(Az előzményeket lásd itt...)
Hát a július huszonhetedikén vasárnap jöttek haza Laciék Várgesztesről. Ez is majdnem egy napos móka volt... Fél tizenegyre mentem az Etele útra a Nissanért, utána az M1-esen Tatabánya. Na itt volt az egyik, és nagyjából egyetlen problémás pontja: megtalálni a Várgesztes felé való kijáratot a városból. Fene tudja miért, de egyetlen településnév nincs kiírva egyetlen útjelző táblán sem, csak mindenféle vállalatok meg cégek... Igyekeztem a főútvonalon maradni, aztán menni az orrom után bízva abban, hogy előbb-utóbb elhagyom Tatabányát és akkor talán lesz útjelzőtábla. Nagyon nem tévedtem el habár nem a legrövidebb utat sikerült kipécézni.
Várgesztes, a villapark bejáratával szemben levő parkolóból készült ez a kép
Egy hete három gyerekkel jött Laci, most viszont itt volt már vele a legkisebb lánya, Adelin is... Roppant bátor és mozgékony kislány!
A Laciék általlakott 13-as ház erkélyéről készült kép
A Nissan, felmálházva, az ötödik a legkisebb a Volvó csomagtartójában, a többi a Nissan tetején
Nagyon sokáig tartott a bepakolás – a gyerekek nem nagyon dobták be magukat :) - de csak a végére jutottunk. Laci megetette a csapatot, kaptak valamit enni a nyaralótelep gyorsétkezdéjéban
Enikő, Andris, Ádám és Adelin a nyaralótelep gyorsétkezdéjében. A pizzára nagyon sokat kellett várni; Enikő egy sajtburgert kért, de valamiért nem volt ott amikor kihozták, Ádám és Adelin igen lelkesen eltüntették! :)
Az út eseménytelen volt, Ádám jött velem a Nissanban ahogyan egy héttel korábban, odafelé is. Előbb Diósdra mentünk, ehhez az M0-áson is kellett kicsit menni (hogy én mennyire utálom az M0-t :() Diósdon maradt Enikő és a bringák egy része is. Ádám átült a Nissanba, innen Laci a Volvóval az Etele útra, én akét fiúval angyalfüldre mentem Andirsék másik nagyszüleihez...
Ez már Diósd: Adelin nagyon nem fél semmitől. Amikor elkezdte kerülgetni a macskát, eléggé megijedtem hogy baj lesz. Amint kiderült, volt mit félteni de fordítva: a macskát kellett Adelintől félteni :) (Ez a nagy dög macska milyen türelemmel bírta a vegzatúrát, ez tényleg meglepő...)
Ez ár angyalföld, Andrisék másik nagyszüleinál leszedtünk egy bringát – akkorra már csak kettő maradt. Kicsit lassan értünk oda, a városon keresztül nagyon nagy volt a dugó, de mindegy: Andris javasolta útvonal volt, nem tudtam jobban, türelemmel kivártuk.
Utolsó állomás Etele út... Letettem a Nissant és átszálltam a Suzukiba... Adelin éppen lent volt nagymamájával: ez a kislány hihetetlen mozgékony, mintha teljesen hiányozna belőle minden félelem, minden visszafogottság...
Adelin és egy sétáltatott kiskutya... A kutya volt jobban megszeppenve :)
(Nincs kész, még folytatom...)
