Lassan egy hete nem volt post, nem írtam újabbat. Ilyen volt ez a hét... Ráadásul a múlt heti tokaji, szerencsi, tállyai kiruccanásról készült post-ot csiszolgattam, toldozgattam-foltozgattam. Soha nem megy elsőre... Éppen tegnap este mesélte valaki, cikk írásával kapcsolatban, hogy neki mennyire egy lendületből meg a fogalmazás, nincs szükség utólagos javítgatásra. Nem hiszem, hogy ez érték lehet, nem hiszem hogy baj lenne, ha egy írás sok jav-tgatáson meg keresztül...
Ma reggel nekiálltam valamit írni, de előtte gondoltam, olvasok is kicsit. Elbóklásztam mások blog-jain, most sokkal több erre az időm mint máskor. Egészen tiritarka a kép. Persze ez azt hiszem, így természetes. Egyszer valakinek a blog-ján egy post-ban éppen erről olvastam; ott a szerző azt írta, mennyi hülyeség van fenn egy-egy ilyen blog-okat gyűjtő helyen. Mondjuk ebben igaza van, ahogy ma átbóklásztam pár tucat blog-ot, hát a többsége alig volt több mint egy komolytalan kamasz fórum-bejegyzése... Akad azonban ha nem sok is, de akad más is. Nem is tudom milyen szóval illetni, főleg mert nem lehet egyetlen szóval, annyira nem egyfélék. Akadnak blog-ok melyen roppant élvezetes leírások, nagyon olvastatják magukat, írójuk mindennapjait tárja elénk nagyon klassz stílusban. Akadnak viszont nagyon szívbemarkolóak is... Az is, amit a szerző leír, de az is hogy mindezt a nagyon szigorú anonimitás mögül meri csak leírni... Nagyon nem jó, ha az ilyet nincs kinek elmondani. Jó dolog a blog, de azt hiszem ez nem pótolja a személyes kapcsolatot, azt hogy ne leírja az ember és feltételezze, valaki majd csak olvassa hanem elmondja valakinek, szemtől-szembe. Ami persze nagyon nehéz, talán a legnehezebb dolog az életben...
Egy kicsit kevésbé komor gondolat: Érdekes, a post-okon keresztül miként alakul ki az olvasóban egy kép a blog gazdájáról. Persze kicsit könnyebb, ha van kép a blog gazdájáról de nem hogy ez, de még a nevesítés is ritka. Olykor csak becenév áll rendelkezésre – magam nagyon nem szeretem ezeket a beceneveket, de ez magánügy :) – és semmi több. De ott vannak a post-ok, amik alapján valamelyest rajzolódik a személyiség. A kor az adatlapról adott (már ha az adatlap publikus), és a bejegyzések összetettsége alapján is megbecsülhető. Ritka kivételtől eltekintve a fiatalok inkább rövid post-okat -rnak, ráadásul sokszor erősen eltorzított nyelvtannal, mintha csetelnének vagy MSN-en kommunikálnának. Egy blog egy-két tucat post-ját átolvasva kirajzolódik valamilyen kép a blog gazdájáról. Arra persze semmi, de abszolúte semmi garancia nincs, hogy ez a kép és a valóság milyen kapcsolatban áll egymással...
(Utóbb átolvastam amit írtam: kéretik a kánikula rovására írni, hogy ennyi hülyeség lett belőle egy rakáson :()
