A pénteki nap elég tömörre sikerült... Mondjuk pár dolgot sikerült megcsinálni, igaz: pár másikat meg sajnos nem :(
Pénteken reggel óra a sajátjaimnak, nulladikban 11E... Az osztály egyik felének van már csak órája (20 fő, ez egyetlen csoportnak persze elég sok de ennyien vannak akik még nem érettségiztek, két csoportra bontva meg nagyon kicsi csoportok lettek volna) Vagy négyen hiányoztak és hatan késtek el csak ebből a csoportból – hát elég foghijjasan kezdtünk :( A késés nagyon bosszant, ha én és a csoport nagy része időben ott tud lenni, hogy veszi magának a bátorságot pár másik legény, hogy elkéssen? Egyszer ilyen esetben a későkkel leírattam valamit ötvenszer, na az egyik szülő ezt panaszolta is a srác ellenőrzőjébe beírt üzenettel – olyat már ezért nem is teszek azóta... Sajnos a későkkel körülbelül semmit sem tudok csinálni, ez van. De az már milyen, hogy egy teljes órát késik...? :( Most két legény volt, aki nemes egyszerűséggel be sem jött a nulladikra de az első órán már ott feszítettek. Nem szeretném, ha ez gyakorlattá válna, valamit a verbális attack-on kívül kellett velük tennem – na, ővelük a hatodik órában, amikor már sem nekik sem nekem nem volt órám, a könyvtárban megtartottam az órát... Nem jó ez a megoldás sem, mert nekem is külön elfoglaltság, de jobb ötletem nincs; talán mert hogy nekik is kényelmetlen ez, ezért az eljövendőkben inkább figyelnek arra hogy pénteken reggel ott legyenek és ne legyen a szükségesnél hosszabb a péntek délutánjuk... A dolog pozitív hozadéka, hogy így kis csoportban egyénileg lehet velük foglalkozni, a saját tempójuk szerint de talán még fontosabb, főleg az egyiküknél, hogy a folyamatos ökörködését, hülyéskedését, tanáridegeket nyuvasztó viselkedését is meg lehetett beszélni. Nem tudom, mit számít majd, de ha már így adódott, ezt is kihasználtam...
A másik pénteki órám az ötödik volt, de ahogy nézegettem az órarendben, ez igen alkalmas dolgozatírásra – csak éppen megfelelő feladatom nem volt. A 09E-sek nemsokára színházba mennek; kikerestem a darabot a MEK-en és annak egy részéből kanyarítottam valami gyakorló feladat félét, évközi számonkérésnek jót. Korábban érettségi feladatokon gyakoroltunk és számon kértünk ilyeneken, de erre, azaz a számonkérésre ez az előbbire nem az igazi a mérete miatt sem, 60 perc nem 45 perc, másfelől meg ami a gyakorlást illeti, az érettségi feladatban a szerkesztők – amikor még lektorálhattam, tapasztalhattam – nagyon ügyelnek arra hogy egy tudáselem csak egyszer bukkanjon fel, a gyakorló feladatban pedig éppen hogy érték ha egy-egy tudáselemet többször is kell használni. Ami meg az évközi számonkérést illeti, az jó ha pontosan azt kéri számon ami előtte tananyag volt, na a számon kérő feladatra meg ezért nagyon ideális ha magam csinálok példát és nem érettségi feladatot használok – persze előbbi azért szellemében hasonlít utóbbira. Csak persze ez, mármint a feladat építés viszi az időt mint most is, éppen meglettem a számon kérő feladattal, mire az ötödik órára kellett menni...
A hatodik órában megvolt ez a plusz óra... Hát mit mondjak... a két srác egészen eltérő képességű. Amikor csoportos a munka ez annyira nem kezelhető, de most hogy csak ketten voltak, nagyon másként kellett a feladatmegoldás során instruálni őket. Egyikük szépen tud haladni, legfeljebb csak kiegészítésként kell hozzászólni, de másikuk, pont az akivel annyi de annyi fegyelmi baj van, egyáltalán nincs képben, sem nem érti sem nem akarja érteni mit is kellene csinálni...
A suliban nyílt napok voltak, de minden nap, ma is volt olyan diák és szülője aki nem tudott időben bejönni. Pénteken délután egy majdnem kitűnő tanuló és anyukája jelentkezett így, hát persze hogy én jöttem arra kapóra hogy körbevezessem őket... Nagyon hirtelen kellett eldöntenem, mit is mutassak meg nekik, végül is úgy döntöttem, inkább unikum a műhelyeink: az osztályok eléggé jellegtelenek is, meg nem hiszem hogy azok látványa idecsábítaná a nyolcadikos srácokat. Mert hogy ez az egész arról, azaz a a csábításról szól, arról hogy első blikkre szimpatikusak legyünk a nyolcadikosoknak és minket válasszanak.
Ebédelni elég későn jutottam el, az ebédlő már majdnem üres volt... Pénteken és majdnem három órakor már ott sincs nagy élet, tartottam is tőle hogy hoppon maradok, de habár diák már tényleg alig volt, tanárok még páran és a konyha is erősen készült már zárni de azért volt kaja. Nem is rossz... :)
Délután géptelepítés egészen estébe nyúlóan... Na ez nagy menet volt. Az apropó három gép hibája; az egyik hardveres ez megy jövő héten a szervizbe, a másik kettő telepítendő. Azt találtam jól ki, hogy egy gépet rendesen kistafírozok, SP-kkel, tisztogatás a gyerekek sok hülye játékprogramjától, majd ghst-ot neki... De ha már itt voltam, vagyok, a BGInfo nevű pogit is feltettem, na ez tetszett és ez ment is rendesen igaz nem elsőre... Erről egy másik post-ban: technikai hablaty meg a a post is nagyon hosszadalmas lenne... A vége olyan kilenc lett, akkora végeztem (nem fejeztem be, nem is úgy sikerült ahogyan szerettem volna de azért valami csak alakult... Szóval a pénteki sem lett rövid nap...
