Hétfőn reggel pakolás, ami maradt még. Nem szeretem ezeket az utolsó perceket, mindig elfelejt az ember valamit és ezt előre tudva nagyon tud idegesíteni ez az utolsó pár perc. Negyed hétkor elindultunk, Orsi kivitt Cicabogárral a reptérre, Nóri is jöt. (Reggel kicsit nyűgös volt Nóri, Orsi nem – aggódtam, esetleg szóváltásba keverednek, de szerencsére nem.) Ferigyegy 2A-ról ment a gép, simán odataláltunk Orsival.
Orsi, Nóri és a Cicabogár... Orsi vitt ki a reptérre hétfőn reggel, amikor a fáy-sta diákok egy csoportjával Párizsba indultam
Nóra és Orsi a Ferihegyi repülőtéren, 2A terminál: Orsi hozott ki Cicabogárral. A váróban Nóri kivételesen nem ellenezte, hogy fotózzam, sőt...
A váróban a lányok elálldogáltak kicsit, nem nagyon volt nekik sietős visszamenni a városba: nem csodálom, az első (talán még a második) órát elpasszolták ezzel... Orsi is, Nóri is nagyon jókedvű volt, Nóra a fenti kép tanúsága szerint még fotózni is hagyta magát... Aztán elbúcsúztak, de nem mentek még haza hanem egy kávét megittak. Utána, mielőtt becsekkoltunk volna, még visszajöttek elbúcsúzni; Orsitól kérdeztem, mennyi a reptéren egy kávé de csak mosolygott, nem árulta el (lehet, jobb is).
A repülőút szerencsére :) eseménytelen habár Péter nagyon-nagyon félt, de ő alapból fél (mág nálamnál is jobban) a repüléstől. Most nem volt ebéd és sör sem, paradicsomlevet ittam a sonkás szendvicset meg teát, egészen kicsi csészébe adták... Az út második felén, már inkább a végefelé volt kicsit nyugtalanabb a gép, ott felhőpad felett repült, előtte tiszta volt a levegő igaz, kicsit opálos... A repülőn írogattam: kényelmesebb volt, mint tavaly mert nagyobb a hely a Boeing-en mint az Airbus-on (gondolom emiatt a Boeing kisebb befogadóképességű valamivel bár nem tudom a két gép fizikai külméretei hogyan viszonyulnak egymáshoz). Érdekes volt jelenidőben megélni azt ami szinte azonnal múlt lesz, a post-ot sokáig lehet majd olvasnom és arra ami e sorok irásakor nem csak ma de most, már úgy emlékezni mint a múlt: előbb közelmúlt, este mondjuk amikor post-olok illetve majd olyan távlatból, amilyen távlat ma regel is, tegnap este is volt olvasgatni a tavalyi és a tavalyelőtti post-okat. (Azt hiszem, a legelső utamról nem tettem ki írást, bár úgy emlékszem, akkor is írogattam rendesen... Lehet hogy azok „csak” E-mail formában mentek el...)
