Az utolsó ilyen reggel itt Felsőmarácon. Holnap tervezünk indulni haza. Holnap már készülődés, holnapután, hétfőn pedig már odahaza lesz reggel. Mintha elmúlt volna a nyár: két napja még kora reggel is érezni lehetett a napi kánikula ígéretét, tegnap és ma már hideg van reggel. Csupa harmat, csupa lucsok minden. Nem is odakint a kertben hanem idebent a konyhában gépelek most. Minden évben augusztus 20-a környékén változik az időjárás a nyáriról a (kora) őszire, úgy látszik most ez pár nappal korábban következett be.
Reggel Csákánydoroszlóban voltam. A boltban kenyeret, a zöldségesnél pár dolgot kellett venni, nem sok. Tegnap a Tesco-ban vettünk ezt-azt, de már jöttünk haza amikor Nóri emlegette, szeretett volna Traubisoda-t, na ezt is megnéztem de nem volt sem ott, sem a kis boltban (mondjuk az zárva volt) sem pedig a benzinkútnál.
Éjszaka esett, reggelre lehűt de kissé tisztult az ég, még maradt abból a felhőtömbből, ami az éjszakai esőt okozta...
Megy a TV... A TV2-n gyerekműsor megy, na ezt azért nem... Bár lehet, inkább ezt – az M1-en a Napkelte. Valaha szerettem ezt a műsort, mára ki nem állhatom. Most a Verebes vezeti: ez egy kretén! Egy hülye! Egy beképzelt fasz! Most valami senkivel beszélget, valami UjBaloldalival, aki külpolitikával foglalkozni, aki egy éve egy autóbalesetben a kolléganője halálát okozta (a vizsgálat felmentette), ezek úgy kerülgetik egymást riport ürügyén, mint egy öreg kurva és a fiatal stricije: Verebes meg akarja mutatni, nagyon dörzsölt és nem elkötelezett, de azért ezt a kis nyikhaj UjBaloldalit sem akarja vekzálni nagyon, ez a kis senki meg most akar újra politikus lenni, lelkesen alámegy a Verebes féle kérdéseknek. Mintha csak a kérdések is úgy lennének kiatlálva – valószínűleg úgy is vannak – hogy UjBaloldali elmondhassa amiben megállapodtak a riport előtt... Undorító a mádia... (Na, most mondják, nyolc óra, a NapKelte az M2-n folytatódik. Hurrá, azt itt nem lehet venni.) Az ezt megelőző riport – annak a közepén kapcsolódtam be – na az még rémesebb volt. Valami jogvédő spiné habzó szájjal kelt ki a multik ellen (az Auchan volt a céltábla), mivel hogy ott mindenkinek megnézik a táskáját, persze a magyar termelők védelmében és magyar áru vásárlására felgerjedve kelt ki a gyarmatosító tőke (sőt: Tőke!) azon gyűlölt gyakorlata ellen, hogy tízmillió tolvajnak nézzenek minket magyarokat... Egy fapina aki rendes emberi mondatot nem tudott mondani, vérszegényen védekezett meteorológiai jelentésbe való értelmetlen mondatokkal, asszem ő volt az Auchan képviselője. Verebes ostoba közbeszúrásait valami ősz hajú pasi (dalán a Demján?) moderálta kissé: na ő volt az egész vircsaftban az egyetlen értelmes ember: el akarta mondani amit akart és el is mondta dühös gyalázkodás és értelmetlen magyartalankodás nélkül. (Na, most meg egy hetvenes évekbeli ifjúsági sorozat „Utána srácok”... Valami szocialaista-realista Pál utcai fiúkba oltott Erik és a detektívvel... Jó itt a TV...) Asszem, most kapcsolom ki!
Pénteken nagyjából akkor indultunk Felsőmarácról, amikor terveztük, dél után valamivel. Kőszeg volt az aznapi program. Az idő remek volt, éppen ideális: szép tiszta, napsütéses idő de már nem kánikula. Mintegy 60 kilométer Felsőmaráctól Kőszeg, Szombathelyen át. A város, Kőszeg központját tavaly alaposan átépítették, oda most kocsival be sem lehet hajtani de hát kicsi a város, a közelben tudtam leparkolni. Már évek óta fizetős minden parkoló a belváros elfogadható közelségében. Három övezet van, a legolcsóbb is 140 Ft óránként. Ötig fizetős, az automata nem is fogad el az utánra pénzt – nem úgy, mint a pesti automaták – illetve a kiadott szelvény két részből áll, az egyiket kell a kocsiban hagyni és a másikat vigye magával a delikvens, ezen is rajta van az, hogy mikor jár le.
