Valami agresszió, egészen pontosan az iskolai erőszak elleni akciósorozat része az, hogy az iskola fenntartó, esetünkben ez a Fővárosi Önkormányzat, előírta a tanév során összesen négy nevelési értekezlet megtartását, ahol is külső, szakértő előadót kell a tantestületnek végighallgatni ebben a témában. Mit mondjak, nagyjából úgy kellett ez nekünk, mint üveges tótnak a hanyattesés. Igaz, a végére nem is volt olyan rossz a vélemény, de akár így, akár úgy, azért egy délutánt ez a kötelezően előírt foglalkozás is elvett... És még hármat fog, decemberben, februárban és azt hiszem májusban... Szóval: egy pszichológus, 50 körüli pasi jött, középmagas, erősen kopaszodó, nem vékony de nem is pocakos, ő volt és ő lesz a következő három foglalkozáson is az előadó. Szürke jól szabott öltöny, jól megválasztva hozzá az ing, nyakkendő – egészében olyan pasi aki ad arra, hogyan néz ki. Az induló szövege ehhez képest csalódás volt, utálom ha egy férfi a „pici” jelzőt annyira kedveli hogy minden második mondatában benne van... Fantáziátlan is meg nőies is ez a hülye jelző szerintem, meg túlságosan trendi is ahhoz hogy szimpatikus legyen... Aztán belelendült és amikor a tartalomra koncentrált, amikor a kezdeti zavar és modorosság eltűnt (részéről) a beszédéből, mert hogy még rajta is érezni lehetett ilyet, na akkor egészen tűrhető foglalkozást kerekített ki...
Ahogy a bemutatkozásában elmondta, mindig is fegyveres erőknél dolgozott, pszichológusként túsztárgyalásokkal foglalkozott, majd később ő irányította a túsztárgyalók kiképzését. Trükkös egy pasi ez, mint ahogy azt hiszem egy lélekturkász trükkös kell legyen: kezdte a bemutatkozással, itt nem fukarkodott személyes mozzanatokkal ami mint kiderült trükkjei egy része... Aztán, ez is a pszichológusi fogásai között szerepelt, keresett a hallgatóságból olyat aki hasonló hobbikkal bír – mondta is, hogy ilyen szituációban ez a kapcsolatépítés előadó és hallgatóság között... Jó, ezt nem felejtem el, ezt lehet akár még használni is később... Utána elég sok érdekeset mondott, de az is igaz, elég kevéssé struktúráltan, nekem legalábbis ez volt a benyomásom. Beszélt arról, mi okozhat agressziót egy iskolában, mi lehet konfliktusforrás, mik ennek a jelei, adott estben közvetlen előjelei a kirobban erőszaknak, miként lehet és kell egy pedagógusnak kommunikációval oldani az ilyen feszültségeket, esetleg kitérni az erőszak elől, elejét venni az erőszak kirobbanásának és ha már megtörtént, miként lehet a lefolyását gyorsítani. Szóval értelmes dolgokat mondott, de sok szerkezet nem volt a mondanivalójában, mert habár egy prezentációval jött ide hozzánk, de rendesen lapozott benne előre hátra, azaz úgy tűnt, hogy vannak ugyan neki előadásai és prezentációi, de erre a nálunk tartott alkalomra különösebben nem és egyedileg meg egyáltalán nem készült, ezt rutinból lenyomta.
Nem volt még ilyen nálunk, ezért és mert a pasi kétség kívül értette a dolgát mint előadó is, mint pszichológus is, szóval még így is érdekes volt – habár a tanár kollégák majd negyede hozta a formáját és a vége felé úgy viselkedett, mint egy csapat gyengén nevet iskolás. Nagyon tud ez zavarni, de hát ez ellen nem lehet mit tenni. Nagyon fegyelmezetlenek tudnak a kollégák iylen nevelési értekezleten lenni. A gyerekre rá lehet szólni, a kollégára nem. Sajnos :( Ez van!
