Szombat, most kora reggel...
Szombat kora reggel, napfelkelte...
A pénteki nap elég zűrös volt, nem szokott ilyen lenni de hát ez van. Kezdődött azzal, hogy eléggé az utolsó pillanatra maradt az órarend átrendezése, de persze az utolsó pillanatra megvolt. Most – úgy tűnik – hiba ugyan nem maradt benne de még így is vagy fél tucat tanár kolléga jött fontosabb és lényegtelenebb módosítási kérelemmel. Hogy ezeket miért nem vettem figyelembe akkor, amikor átrendeztem az órarendet? Egészen egyszerűen mert nem tudtam, nem tudom és sajnos nem is nagyon tudhatom. Amikor az órarend készül rendes időben azaz augusztus végére, akkor megvannak az igények, amiket persze vagy figyelembe tudok venni vagy nem, e legalább ismerem ezeket. Aztán megszületik és használatba vételre kerül az órarend és mindenki ehhez igazítja egyéb programjait: a korrepetálásokat, a gyerekek (saját!) délutáni óráit, esetleges mellékmunkákat. Ezekről viszont már nem tudok, miért is tudnék, ez mindenkinek a magánélete. Amikor év közben kell az órarendet átszervezni, akkor óhatatlan, hogy ezekkel ütközzön a dolog. És sajnos nem mindegyik ilyen ütközés „oldható fel” egészen egyszerűen azzal, hogy tessék az iskolán kívüli elfoglaltságot átszervezni – tetszik vagy nem, az órarendet kell. Ez amolyan vakrepülés, olyasmit kell bekalkulálnom amiről nem is tudok. Az nem egészen más kérdés, hogy melyik kolléga ezt az ütközést miként jelzi. Akad aki kér, akad aki kijelenti, márpedig ezt ő így nem tudja megcsinálni (mármint megtartani az órát ami más elfoglaltságával ütközik) és akad olyan is aki egészen egyszerűen lehord, hogy hogyan is képzelem ezt. Nehéz megállni az erőteljes válaszok kimondását, de szerencsére eddig sikerült! Ugyan minden kérés nem teljesíthető de ami lehetséges azt bedolgozza az ember és a kollégák ilyen meg olyan megnyilvánulásait meg szó nélkül reagálja le – azt hiszem ennél okosabbat nem lehet tenni. Összességében rémes, és pont ezekért a dolgokért rémes, amikor év közben kell az órarenden változtatni.
Az egész órarend átrendezés amiatt kellett most, mert örömteli eseményként egy kolléganő kisbabát vár, veszélyeztetett terhes és ebben a tanévben már nem fog dolgozni. Az első jó hír, a második nem annyira (habár remélem, minden rendben lesz), a harmadik még kevésbé, főleg mert hogy 12-es azaz érettségiző osztályai vannak és osztályfőnök is. Az órák átrendezése egyeztetéseket kívánt és akárhogyan is rendezgettük, ennyi órát a kevés számú angoltanár egyszerűen nem tud átvállalni. Ezért külsőst kerestem, egy kolléganő ígérkezett is csütörtökön bejönni megkötni a szerződést. Igaz nem vele, hanem mostani főnökével – aki „kiközvetítette” – egész sor telefonomba került mire megállapodtunk az alkalmazás módjában. Csütörtökön az OKÉV tájékoztatón voltam, este meg szülői volt, gondoltam elkerültük egymást a leendő kolléganővel. Azért pénteken reggel még gondoltam rátelefonálok, had mondom el neki hogy az órái pontosan úgy és akkor lesznek ahogyan kérte, ha már külsősként segít nekünk, alkalmazkodjunk hozzá amennyire lehet. Ehhez képest a telefonban ingerült volt a hölgy, ő hívott volna csütörtökön délután, ugyanis talált más, jobb munkahelyet... Ahogyan a tegnapi post végén is írtam, hát nem dobott fel a hír. Telefonon megkerestem a leányaim iskolájának az igazgatóasszonyát, onnan csak egy halovány ígéret a próbálkozásra; a Leövey igazgatóját is kerestem, de pechemre náluk aznap konferencia volt, nem volt tanítás; kerestem az állás végül is lemondó hölgy főnökét hogy esetleg másik kolléganőt kerít. Era egy régen volt kolléganője telefonszámát is előkerestem és a főnököm asztalában is akadt egy önéletrajz, igaz 2007 nyaráról telefonszámmal – amit, igaz, a másik oldal nem vett fel... Szóval most ott állok hogy van 6 óra angol és nincs tanár.