Kőszegen a belvárosban, majd a várban bóklásztunk (igen, találtunk a piactér mellett nyilvános WC-t is), a Marcipánmúzeumot pedig egyszerűen nem tudtuk kihagyni. Nem is a múzeumot – azt már annyiszor láttuk – hanem a boltot, Era itt vett rengeteg marcipánt, azt nagyon szereti. A vár mellett találtunk valami bioboltot ami egy füvészkertnek megfelelő valami kellős közepén volt, a várfal oldalában kialakított tényleg hangulatos kertecske végében. Era azt is útba ejtette. És amikor már az éhhalál szélén álltunk, akkor útba ejtettük a Bécsikapu vendéglőt. A kaja itt jó és kiadós. Egy szalontüdőt ettem, na ettől viszont nem voltam elszállva: a zsemlegombóc nagyon sós volt, a szósz lehetett volna savanykásabb. Egészében azért nem volt rossz, de jobb is lehetett volna. Era egészen szokványosan rántott húst, Nóri meg még szokványosabban Cordon Bleu-t (nem tudom, így kell-e írni) evett, ők igen elégedettek voltak vele. Utána három kisadag édesség, somlói befigyelt még. Teli hassal még sétáltunk a várban és a belvárosban, aztán indulás haza Felsőmarácra.
Era és Nóra Kőszegen, háttérben jobbra a Suzu...
Ne menjen le a nap a te haragoddal – Kőszeg, Fő tér, díszkút
Kőszeg, Fő tér
Era és Nóri Kőszeg belvárosában
Egy kismama a babakocsival: amiért lefotóztam az a mamóca görkorcsolyája...
A kőszegi várban a Marcipánmúzeum
Nóri és én; a kertben vártuk meg amíg Era a bioboltban vásárolt
Era a füvészkertbeli biobolt bejáratánál
Kőszeg, az Írókéz papírbolt kirakata. Csupa-csupa rózsaszín, csupa cukiság – Orsinek, szeretettel (a képen Nóri)
Kőszeg, városrészlet
Era és Nóri a kőszegi Bécsikapu étterem kerthelyiségében, itt ebédeltünk 2007 augusztus 17-én pénteken
Szalontüdő zsemlegombóccal: erős közepest, talán egy jót érdemel a kőszegi Bécsikapu vendéglő szakácsa...
Era és Nóri a Bécsikapu vendéglő kerhelyisége kijáratánál; itt ebédeltünk 2007 augusztus 17-én pénteken
Era a kőszegi Postamúzeum bejáratánál
Kőszeg, belváros: Hősök kapuja...
Zenészek Kőszeg belvárosában
Kőszeg, belváros
Séta ebéd után Kőszeg belvárosában Era és Nóri...
Útba ejtettük a körmendi Tesco-t is, hét után valamivel értünk Felsőmarácra. A gépre átmásoltam a fényképeket: vagy egy tucat rossz lett azt hiszem azért, mert tájkép álláson maradt az előválasztó és városban utcarészleteket ezek szerint ezzel nem lehet fotózni? (Remélem nem a fényképezőgép automatikus élesség állítása kezdi bemondani az unalmast.) Utána Nórával séta a faluban, kilenc is elmúlt valamivel mire visszaértünk, már egészen besötétedett. Nóra még megetette a macskáit: igen, most már kettő kosztos jószágunk van (nem sokáig, a jövő héttől megint maguk kell ennivalót keressenek maguknak). Pát napja feltűnt egy cingár, fiatal, tarka macska, Nóra persze hogy enni adott neki és persze hogy ettől kezdve reggel is, este is itt ténfereg az a macska. Mondjuk nem is hiába, mindig akad neki valami ennivaló...
A napokban egy macska tévedt ide, Nóra enni adott neki; hamar lett társa is...
Este TV nézés – lett volna: eleredt azonban az eső és egy ősi felsőmaráci hagyomány szerint ha esik (vagy ha vihar van, volt van készülőfélben van), akkor itt nincs áram. Mondjuk azonnal vaksötét lett amit Nóra csak fokozott önfegyelemmel volt képes kezelni, szerencsére hamar megtaláltuk a gyertyákat, na onnan kezdve elég hangulatos esténk volt: hangulatos nekem, a lányok egyfolytában mérgelődtek...
Kőszegen a Várban, a Marcipánmúzeumban Era vett formázható marcipánt; este amíg volt villany, ilyen kis állatkákat formázott belőle...
