Iskolánk, a Fáy 100 éves rendezvénysorozata utolsó eseménye volt ma: a Fáy társaság szervezésében Fáj községben a Fáy kastélynál járt az iskola tantestületének majd kétharmada.
A kollégák illetve a Fáy család néhány tagja autóbusszal, három vagy négy kolléga pedig az iskola Toyota terepjárójával utazott. Utóbbiak voltak a hadtápegység :) mivel a kastélyban, annak kertjében (a kastély ami inkább csak egy nagyobb udvarház, semmi sincs, legjobb indulattal is csak átépítés alatti műemlék) bográcsban gulyást főzött Hangya Gábor és Juhász Gábor kollégánk. Ehhez alapanyag, eszközök kellettek és persze idő – ők ezért korábban indultak.
Indulás hétkor volt az iskola elől. Előtte bepakolás a buszba: a főzéshez tartozó dolgok már nem voltak ott, de padokat, asztalokat, zászlót és zászlórudat és a hangosításhoz szükséges dolgokat tettünk be a busz csomagterébe.
Zsilka Pista és Derecskey Tibor a hangfalat cipelik ki és teszik a buszba
Beszállás a buszba...
A busz nagy volt és kényelmes: az M3-ason mentünk jó sokáig, a reggel negyed nyolcas indulás után egyszer álltunk meg valahol az autópályán – szerintem pont ott, ahol nyáron én is amikot apámmal Hajdúdorogba mentünk. Az idő nem volt rossz: nem tűzött a nap, de kicsit derültebb lett mint amikor indultunk és bár erős szél támadt, nem esett és hideg sem volt...
Kollégák egy csoportja a pihenőn...
Az úticél egyből nem Fáj község volt, hanem Vizsoly: itt megnéztük a református templomot és benne a Vizsolyi Bibliát. Nem is tudtam, hogy ez az első teljes magyar fordítása a keresztény bibliának amit idehaza, Magyarországon nyomtattak ki. A buszon a Fáy társaság főtitkára, egy tündéri hölgy, aki maga is református lelkész, mesélt nem is keveset Károli Gáspárról és természetesen a Károli bibliáról. Nem kötözködés, de ez jutott eszembe: egyfelől fura fordulata a történelemnek az egységes nyelv háttérbe szorulása a nemzeti nyelvvel szemben – mindjárt kicsit bővebben – illetve az, hogy miközben természetesen méltatást kap a fordítás fontossága, az hogy mennyire fontos volt ez és hogy ez teljes fordítás volt, arról már sokkal kevesebb szó esett arról, hogy a fordítást magyar nyomdász magyar nyomdagépen tette könyvvé. (Biztos nem jutott volna eszembe ez, ha apám, nagyapám és legalább két generáció még nem lett volna a családban nyomdász...) Amennyire fontos kultúrtörténeti esemény a fordítás, annyira fontos technikatörténeti tény, hogy az első Károli kiadást nem külhonban, hanem Vizsolyban nyomtatták! Komoly technikatörténeti eredmény!
Vizsoly, a protestánst templom, előtérben csoportunk tagjai
Természetesen sok szó esett a vizsolyi templomban, az idegenvezető hosszan mesélt a Vizsolyi Bibliáról mely bár nem az első bibliafordítás de az első teljes... Hangsúlyozottan mesélt arról, milyen jelentősége volt ennek a nyelv fejlődése szempontjából. Ez egészen biztosan így van – de azért úgy hiszem, a nemzeti nyelv előtérbe kerülésével valami el is veszhetett: a kora középkorban minden művelt ember latinul beszélt, ez nemzetekfelett összekötötte az embereket. Igaz, csak a tanultakat; de ez akkor is nagy érték lehetett. A latin háttérbe szorulásával talán el is veszett valami... Persze mindig volt nyelv, ami betöltött hasonló szerepet... Ma hasonlóan angol nélkül nem lehet kommunikálni, legalábbis nehezen vagy sehogy nem lehet kihasználni azt, hogy ma már a technikai eszközök adottak a távolságot tekintve nagy léptékben, határok felett... Szerencsére a srácoknál már természetes, hogy tanulnak, tudnak angolul – a mi generációnk a hetvenes években (és nyilván az előttünk levők a hatvanas években is) legfeljebb az orosz nyelv tanulására volt kölső „késztetés”, egyszerűbben: kényszer... Persze, ahogy ma sem, akkor sem volt tilos tanulni … :)
Érdekes volt a vizsolyi templom is... Pontosan a református templom (a másik kettőt csak a buszból menet kívülről láttuk). Nem is tudtam, hogy ilyen régi: a templom egyik fele 12. századi... A falakon ott vannak a freskók illetve az, ami a reformáció képrombolása után visszamaradt... Elkeserítő hogy alapvetően jó szándék mekkora kárt tud okozni... OK, józan ésszel megérthető hogy az addigra elég rossz hírű római katolikus egyház miatt minden elfogadhatatlan lett, amit az képviselt, és errefel olyan értékeket semmisítettek meg, ami mai felfogásunk szerint pótolhatatlan. Akkor persze ez nem számított... De ezzel együtt is 12. századi alkotásokat tett tönkre a 15. századi hitbuzgalom – habár amit egyik oldalról elpusztított a képzőművészetben, másfelől meg a nemzeti nyelvvel felépítette... Szóval (igen közhelyszerű de talán éppen azért „ül”:) mindennek legalább két oldala van...
