolgok: ismétlés, illetve a kétesre álló tanulók esetében a döntés, széna vagy szalma. Az enyéimekkel számtechből a május 18-ai érettségi feladatait vesszük sorra, mára maradt az utolsó, az adatbázis kezelő feladat. Holnapra semmi, valószínűleg a WEB-es keresés kiváló „tananyag” lesz. Tényleg valami tananyagot is préselek majd a dologba, teljesen azért ne legyenek szabadjára engedve, de a tanév utolsó napjától persze csodákat várni nem lehet...
Az iskolaudvaron gőzerővel folyik a színpad építkezése. A következő, a 2007-2008-as tanévet (akkor lesz az iskolánk 100 éves!) minden bizonnyal már erről nyitjuk meg. Lent egy kép a majdnem kész színpadról... Háttérben a lakóháztömb, ami a régen volt Taurus gyárépület telkén épült fel. Amikor gyerekként idejártam, az iskolaudvart erről az oldalról egy irdatlan, majd négy emelt magas és nagyon csúnya, téglából felhúzott, koszos, kormos tűzfal határolta. Benőtte ugyan a vadszőlő itt-ott, de ez alapvetően nem fedte el a csúnyaságét. Aztán a Taurus a rendszerváltással más lett, ez a telephely nem kellett nekik, a telken raktárak voltak már csak vagy 15 évig. Akkor a feleslegessé vált szellőzőkbe vércsék költöztek, tavasszal és nyárelején a rikácsolásuktól volt hangos az udvarunk. Most se tűzfal, se vércse, csak azok emlékeiben, akik látták, akik elég idősek arra hogy emlékezzenek rá. A mai diákoknak ez az épülő, tényleg nem csúnya háztömb lesz, ami az udvarunkat határolja...
Épül a színpad az iskolánk udvarán
