A tegnapi nap nagyon nem szokványos nap volt. Szerdán nincs órám a suliban – munka persze van és szó nélkül nem is illik, nem is lehet távol maradni, persze hogy elkérezkedtem. Apámnál voltam Ürömön, a szombati vihar nyomait tüntettük el. Nagyobb munka mint gondoltam – ha több lenne bennem az ezermesterhajlam akkor biztosan gyorsabban és ügyesebben menne de hát ez van. A tetőn van, illetve pont ez a gond, hogy csak volt egy körülbelül 2 méteres acélcső, ebben vezették a 230V-is vezetéket, a ház villamos energia ellátását. Na a szombati vihar amikor kettétörte a nagy fenyőgát, a lehulló darab ezt is letörte, a rúd olyan vízszintes formán szomorkodott...
A szombati vihar nyomai: a kettétört fenyő letörte a villanyvezetéket tartó rudat, elszakította a csengővezetéket és elgörbítette a parabolaantenna tartókonzolját is
Eredetileg le akartuk szedni a régit, mindent levenni a csőről és áttenni az újra... Már a leszedés sem volt sima ügy, egy kétcolos acélcsőnek van súlya ha az kicsit több mint két méter... Középen kettévágtam, de létrán egy felxel szikraesőben ez sem egy kéjmámor. Aztán meg amiatt aggódtam, a levágott darab lepottyan. Na, esze ágában sem volt, egy műanyag gégecső volt benne, a vége meg annyira belerohadt hogy tartott rendesen. Kiszedni semmiképpen nem sikerült, hát el kellett vágni. Ekkor már viszont világosan látszott, a 40 éve a szabadban levő fémcuccok nem lesznek használhatóak, bementünk Csillaghegyre venni ezt azt. Több helyen is meg kellett nézni mire meglett ami meglett, persze hevedert meg bilincset azt csinálni kell. A suliban megkérem majd a lakatos kollégát...
Régen voltam Ürömön bsszal... Lehet, gyakrabban kellene busszal menni, kocsival egy rohanás csak az egész...
Kora délutánra ha melegebb nem is lett sokkal, de a szél szétfújta a felhőket és egészen szép kora tavaszi idő kerekedett. A képen az Üröm alsó (most: Csókavár utcai) autóbuszmegállóból látszik a bevezető út, a falu közepe felé nézve
Hétfőn telefonáltak a szervízből, készen van a FE-210-es fényképezőgép. Sajnos a hétvégére azt hiszem nem lesz kézben mert sehogy sem jön össze, hogy kimenjek érte: jó messze van tőlem, a város másik végében majdnem Csillaghegyen... Kocsival persze alig két óra oda-vissza, de a kocsi most kényszerpihenőn. Ráadásul CicaBogár is, de „neki” nagyon kellett a fékbetétcsere, kicsit aggasztott a fék állapota amikor a közelmúltban nekem kellett a városban nagyobb távolságot megtenni vele. Na mindegy, majd lesz valahogy: hiába csinálok pontos terveket, a pillanatnyi események másként alakulnak és akkor nincs más, marad az improvizálás. Talán, de tényleg csak talán ma ha a felvételivel időben végzek, ha időben kiérek Soroksárra és időben visszaérek Csillaghegyre... Ma ugyanis este hétig van nyitva a szerviz... Hm, a mindennapok taktikai tervei :)
A tegnapi post-ban részletezett szerver probléma megszűnni látszik, Ám azt hiszem most nem lenne jó taktika a halogatás... Az új szerver telepítését mindenképpen el kell kezdenem mihamarabb, az érettségiket követően legkésőbb jó lenne leváltani ezt a gépet. Kiérdemesült, derekasan állta a sarat de lépni kellene...
Később értem be a suliba, mint terveztem... Szép lett az idő a Ferencvároban is. Volt dolgom a rendelőbe, ez közel van hozzánk. Az alábi kép a rendelőből visszafele jövet készült, még nincs lomb a fákon, még kirajzolódik a sulink épületének körvonala amit később, tavasszal meg nyárom már lombkorona rejt...
Iskolánk a rendelőintézettől nézve, kora tavasszal...