Húsz perc, szűk fél óra és ott voltunk Fáj községben... Kiderült az idő, még a nap is sütött kicsit... (Amúgy az M3-ason ment a sofőr aztán a 3-asról egészen az északi határ közelében, egy Novajidrány nevű községnél jobbra letérve jutottunk Vizsolyba majd utána visszafelé kicsit megint a 3-ason és akkor onnan megint jobbra Szalaszend, Szebenye községeken át Szebyenye után balra lehet eljutni Fáj községbe... [Gondoltam, ideillesztem mondjuk a Google térképrészletét, de azt akármikor meg lehet keresni, eddig mindig csak saját képeket post-oltam átvetteket soha, maradok is ennél :)]) Fáj-ról itt van egy elég rövid, elnagyolt leírás, a szócikk talán egyetlen érdekessége a légifelvétel a kastélyról..
Fáj község, a Fáy kastély nem sokkal megérkezésünk után
A szombati Fáj-beli kirándulást nem az iskolánk kezdeményezte, hanem a Fáy család azaz egészen pontosan a Fáy társaság. (Ahogy látom, elektronikusan nem nagyon van a kettő között különbség...) Ott voltunk mi, a legnépesebb csapat :), ott voltak a miskolci Fáy Közgazdaságiból tanárok és elég szép számmal diákok is. A program szerint a péceli Fáy iskolából is voltak ott, de ővelük valahogy nem találkoztunk, valószínűleg kevesen is voltak és nem nagyon keresték a kapcsolatot senkivel. Meghívót kapott még a község polgármester asszonya, Broda Lajosné aki ott is volt; meghívást kapott a megyei önkormányzat elnöke aki egyben annak a választókörzetnek az országgyűlési képviselője is: Ódor Ferenc. (Csuda egy népek ezek a politikusok, én alig győzöm a napi melót, egy politikus meg remekül ellátja országgyűlési képviselői feladatát is és tökéletesen helytáll mint megyei önkormányzati elnök is... Na mindegy, nem irigykedem... :)) Szóval végül is ott volt Ódor úr is, igaz elég sokat késett...
Először Fáy Árpád úr, a Fáy társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd a mi és a miskolci iskola jelenlevő vezetője szólt. Ezután körbesétáltunk a kastélyban, utána a közeli templomot néztük meg. Ott azót kapott a képviselő úr is, mondjuk két mondat helyett majd tíz percig beszélt. Fel nem foghatom, miért nem értette meg, hogy ez egy politikamentes összejövetel – még itt is fel-felcsuklotta a belésolykolt (?) politikai lózungokat, hát a fajtájától ennyi várható... Mindegy, ezen is túl voltunk... Ezt követően került sor az ebédre. Ez után előbb a mi iskolánk utána a miskolci iskola adott kis műsort, majd a zászlólevonással véget ért a nap.
A zászló felállítása
Készül az ebéd
Fáy Árpád, a Fáy társaság elnöke
A kastély zenetermében...
Séta a kastélyban...
Készül az ebéd...
Pletser József, a mi sulink igazgatója, a miskolci iskola képviselője, Ódor Ferenc képviselő és Broda Lajosné polgármester
A katolikus templom belseje... Egészen érdekes a festmények stílusa, talán valami naivitás lenne a legjobb jellemző rá :)
A templom gondnoka, egészen aranyos asszony :):)
Ezért a képért nagyon ki fogok kapni, Petra nagyon nem örült neki :)
Indulás hazafelé...
Eléggé megcsúszott a program, szinte minden később volt, mint előre terveztük... Indulás a nap végén... Hazafelé a buszon úgy az út fele után a tanári énekkar :):) intenzíven próbált... Attila lapozgatott a kottás könyvben, Karcsi játszott gitáron, nagyon lelkesek voltak a tanári énekkar tagjai... Csak úgy zengett a busz hátsó traktusa...
Olyan nyolc tájt itt voltunk, ennyi volt a nap...
(Hogy mik vannak! Ahogy ezt a post-ot írtam és az egyes kulcsszavakhoz linkeket kerestem a net-en, akadtam a BOON cikkére... Hát elég gyorsak: amikor a cikk kelt, akkor még egyben volt a társaság... Mondjuk a cikkbeliekkel ellentétben a péceliek nem, őket alig vagy egyáltalán nem is láttuk... Az ebéden például már nem voltak ott, addigra elmentek de egyébként sem nagyon keresték a kapcsolatot... Mindegy, ők tudják... a BOON viszont télleg gyors. Kár hogy a regisztrálás nem megy, így nem tudok a cikkhez hozzászólni :()