Pénteken azért nem úsztam meg ennyivel... Egyfelől az órarendi nyavajgások – bocsánat: kérések – barkácsolása másfelől a telefonálgatás nyelvtanárért csak kettő volt a párhuzamosan tennivalókból: emellett kilencre két osztály TAJ számos névsorát is le kellett generálni a fogorvosi szűrővizsgálathoz. Na ez szerencsére pusztán technikai feladat, mondhatni rutinfeladat, ez ment végül is pikk-pakk. Egy kolléga laptop-jára (mondjuk a suli laptop-ja amit a kolléga hasnál :)) egy AutoData nevű programot kellett volna régóta feltelepíteni és eléggé el nem ítélhető módon én eddig halogattam, de a kolléga hétvégére a gépet el akarta vinni. Nosza, a rendelkezésre álló vagy négyféle CD közül kértem a kollégát, válassza ki melyik kell neki. Naná hogy fogalma sincs, csak annyit tud róla, hogy AutoData – pedig ebből van korlátos és nem korlátos lejárati idejű változatunk sőt van autóalkatrész adatbázis és elektronikai kapcsolások adatbázis. Fogalmam sincs melyik kell neki de ha ő sem tudja akkor ez legyen az ő baja, a „legesélyesebbet” feltelepítettem. A program sajátossága, hogy a forgalmazónak elfaxolt regisztrációs kérelem válaszfaxában megadott kóddal lesz a program használható. A válaszfax meg is jött olyan fél egyre – persze hogy a kolléga akkorra hazament. Na mindegy, hétfőn megkapja...
Pénteken végre megjött az osztálykirándulás szállásfoglalásának visszaigazolása. Majdnem három hetet kotlottak rajta, már azon gondolkodtam hogy rájuk telefonálok. Sajnos még ebben a visszaigazolásban sem adtak világos választ arra, hogy lesz-e a szálláshoz reggeli, pedig ez fontos volna, de mindegy, az úticél és a időpont ettől kezdve végleges, jöhet a vasúti jegy vásárlása és a kettő ebéd szervezése. De legalább most nem jártam úgy mint tavaly, amikor is egy esztergomi kettő napos kirándulás lett egynapos mert későn kezdtem a szervezésbe és nem volt már elfogadható áron szállás. (Sajnos nagyon jellemző, hogy a mostani olcsó diákszállóval is a kétnapos program becsült költségét néhány szülő sokallja. Nem veszekedősen, nem kritizálóan – egészen egyszerűen nem tudnak ennyit kiszorítani. Majd meglátom, mi a fenét lehet tenni...)
Este elég későn, hát és nyolc között foglalkozás a Mókus örssel :) azaz Orsi, Réka és Zsófi felkészítése az informatika érettségire. Nem egyszerű feladat, de szerencsére a lányok jó eszűek. A probléma nem is ez, csak az hogy semmit nem tanultak az érettségi témaköreiből (na jó, szövegszerkesztést valamit és kicsi táblázatkezelést – a többiről nem is hallottak, ez a Szentgyörgyi mulasztása, még akkor is ha a körülmények (kétségbeejtően alacsony óraszám) miatt ennek vannak objektív okai – szóvak három és fél témakörrel küzdeni kell most, a másik meg az, hogy a lányokat minden érdekli az érettségin kívül. Mondjuk ezen tanári munkával, szép szóval, motivációval sokat lehet segíteni, a csoport kicsi és nem idegenek. Szép feladat! Hátfőn már a Fáy-ban folytatjuk, ott jobbak a körülmények és akkor nem is ennyire kései órán kell a figyelmükért megküzdenem :)
