(05:33) Szombat reggel... Nagyon szeretem ezt a napszakot és a hétnek ezt a napját. Előbbit mert korán van, mert friss és energikus az ember ilyenkor, akármit is fele, harmada annyi idő alatt meg tudok csinálni, sokkal több az ötlet ha valahol elakadok... Utóbbit meg mert már nincs (munka)hét de még nincs hétvége pontosabban még előttünk a hétvége, még nem múlt el belőle számottevő mennyiség és főleg egy keményen végigdolgozott hét után ez nagyon jól tud esni. Szóval: most kedvencem, szombat kora reggel...
A péntek eltelt, nem is volt olyan rossz mint mostanában párszor... Reggel a suliban sikerült – mert hogy figyeltem rá! :) - összekészíteni mindazt, ami az aznapi munkához kell, ezek többnyire órai feladatok elektronikusan vagy papíron, van hogy mindkettő... Ezután d emég az óráim előtt a postára kellett kimenjek csekket befizetni. A közeli, a Haller utca és Mester utca sarkán levő posta sajnos vagy fél éve bezárt – valami átalakítási munkálatokat elkezdtek ugyan, de hétszám ott munkást nem látni, erősen kétséges, lesz-e ott még posta valamikor. Most persze leírhatnám, trendi is lenne hogy „ezek itten” mindent tönkretesznek mert hogy amióta rendszeresen megfordulok a környéken, azaz 1974 (!) óta itt mindig is volt posta, most meg egyszerre eltűnt... El – sajnos ez a világ rendje, ami egyszer lett, az egyszer csak már nem van, a kámilyen rosszul is esik, a dolgok változnak és néha nekünk nem jó irányban... OK, most nem ezen akartam elmélkedni :) hanem a postáról volt szó... Szóval hogy a postára most egészen a Körútig sajnos el kell menni... Hideg, enyhén szeles de párás, esős csapadékos idő volt, olykor szemerkélt is, minden vizesen nedvesen csillogott, az ég pedig reménytelenül, soha ki nem derülni akaróan látszatva magát volt borult, annyira amennyire csak november végén borult tud lenni... Nem szeretem évszak ez, de ez is egyedi és sajátos: csináltam pár képet a Nagykörúton meg a Tompa utcában. Ősz, Ferencváros...
A Mester utca a Szent István Gimnázium magasságában, a Haller utca felé november közepén, kora délelőtt...
Tompa utca, november közepén, kora délelőtt...
Tompa utca, november közepén, kora délelőtt...
Tompa utca, november közepén, kora délelőtt...
Nagykörút a Petőfi híd felé, nem messze a Mester utcától november közepén, kora délelőtt...
Utána órák egyfolytában és többféle is... Az első kettő tizenkettedikeseknek, ők érettségiznek e tanév végén. Mindkettő csoport akikkel pénteken órám volt, olyan osztálynak egyik fele, melyeknek nincs jó híre az őket tanító pedagógusok körében. Egyik tanár kolléga ezt szóvá is tette. (Valami más miatt volt dolga a termemben amikor a srácok is ott voltak, félig viccesen de persze délig komolyan elszörnyülködve reagálta, hogy éppen ezzel a csoporttal dolgozom...) Nem színészkedésképpen de ki is bukott belőlem az ellenkezés, egyébként sem értettem soha miért mondják hogy jó osztály meg rossz osztály. Persze, mind más, vannak csendesebbek és hangosabbak, vannak kezelhetőbben és vannak olyanok akikkel több munka a tanári akarat érvényesítése. De sem ezek, sem azon nem rossz fickók „csak” éppen mások és főleg: mások, mint a tanár akinek munkájából fakadóan valami olyanra kell rávenni a tanulóit, nevezetesen a tanulásra, amire maguk nem nagyon hajlandóak – olykor még a tanári szóra sem. Na ilyen két osztály egyik fele volt tegnap a második és a harmadik órámon nálam. Nekem bajom velük nincs (és azt meg csak remélhetem, hogy nekik sem velem), habár meló az van, hajtás az van, ebből a szempontból engedékenység az nincs. Szidalmazni meg nem szoktam őket, miért tenném, ők pont annyit érnek mint én – bizonyos tekintetben pedig sokkal többet, mert nélkülük nem lenne iskola, legalábbis nem itt. Ha nincs diák, akkor a tanár sütheti az értékeit, elveit, tudását, mindent amire általában büszke. Ha én nem lennék, hát tanítaná valaki más nekik ezt a tárgyat, biztosan nem rosszabbul sőt esetleg jobban is... Nincs tehát mire felülértékelnem magam és/vagy alul-értékelni őket, főleg és utóbbit azért nem mert fiatalok, nehezen fegyelmezhetőek vagy csak mert nem akarnak tanulni... Ha tehát berzenkedek velük – szoktam, mert nem a munka hőse egyikük sem – akkor is csak a munkához való hozzáállásukat kifogásolom (azt elég gyakran :)) és nem a személyiségüket. Lehet, hogy ezt értékelik... :) Szóval bajom nincs velük, most tizenkettedikben különösen nincs is miért, mivel úgy alakult hogy, mindkét csoport nagy többsége éppen ezt a tárgyat készül érettségi tárgyának választani. Ez pedig azért elég határozottan növeli a motivációjukat – majd valamikor tél végétől, most azért még úgy látom, az érettségi az eseményhorizontjuk mögött van :) (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy, azért érdekes, miért választ egy ilyen tárgyat diák. Nem könnyű tárgy, még akkor sem ha annak látszik, és ezt a diákok mondják amikor néhány érettségi feladat megoldása után képbe kerülnek, mit és mennyire követelnek meg majd a vizsgán tőlük... Szóval érdekes, miért éppen ezt választják. Az egyik osztályban valószínűleg azért, mert az osztály harmada majdnem letette tavaly előrehozott tárgyként az érettségit – annak akkor sajnos eléggé menekülés jellege volt vagy a tárgytól vagy az azt akkor nekik tanító tanártól – és az osztálytársak elmondása a „nehéz de megcsinálható” tartalommal azt hiszem most meglehetősen motivál a tárgyból még nem érettségizettekben... A másik osztályt viszont nem értem, mivel hogy nálunk a végzősök számára választható tárgyak egyike az enyém azaz az informatika, a másik viszont a fizika. Ez, azaz a fizika érdekes is, fontos is, ráadásul az osztályfőnök éppen ilyen szakos és ezt tanítja is nekik... Miért nem fizikát választ akkor a többség? Az hogy ki tanít, roppant meghatározó tud lenni azt hiszem... Vagy talán éppen ezért...? Ördög tudja...)
A negyedik órám a kicsikkel volt, a nyelvi előkészítősökkel, Remek kis csapat, a négy nyelvi előkészítős osztályból talán a legkezelhetőbbek, beleértve az enyéimeket is, pedig ők nagyon rendes társaság, nulladikosként nagyon kezelhetőek voltak (az más kérdés, hogy a kamaszodás legrosszabb szakaszában vannak most, szilajak és hangosak lettek tizedikes korukra és ez nem teszi könnyűvé a velük való munkát, de nincs bennük rosszindulat, szót lehet velük érteni, de most ehhez több tanári munka kell mint tavaly... Vagy mint a mostani nyelvi előkészítősökkel...) A nyelvlaborban voltunk, ott a gépek öregek és az Office is más, ezért ott a WEB lap készítéssel tudunk csak érdemben foglalkozni. A nagyszünet után volt óránk, nem mentem vissza szünetre az irodába, próbáltam szóba elegyedni velük (mit csinálnak hétvégén, stb.) de nem mindenkivel egyformán könnyű... Valaki beszél, beszél és beszél magtól, csak győzze hallgatni az ember, van akiből meg harapófogóval kell a szót kihúzni :) Mondom: szünet, kötetlen csevej, nem felelés! Szóval elvoltam velük, ők azon az órán egy régebbi érettségi feladatsor WEB-lap készítő feladatát oldották meg, mostanra tényleg szépen megy nekik. (Már előre sajnálkozom, hogy amikor majd 2008 novemberében, decemberében ugyanezt a feladatot megoldatom velük, mennyire nem lesznek képbe, mennyire sok mindent elfelednek abból, amit most tudnak... De hát ez is a tanári munkával jár: néha úgy tűnik nekem, hogy futóhomokból akarunk szobrot emelni, amikor erre vagy arra meg akarjuk a diákjainkat tanítani. Nem lehetetlen, de az, hogy mellyire maradandó, na az egy egészen másik kérdés...)
A nyelvi előkészítős csoportom a nyelvlaborban...
A következő óra a tantermi órám volt a 11E-vel: ők is nyelvi előkészítősök voltak valaha, rengeteg informatika órájuk volt korábban, tehát velük a programozással foglalkozva lehet – és szerintem szükséges is – a csak emelt szinten felbukkanó témakörrel foglalkozni. Egészen meglep, hogy ez az egyetlen csoport, akinek tetszik a programozás, a kérdéseik ezzel kapcsolatosak, a „... na és mi lenne ha...” jellegű kérdéseik egy része azt mutatja, valóban megfogja őket a dolog. (A másik fele az ilyen kérdésnek egészen egyszerűen csak időhúzás habár, mivel nem buta csoport [!], az időhúzási kísérleteik is ügyesek, trükkösek, eléggé kell figyelni arra, hogy az óra menete olyan legyen amilyenre nekem szükségem van és ne olyan, amit a diákok a kérdéseikkel előidéznek :))
