Tegnap, vasárnap olyan délután egy óra tájt indultunk végül is el Felsőmarácról. Elköszöntünk Gyusziéktól: Andi és a férje nem voltak odahaza; építkeznek és valami építőanyagnak néztek utána ebéd után. A két kicsi lány viszont otthon volt a nagyszülők felügyeletére bízva. Tündér két kicsi leány de nagyon félősek, elég nehéz volt őket rávenni hogy rendesen le lehessen őket fotózni.
Mindent összepakoltunk, indulás haza
Útra készen
Felsőmarácról Körmend, itt a Berkiben megebédeltünk. Olyan sokan voltak, hogy csak bent volt szabad asztal, a kerthelyiségben nem. A nagyterem közepén egy tizenvalahány fős társaság ült a nagyasztalnál és pechünkre ugynaz a pincár szolgálta őket is ki mint minket. Lehet, hogy ezért, de majdnem háromnegyed órát kellett a rendelés után várni az ebédre, mit mondjak, már elég türelmetlenek lettünk a végére. A koszt nem volt végül is rossz. Most sokáig, lehet hogy megint egy teljes évig nem járunk itt...
Körmend, Berki Panzió
Az út eseménytelen. A Litér melletti kis vendéglőben álltunk meg, majdnem elaludtam, jót tett egy kávé. A lányok, Era és Nóri azonban még a kocsiból sem szálltak ki. A Balaton partján megint hatalmas volt a dugó, majdnem hogy csak lépésben lehetett itt haladni. Az autópálya is nagyon tele volt, de a felfele jövő oldal elég sok helyen háromsávos, az nem áll be még ilyenkor sem.
Litér, Varjas vendéglő
Hazafele felvittük Era szüleinek a szilvát, jó nagy adag, lesz vele munka. Apósom kocsija elkészült, most tényleg nagyon jól néz ki.
Idehaza aztán kicuccoltuam a csomagokat a kocsiból és ezzel véget is ért a nyaralás. Orsi és Ákos idehaza voltak, Orsinak enyhe láza van; lehet, hogy most meg ő kapta el azt, ami Nórit éppen egy hete? Ezzel együtt is hétfőn este Üllőre mennek egy barátjukhoz, ottalvós buliba, csak kedden reggel terveznek hazajönni.
